Az üzleti világban gyakran halljuk ezt a kifejezést: „üzleti vezetők”, amikor befolyásos és tekintélyes emberekre utalunk. Ugyanakkor milyen gyakran halljuk, hogy az emberek „szolgaként” utalnak magukra, ráadásul nem panaszként?

A szolga kifejezést lealacsonyítónak tekinthetjük, olyan valakire, aki kevés értéket képvisel. Egyesek akár a rabszolgával azonos szinten is tekinthetnek rá. Valójában azonban a „szolgáló vezetés” nemcsak legitim kifejezés, hanem egy olyan felhatalmazó megközelítés is, amely egyénileg és szervezetileg is maximalizálhatja a termelékenységet.

Számos példát találhatunk olyan felsővezetőkre, akik a szolgáló vezetést magukévá tették az alkalmazottak és a csapattagok adottságainak és tehetségének még hatékonyabb kiaknázásának érdekében, felhatalmazva őket arra, hogy azokat a lehető legjobban hasznosítsák. Ehhez azonban szükség van arra, hogy hajlandóak legyünk mások szükségleteit és érdekeit előbbre helyezni, hogy részesei legyenek a számukra fontos ügyeknek.

A Biblia erről így beszél: „Semmit ne tegyetek önzésből, se hiú dicsőségvágyból, hanem alázattal különbnek tartsátok egymást magatoknál; és senki se a maga hasznát nézze, hanem mindenki a másokét is.” (Pál levele a filippiekhez 2, 3-4) Normális, hogy a hatalommal rendelkező emberek különleges kiváltságokat és tiszteletet várnak el a pozíciójuk miatt, de ahogy a szakasz is mondja, alázatot igényel, hogy mások érdekeit a sajátunk elé helyezzük.

A szolgáló vezetés nemcsak a felsővezetőkre és a menedzserekre korlátozódik. Egy alkalmazott a szervezetben betöltött státuszától függetlenül is vezethet úgy, hogy másokat szolgál.

„Szolgák! Félelemmel és rettegéssel engedelmeskedjetek földi uraitoknak, olyan tiszta szívvel, mint Krisztusnak. Ne látszatra szolgáljatok, mintha embereknek akarnátok tetszeni, hanem Krisztus szolgáiként cselekedjétek Isten akaratát: lélekből, jóakarattal szolgáljatok, mint az Úrnak, és nem mint embereknek, mert tudjátok, hogy ha valaki valami jót tesz, visszakapja az Úrtól, akár szolga, akár szabad.” (Pál levele az efézusiakhoz 6, 5-8)

A valóság az, hogy nem könnyű a szolgáló vezetés. Ahogy a Monday Manna munkatársa, Ken Korkow megfigyelte, a mások szolgálatának meghatározása az üzleti világban nem mentes a hátrányoktól sem: „Akkor tudod, hogy szolga vagy, ha úgy bánnak veled, mintha az lennél. Azt akarom, hogy az emberek Isten jó szolgájának tekintsenek. Azt akarom, hogy lenyűgözze őket az Úr és a mások iránti önfeláldozó elkötelezettségem. De ez nem az igazi szolga ismertetőjegye!”

„Az igazi szolga az, aki az árnyékban, sőt láthatatlanul dolgozik, soha nem hívja fel magára a figyelmet – egyszerűen csak ismeri, előre látja és teljesíti a mester kívánságát. A Jézus Krisztusban hívők számára ez azt jelenti, hogy szolgáljuk Őt és azokat az embereket, akiket Ő küld az utunkba.”

Amikor Jézus Krisztus szolgáivá akarunk válni a piacon, akkor Őt kell tekintenünk, mint legfőbb példát. Ő mondta: „Mert az Emberfia sem azért jött, hogy neki szolgáljanak, hanem hogy ő szolgáljon, és életét adja váltságul sokakért.” (Márk evangéliuma 10, 45) Ha belegondolunk, hogy Jézus számára az életének odaadása azt jelentette, hogy egy durva fakereszten halt meg, hogy engesztelje az emberiség bűneit, megértjük, mit jelent valóban szolgának lenni. Még akkor is, ha ez azzal jár, amit gyakran úgy jellemezünk, hogy „a végső áldozatot” hozzuk.

Forrás: keve.org, Monday Manna

Létrehozva 2023. augusztus 24.