Mindazok, akik őszintén keresik az igazságot, érzékelik Isten jelenlétének és működésének nyilvánvaló jeleit a minket körülvevő világban.

Isaac Newton (1642—1727), az angol fizikus ezt írta: „A Nap, a bolygók és az üstökösök csodálatos elrendeződése csakis egy értelmes és hatalmas Lény szándékának és hatalmának köszönhetően jöhetett létre.”

A német—svájci—amerikai fizikus, Albert Einstein (1879—1955) határozottan elutasította azt a meggyőződést, hogy csak az létezik, amit az érzékeinkkel megismerhetünk, mivel hamisnak és a megismerési lehetőségeinket korlátozónak tartotta. Ezt írta: „Vallásosságom a Lélek alázatos csodálatán alapszik, aki végtelenül felülmúl minket, s aki megnyilvánul a mi gyönge, gyarló intelligenciánkkal felfogható legapróbb részletekben. Istenhitem alapja az a mély és megindító bizonyosság, hogy létezik egy legfőbb értelmes Hatalom, mely jelen van a világegyetemben.” A Nobel-díjas belga kémikus, Ilya Prigogine (1917—2003) ezt mondta: „Annak valószínűsége, hogy a szerves szerkezeteket és az élő szervezetekre jellemző nagyon pontosan összehangolt reakciókat a véletlen hozta létre, a nullával egyenlő.”

Emeljétek föl tekinteteteket és lássátok

A makro- és a mikrokozmosszal foglalkozó tudományos kutatások egyértelmű következtetésre vezetik az intellektuális tisztességgel bíró és az igazságot kereső tudósokat: a világegyetemet Isten teremtette, aki egyúttal fenn is tartja annak létét és tökéletes működését. A láthatatlan Isten a kezdetektől fogva kinyilatkoztatja létezését a világűr szépsége, harmóniája és nagysága által. A teremtett dolgok által a Teremtő megmutatja nekünk, hogy kicsoda ő: „Emeljétek föl tekinteteteket és lássátok: Ki alkotta mind a csillagokat? Ő, aki elvezeti seregüket, megszámolja őket, és nevén szólítja valamennyit; hatalma és nagy ereje miatt el nem marad egy sem” (Iz 40,26).

Milyen nagy a világegyetem? Ha az általunk ismert világűrben fénysebességgel utaznánk — vagyis másodpercenként 300 000 kilométeres sebességgel (egy másodperc alatt hétszer körberepülnénk a Földet) —, akkor ez az utazás 28 milliárd fényévig tartana!

Napjainkban a tudósok azt állítják, hogy a világegyetem mintegy 350 milliárd nagy galaxist és 7 billió kisebb törpegalaxist tartalmaz a tágabb világűrben. Nem tudjuk, mi van az általunk megfigyelhető téren túl. Lehet, hogy újabb galaxisbilliók, melyek még nagyobb egységeket alkotnak!

Mindegyik galaxis csillagok százmilliárdjaiból áll, az átmérőjük pedig több milliószor billió kilométer. A becslések szerint a Tejúton kívül több csillag létezik, mint amennyi homokszem van a világ összes tengerpartján együttvéve.

Ha felnézünk a csillagos égre, csoda szép látvány tárul elénk. Látjuk a Tejutat, vagyis a mi galaxisunkat, mely a spirál alakú galaxisokhoz tartozik. Ha meg akarnánk számolni a Tejút összes csillagát, és éjjel-nappal megállás nélkül számolnánk másodpercenként egycsillagnyi sebességgel, akkor 9,5 millió évre lenne szükségünk. A mi viszonylag kis galaxisunknak körülbelül egybillió (10¹²) kilométer az átmérője. A másodpercenként 300 000 kilométeres sebességgel terjedő fénysugaraknak 100 000 évre lenne szükségük ahhoz, hogy áthaladjanak rajta.

Csekély ismereteink vannak a világűrről és a saját galaxisunkról, a Tejútról. Arról se feledkezzünk meg, hogy a mi naprendszerünk a Nappal és a bolygókkal csupán egy kicsiny része a galaxisunknak. A csillagászok csak a Tejút 0,000003%-át és mindössze 2500 csillagot képesek megfigyelni, miközben az egész galaxisban 200-400 milliárd van belőlük. Paul Davies brit elméleti fizikus (sz. 1946-ban) ezt mondta: „Komoly indokaim vannak úgy vélni, hogy mindezek mögött van valami […]. Úgy tűnik, mintha valaki pontosan kalibrálta volna a számokat a természetben, s úgy alkotta meg a világegyetemet […]. Erős a gyanúm, hogy egy tudatos tervről van szó.”

