„Fiam, ne téveszd szemed elől soha, vigyázz a bölcsességre és a megfontoltságra. Ez élteti lelkedet…” (Péld 3,21-22a)

– A nők nevetségesek! – mondtam a férjemnek, mialatt szipogva bebújtam az ágyba. Egyetértő pillantással nézett rám, nem volt mivel enyhítenie szívem fájdalmát. Pár órája tudtam meg egyik barátnőmről, hogy hazudott nekem. Valami lényegtelen dologban, és ettől csak rosszabb volt. Múltak az órák, és az agyam tovább zakatolt a történteken.

Most ezt miért kellett?

Ennek fényében valaha is barátnők voltunk egyáltalán?

A megbántottság és a késő éjszakai töprengés mérgező egyveleget alkotott, és erősen énközpontúvá tette a gondolkodásomat. Úgy döntöttem, hogy nincs helye az életemben annak, aki hazudott nekem. Szívemben tehát töröltem a barátaim közül.

Mások is vannak, akikkel barátkozhatom, gondoltam, mialatt elnyomott az álom.

Másnap reggel rájöttem, mennyire eltorzították az érzelmeim a józan ítélőképességemet. Bántott, milyen könnyedén leírtam a barátnőmet, pedig mennyi mindenen mentünk keresztül együtt. És igazán értékesnek tartom a kapcsolatunkat.

Újragondoltam a szívemben kavargó érzelmeket.

Mai kiberkultúránkban csak ülünk a képernyő előtt – legyen az számítógép, laptop vagy telefon –, és elvetünk magunktól egy csomó valós dolgot, például az igazi barátságokat. A facebook profilom szerint 900 „barátom” van. A szociális média meggyőz róla, hogy van 900 ember a tarsolyomban. Pedig dehogy van 900 barátom, akiket bármikor felhívhatnék a bajban, vagy akárcsak egy kávéra a sarki presszóban. És a „töröl” gomb igencsak vonzóvá válik, ha valaki megbánt valamivel. Pedig valójában egy kapcsolat törlése sokkal, de sokkal összetettebb folyamat, mint amit a szociális média sugall: hogy csak könnyedén kattintsak egy ikon ra.

A szociális média kapcsolattartási eszköz, de nem valóságos kapcsolat.

Minden eddiginél fontosabb most, hogy gondoljam át baráti kapcsolataimat, eresszem át őket a valóság szűrőjén. Segítségül hívom a Péld 3,21-22a versét: „Fiam, ne téveszd szemed elől soha, vigyázz a bölcsességre és a megfontoltságra. Ez élteti lelkedet…”

Isten két megbízható szűrőt épített belénk, hogy a dolgokat tisztán lássuk: a bölcsességet (más fordításokban: okosságot) és a megfontoltságot (a megkülönböztetés képességét).

A jelen esetben az okosság így szól: Igazából távolról sincs 900 barátod, de van egy-kettő, akikre mindig számíthatsz. Ezeket a kapcsolatokat ápolnod kell jó időben, rossz időben.

Ha el akarom vetni a kapcsolatunkat, mert megbántottak, a megfontolás figyelmeztet: Barátnőd is ember. Szíve mélyén biztos szeret téged, és nem akart megbántani.

Kapcsolatainkban könnyen félreértelmezünk dolgokat. De ha ragaszkodunk ahhoz a valósághoz, amit Isten az okosság és megfontolás által tár elénk, bölcsebben fogunk ítélni.

Azzal, hogy indulataim helyett Isten igéjén szűrtem át a történteket, fel tudtam dolgozni ezt a fájdalmas esetet a barátnőmmel. Ez a tapasztalat megértőbbé tett, erősítette a barátságunkat, így remélem, ha legközelebb én rontok el valamit (és ez bármikor megtörténhet), akkor meg fog nekem bocsátani.

Uram, nagyon köszönjük ajándékaidat, a bölcsességet/okosságot és a megfontolás képességét. Add kegyelmedet, hogy használjuk ezeket a szűrőket, mikor zavarossá válik valami az életünkben. Jézus nevében, Ámen.

(forrás: lelekerosito.hu)

Létrehozva 2014. április 16.