Az Egyházba behatolt halálra vezető szándék gonosz tetteinek csúcspontja az, mikor látványosan hidat épít az Egyház és a bűn közé, mintegy összekapcsolva azokat. Ha merjük meglátni a mai egyház kettősségét és merünk az alábbi üzenetek tükrében tovább gondolkodni, akkor nem nyugodhatunk meg annak a tudatában, hogy a katolikus Egyházhoz tartozunk, s így az egyház vezetése alatt a biztos úton haladunk.

Már az első emberpár szembesült Isten Paradicsomában az élet egyik legnagyobb kihívásával, hogy a jó és a rossz közül melyiket válassza. Isten világosan megmondta, hogy mit szabad és mit nem, s az első emberpárnak azt is tudtára adta, hogy az engedetlenség következménye a halál. Egészen biztos, hogy az ember bukását mindig az okozza, hogy nincs tisztában azzal, hogy mit jelent a halál – értve ezt az első emberpártól kezdve a történelem minden élő emberére.

Ádám és Éva sem tudta, egészen addig, míg ki nem vettettek a Paradicsomból. A halál azt jelenti: az élet fájához vezető utat Isten kerubokkal és lángpallossal zárja le, hogy az, aki engedetlen volt, ne ehessen az élet fájáról ( Ter 3,24). Az engedetlenség miatt tehát el lettek szakítva az Istentől, aki maga az élet.

A gondolat, hogy a élet és a halál adott, s az ember szabad akarata által választhat e kettő közül az Szentírás teljes folyamát végigkíséri: Az ember előtt ott az élet és a halál és megadatik neki, amit választ magának ( Sir, 15).

Más helyen:„Tanúul hívom ma az eget és a földet, hogy elétek tártam az életet és a halált, az áldást és az átkot! Válaszd az életet, hogy élj te is, és utódaid is! ( MTörv. 30,19)

Az Egyház hosszú évszázadokon át egy biztonságos menedékhely volt az ember számára, mert mindig megmutatta, hogy melyik az életre és melyik a halálra vezető út.

Nem tudjuk pontosan, hogy mikortól, de az biztos, hogy több évtizede az Egyház elvesztette tanításának homogenitását, és Isten tanításától idegen új doktrínákat engedett a sajátjai közé, s innentől kezdve megszűnt az emberiség számára biztonságos menedékhellyé válni. Ez azt jelenti, hogy az Isten tanítása és az azzal ellentétes tanítás is megfér egymás mellett. Az éltere és a halálra vezető út egymás mellett halad, s ez többé már nem az Egyház és a világ egymás elleni harca.
Bár a folytonosság látszata megvan, s az egész folyamat mintegy az Egyház újkori megújulásaként van elénk tárva, mégis látható, hogy pap pap ellen, bíboros bíboros ellen, hívő hívő ellen harcol. S ezek az ellentétek egyre hangsúlyosabbá válnak. Ami teljesen Istené, annak teljesen egységesnek kellene lennie, s ha az Egyházba olyan tanítás férkőzött be, mely nem Istentől való, akkor a hívőnek tudnia kellene, mi a helyes és mi a követendő. Ezzel ellentétben a hívek bizonytalanok, mert az egyik pap ezt mondja, a másik annak teljesen az ellentétét. Hol az egységes tanítás? A hívő csaknem úgy válogathat az Egyház válaszai közt, mint a vásárló egy nagy bevásárlóközpontban. Ami tetszik, azt viszi……

De tudja-e, hogy egyik esetben az életet, másik esetben a halált választja?

Tudja-e, hogy az Egyházban ma már nem csak az életre, hanem a halálra vezető út is jelen van?

S a Péter székében ülő férfi tesz-e valamit annak érdekében, hogy ezt a nagy zűrzavart feloszlassa? Vajon az Egyház fejére nem ezt a feladatot bízza-e rá Isten?

Mi történik Egyházunkban?

A mai időkre vonatkozóan az Egyház sok üzenetet kapott a Mennyországból, de ezeket többnyire figyelmen kívül hagyta. Az üzeneteket közvetítők kanonizálására sokszor nem került sor, legtöbbjük az ismeretlenség és felejtés köntösébe lett burkolva, illetve eleve nem is kapott nagy nyilvánosságot.
Fatimában, ami az ismert és elfogadott jelenések közé tartozik, a Szűzanya több, mint 100 éve (1917-ben) megmutatta a három kisgyermeknek a pokol rémségét.

Miért? Ijesztgetni akarta őket?
Nem. Egyszerűen megmutatta mi a következménye annak, ha az ember engedetlen az Istennel szemben, azaz a halált választja. És ezzel szemben a megtérésre és az életre hívta az emberiséget…

Az emberiség ugyanis nincs tisztában a választásának következményeivel. A ma élő ember sincsen tisztában annak súlyosságával, hogyha bűnben él és nem tér meg, akkor az örök szenvedés vár rá.

Az ismeretlen misztikusok közül emeljünk most ki egy jelentős, mégis csaknem teljesen ismeretlen alakot: Marie-Julie Jahenny (1850-1941) 23 éves korában kapta meg Jézus Krisztus sebeit, egyedülállóan több, mint 60 évig viselte a stigmákat, Vak, süket, néma és nyomorék életének utolsó éveiben csodálatosan módon már egyedül az Oltáriszentségből élt.

Prófétai képessége által megdöbbentő pontossággal előre jelezte a két világháborút, X. Szent Pius pápa megválasztását.

A teljes cikk elolvasható itt.

Létrehozva 2023. augusztus 4.