Gondolatban és gyónásban nem kell visszatérni az előző gyónásokban már megbánt bűnökhöz. Őszinte bánatunkért Jézus már megbocsátotta azokat a gyóntatószékben. Ott Ő megjelent nekünk és nyomorúságainknak, mint hitelező a fizetésképtelen adósnak. Végtelen nagylelkűséggel széttépte a vétkeinkkel aláírt váltókat, amelyeket isteni könyörületének segítsége nélkül biztosan nem tudtunk volna megfizetni.

Visszatérni a régi bűnökhöz, újra vizsgáltatni akarva azokat csak azért, hogy még egyszer bocsánatot nyerjünk, mert kételkedünk az igazi megbocsátásban – nem bizalmatlanságot jelent-e ez a jóságban, amelyről már bizonyosságot kaptunk, amikor minden tartozásunkat eltörölte?…
Csak ha a lélek megerősítésére szolgál, akkor gondoljuk újra bűneinket, amelyekkel megbántottuk Isten igazságosságát, bölcsességét, végtelen irgalmasságát: a bánat és a szeretet megszabadító könnyeivel sírjunk bűneink miatt.

Forrás: Pio atya breviáriuma – AndroKat

Létrehozva 2014. április 28.