A Teremtő bölcsessége, mindenhatósága és szeretete

Ne feledjük, hogy a Napunk, mely a közepesen nagy csillagok közé tartozik, a Föld lakói számára a legfőbb energiaforrás. Közel 150 millió kilométerre van tőlünk. A Napba egymillió Föld nagyságú bolygó férne bele. A galaxisunkban viszont vannak olyan csillagok is, melyek több százszor nagyobbak a Napnál. Az egyikük (a Betelgeuse) átmérője például kb. 600-szor akkora, mint a Napé, és 60 ezerszer fényesebb nála. A tudósok becslései szerint a Nap magjában 15 millió Celsius-fokos a hőmérséklet, és a Nap másodpercenként 400 billió wattnyi energiát termel, miközben 4,5 millió tonnát veszít a tömegéből. Egy másodperc alatt több energiát termel, mint az emberiség a földi létezésének a kezdete óta összesen. A napenergia felmelegíti a Földet és lehetővé teszi rajta az életet. De a Földre a Nap által termelt összes energiának alig az egymilliárdod része  jut el.

Bolygónk, a Föld ideális távolságra van a Naptól, mely lehetővé teszi, hogy annyi hőt és fényt kapjon, amennyi szükséges a növények, az állatok és az emberek életéhez. A vízbőségnek és a tökéletes légköri egyensúlynak köszönhetően pedig ideális hely az élet elterjedésére, s így kétségkívül csodának számít az egész világegyetemben.

A skót—amerikai természettudós, John Muir (1838—1914) ezt írta: „Ha ez egész földgolyóra úgy tekintünk, mint egy nagy, kontinensekkel és szigetekkel tarkított harmatcseppre, mely a többi ragyogó és éneklő csillaggal együtt mozog a térben, akkor a világűr olyan lesz előttünk, mint a szépség végtelen óceánja.”

A Nap más csillagokhoz hasonlóan magfúzióval hozza létre az energiát, mely során a hidrogén héliummá alakul. A tudósok becslései szerint mintegy 100 milliárd galaxis létezik. A világegyetem nagysága és a csillagok termelte energia nagysága minden emberi képzeletet felülmúl.

A csillagok termelte energia Isten zsenialitásának és mindenhatóságának megnyilvánulása. A Biblia a világegyetem energiájának és erejének teremtését egyetlen mondattal írja le: „megteremtette […] a csillagokat is” (Ter 1,16). Az értelem mondja meg nekünk, hogy az egész világegyetemet Isten teremtette: „Az Úr szavára lettek az egek, s szája leheletére az ég seregei” (Zsolt 33,6).

A világűr elképzelhetetlen nagysága, a csodálatos galaxisok és ködrendszerek Isten dicsőségét hirdetik. A felfoghatatlan világegyetem túlszárnyalja megismerési képességeinket, és a Teremtő nagyságának, bölcsességének és szeretetének imádságos csodálatára ösztönöz minket: „Az egész föld félje az Urat, s remegjenek előtte, kik lakják a földkerekséget! Mivel szólt és lettek, rendelkezett és létrejöttek” (Zsolt 33,8—9). Napjaink tudománya nem képes meghatározni a világegyetem csillagainak számát. Ahogy azt a Szentírásban olvassuk, a Teremtő az egyetlen, aki „a csillagokat számon tartja, mindegyiket nevén szólítja. Nagy az Úr, ereje hatalmas, és bölcsessége mérhetetlen. Az Úr fölemeli a megalázottakat, de a gonoszokat földre tiporja” (Zsolt 147,4—6).

A csillagok, bolygók, galaxisok megteremtéséhez szükséges mindenhatóság, a tökéletes harmóniájuk fenntartásához szükséges bölcsesség és az egész világegyetem gyönyörűsége — mindez a Teremtő fenségét, bölcsességét és szeretetét mutatja. „Az Úr hatalmával megalkotta a földet; bölcsességével megteremtette a világot, és okosságával kifeszítette az egeket. Ha felhangzik mennydörgő szava, a vizek csak úgy zúgnak az égen; felhőket hajt a föld határáról, villámokat támaszt a zivatarhoz, és tárházaiból kiengedi a szelet” (Jer 10,12—13).

Az értelem ajándékának köszönhetően képesek vagyunk csodálni a világegyetem nagyságát és szépségét, és mondhatjuk a Teremtőnek: „Bámulom az eget, kezed művét, a holdat és a csillagokat, amelyeket te alkottál. Mi az ember, hogy megemlékezel róla, az ember fia, hogy gondot viselsz reá? Majdnem isteni lénnyé tetted, dicsőséggel és fönséggel koronáztad” (Zsolt 8,4—6).

A teljes cikk elolvasható itt.

Létrehozva 2024. február 26.