Istent áldozattal imádjuk (1899)
A Schütz Antal által szerkesztett, Prohászka Ottokár összegyűjtött műveit tartalmazó sorozatban, (Szent István Társulat, Budapest, 1929) az „Élet igéi – Az Úr ünnepei” című XVII. kötetben jelent meg.
K. T. U.! Nem kell csodálkoznunk Szent Pál önérzetes kijelentésén, hogy ő nem ismer mást, mint a megfeszített Krisztust; hiszen az egész kereszténység ugyanazt vallja. Előttem az egész kereszténység oly cselekvés, gondolkozás, érzés, amely mély megrendítő eseménynek, a Krisztus szenvedésének behatása alatt áll. A kereszténységben oly embertömeget Iátok, amely Krisztus keresztje alól a Golgota hegyéről szerte-széjjel megy a világba. Ezeknek az embereknek egy fixa ideájuk van, amely beleveszi magát hitbe, életbe, reménybe, szeretetbe, kivirágzik tökéletességben, ráveti árnyékát egész lelki életükre, kifejezést nyer világnézetükben ; művészetük, poézisük, theológiájuk, világtörténelmük semmi más, mint e gondolatnak forgatása, hajtogatása, kiszövése és szerencsés megtestesítése. Krisztus Urunk szenvedése nyújtja a hit motívumát, az isteni tekintélyt elfogadható és mindnyájunk szívéhez szóló alakban, mint Szent Pál mondja : In fide vivo filii dei, qui dilexit me ; nézzétek, én ezért hiszek Krisztusnak, mert szeretett engem.
Ez a szeretet lett örökségünk, dicsőségünk, vele még a szegénység is gazdagnak véli magát. A keresztény erény szeretetből indul ki, s a szeretetet az Ür kínszenvedése éleszti : Caritas Christi urget nos. Ha a szentírás és azok, akik a szentírás lapjairól leolvasztották és lelkükbe oltották a szellemet, valami eszményit akarnak mondani és érte lelkesülni, honnan szedik azt? Hasonulásból Krisztushoz : conformes fieri imagini filii Dei. A szenvedő Ür Jézus a testi ember számára kiállhatatlan, véres, torzonborz, töviskoszorús kép, kékséggel, köpésekkel, véres foltokkal, sebekkel borított kép, és mégis a kereszténység egyre azt hajtogatja : conformes fieri imagini filii Dei; hanem aztán, ha ezt a képet sikerült kifejezni elevenen, elbódul a világ, oly fenséges, oly nagyszerű a látvány ! — A vértanúság maga mi egyéb, mint az Űr keresztjének gyémántkiadása, milliószor megismételt kiadása. Az egyház összes törekvései és sikerei mily nyomokon járnak? Nem emberi nyomokon ; keresztes nyomokon. S az egész világtörténet, amennyiben illat és erény, le van borítva egy lángoló, kereszttel átszőtt fátyollal.
Az apostoloktól kezdve az egyház szellemében fejlődő haladás leborította a kereszttel az egész világot. Ó, k. t. u., kérjünk szellemet a kereszt pszichológiájából, lelket az Ür Jézus szenvedéséből; kössünk magunknak csokrot ex omnibus amaritudinibus Domini, viseljük szívünkön és éldelegjünk benne SzenL BernáL érzelmességével; oltsuk bele lelkünkbe az Ür Jézus keresztjének szeretetét, kikezdve azt azon a mély tiszteleten, mely a szeretet úttörője. Próbáljuk és kezdjük meg tisztelni Krisztus szenvedését; hogy ezt megtehessük, álljunk az Isten világosságába ; szedjük gondolatainkat Istennek gondolataiból; meg lehetünk győződve, hogy fenségesebb és tisztább forrást gondolatnak sehol sem fakaszthatunk.
Az elmélkedés elolvasható itt.
Létrehozva 2014. március 11.