A közelmúltban meglepő olvasmányélményem volt részem, Márai Sándor Füveskönyvét lapozgatva. A sok filozofikus írás után egyszer csak – az 51. pontban – arról ír Márai, hogy együnk sárgarépát, mert „a finomra  reszelt, citromlével megöntözött nyers sárgarépa nemcsak üdítő  étel, hanem nyugtatja az idegeket, így különösen a szemidegeket.”

Meghatott, hogy Márai nemcsak a bölcselkedéseit akarja megosztani velünk, hanem gondol olvasói jólétére, és papírra veti az egészséges étkezésre nevelő tanácsait is.

E gondoskodó sorokat olvasva eszembe jutott Pál apostolnak lelki gyermekéhez, Timóteushoz írt leveléből a következő rész: „Ezután ne csak vizet igyál, hanem – gyomrodra és gyakori gyengélkedésedre való tekintettel – élj egy kevés borral is.” (Pál első levele Timóteushoz 5, 23.). Nagyon kedves számomra ez a mondat, hiszen annyira emberi, és annyira hűen fejezi ki az apostol személyes szeretetét. 

Érdekes, hogy ezek a mindennapos egészségvédelemmel kapcsolatos mondatok mindkét írásban nagyon komoly részek után  következnek, és nem csak úgy mellékesen, a könyv, illetve a levél végére biggyesztette jó tanácsát az írófejedelem, illetve az apostol. Ez minden vezetőt arra figyelmeztet, hogy a vezetés nemcsak szakmai útmutatást, gondos szabályozást és rendszeres beszámoltatást jelent, hanem gondoskodást is  munkatársaink alapvető személyes szükségleteiről. Például arról, hogy jó legyen  a világítás, működjön  a büfé, a dolgozók akkor tudják  kivenni  a  szabadságukat, amikor az a családi programjaikhoz illeszkedik. És még folytathatnám a sort. A gondoskodás nem mellékes vezetői teendő, hanem a vezetőnek a szakmai iránymutatással és az erkölcsi példaadással egyenrangú feladata. 

A  munkahelyi egészségvédelemnek, a szabadság kiadásának vannak kötelező előírásai.  Ezek betartása és betartatása a vezető alapvető kötelessége.  Néha  azonban  apróságokon  múlik,  hogy  a munkavállaló  jól  érzi-e  magát  a  munkahelyén  vagy  állandó  stresszben  végzi  a  munkáját.  Én  például vezetőként  igyekeztem  az  értekezleteket  nem  a  munkaidő  kezdetére,  hanem  negyedórával  későbbre tenni, hogy ne összeszorult gyomorral essenek be a megbeszélésre azok az anyukák vagy apukák, akiknek munka előtt még a bölcsödébe, óvodába kellett kísérniük gyermeküket. Sokgyermekes vezetőként ennek a  fontosságát  magamtól  felismertem.  Arra  azonban  csak  évtizedes  vezetői  munka  után,  egy  véletlen során jöttem rá, mennyire fontos, hogy munkatársaimat a saját hivatali szobájukban is felkeressem, és személyesen  győződjek  meg  munkakörülményeik  megfelelőségéről.  Saját  figyelmetlenségemből kiindulva, úgy látom, célszerű, ha a vezető lajstromba veszi, melyek azok területek, amelyeken különösen indokolt  odafigyelnie  munkatársai  személyes  szükségleteire,  és  aztán  e  listát  szem  előtt  tartva  végzi munkáját.

Keresztyén vezetőként olykor azon sopánkodunk, hogy nem vagyunk versenyképesek riválisainkkal szemben, mivel erkölcsi törvényeink sok olyan „trükközést” tiltanak, amit ők lelkiismeret-furdalás nélkül megtesznek. Pál apostolnak – e kiemelkedően sikeres vezetőnek – a példája azt mutatja, hogy nekünk is vannak  hatékony  erőforrásaink.  Az  egyik  ilyen  a  munkatársaink  irányába  tanúsított  gondoskodó szeretetet. Miért? Azért, mert munkatársaink sokkal elkötelezettebben és eredményesebben végzik majd munkájukat,  ha  gondoskodunk  róluk,  azaz  ha  munkakörülményeik  megfelelőek,  ha  ki  tudják  pihenni magukat,  ha  nem  okoz  számukra  állandó  fejfájást  a  munkahelyi  és  a  családi  kötelezettségek összehangolása.

Forrás: Monday Manna – A KEVE Társaság a CBMC International és az Europartners társszervezete

Létrehozva 2014. augusztus 16.