Mai elmélkedésünk bevezetőjéül a Magyar Kurír három újságcikkéből szeretnék idézni:

Mint ismeretes, lezuhant egy malajziai utasszállító repülőgép Ukrajnában az orosz határ közelében. Senki nem élte túl a katasztrófát. A fedélzetén 295 ember tartózkodott. Úgy tudják, hogy a repülőgépet 10 kilométeres magasságban lőtték le…

Egy másik hír: a szentföldön a zsidók és palesztinok közötti krónikussá vált ellentét, újabb háborúba való torkollása mindkét nép számára az ellenségeskedés, a gyűlölet és a szenvedés növekvő légkörében számos áldozatot szed és súlyos humanitárius válságot idézett elő…

És egy harmadik hír, amit a tv-ék és újságok nem igazán vernek nagydobra, annál is inkább, mert az igazából a keresztényeket érinti, az az, hogy Irakban, Moszulban egy nagy „N” betűvel, az arab Nazarat (keresztény) szó kezdőbetűjével jelölik meg a keresztények házát. A már elhagyott otthonokat a kalifátus kisajátította támogatói részére, amelyek még nem üresek, ott a lakóknak a következő lehetőségeket kínálják fel: vagy eltávoznak, vagy áttérnek a muzulmán hitre, vagy fizetik az ún. dzsizia védelmi adót…

Igen, kedves testvérek, ha körültekintünk a világban, és a sok rosszat látjuk a TV képernyőjén, vagy olvasunk róla az újságban, ami naponta történik a nagyvilágban, de sajnos sokszor a közvetlen környezetünkben is, akkor a keresztény embernek könnyen támad, azaz érzése a mai evangéliumi szakaszból vett képpel élve, hogy több a konkoly, mint a jó mag, és hogy a gaz szinte elfojtja a termést. Könnyen bele tudunk tehát helyezkedni az evangéliumi példabeszéd szolgáinak lelkivilágába, akik csodálkoznak, és türelmetlenkedve kérdik: „Uram, ugye jó magot vetettél a szántóföldedbe? Honnan került belé a konkoly? Akarod, hogy kimenjünk és kigyomláljuk?”

A tanítványok kérdése – érthető. Ősi nehézség, megválaszolatlan probléma: honnan a rossz, a gonosz jelenléte a világban, ha egyszer Isten is és a teremtése is jó? Hogy kerül oda konkoly? Talán a gazda – az Úr – nem elég figyelmes? Hisz hatalma volna megakadályozni a botrányt, avagy nem?

Szent Máté evangélista a földműves életéből vett képpel igyekszik választ adni, erre a természetfeletti igazságot érintő kérdésre.

„Hasonlít a mennyek országa az olyan emberhez, aki jó magot vetett földjébe” – kezdi Jézus a mennyek országáról szóló tanítását. Talán érthetőbb lenne, ha azt mondanánk, hogy a mennyek országának eljövetelével is úgy van, mint azzal az emberrel, aki jó magot vetett a földjébe. A párhuzamot nem a konkrét személy, hanem az esemény egésze között kell felfedeznünk.

Szilveszter barát elmélkedése elolvasható itt.

Létrehozva 2014. július 30.