Történelmi rádióüzenetében, 1942 karácsonyán XII. Pius pápa mesterien és biztos látással mutatja be az Isten törvény és akarata szerinti igazi társadalom vízióját.

„A rend, amely a társas élet alapja az embereknél, vagyis az olyan szellemi és erkölcsi lényeknél, akik természetüknek megfelelő cél megvalósítására törekszenek, nem csupán számszerűleg különböző részek merőben külső összetétele, hanem sokkal inkább – és ennek is kell lennie – egy belső egységnek minél tökéletesebb megvalósítására irányuló törekvés, ami nem zárja ki a tényleges valóságban gyökerező különbözőségeket, amelyeket a Teremtő akarata vagy természetfeleltti irányelvek szentesítettek.

Mindennemű társasélet ősalapjainak világos felismerése ma lényegesen fontosabb, mint valaha, mert az emberiség, amelyet megmérgeztek a felburjánzó tévtanok és társadalmi eltévelyedések, kínoz a vágyak, tanok és törekvések zűrzavarának láza, keservesen vergődik a maga felidézte rendetlenségben és érzi a téves társadalmi eszmék romboló erejének hatását, amelyek mellőzik az isteni irányelveket, vagy azokkal szembefordulnak.

A rendetlenséget csak renddel lehet leküzdeni, ez azonban nem lehet pusztán erőszakolt vagy látszólagos rend. A sötétséget nem lehet nyomasztó és ijesztő hatásával együtt másként eloszlatni, mint fénnyel, mint világossággal, nem pedig lidércfénnyel. Ezért a menekvés, a megújulás és a fokozatos javulás sem várható és nem származhat mástól, mint ha széleskörű és befolyásos rétegek visszatérnek a helyes társadalmi felfogáshoz. Ehhez a visszatéréshez Isten rendkívüli kegyelmére, a jó és messzelátó lelkek rendíthetetlen készséges és áldozatos jó akaratára van szükség.

Ezekből a befolyásosabb rétegekből, amelyek készségesebbek a helyes társadalmi irányelvek vonzó szépségének mélyebb megismerésére és mérlegelésére, a társadalmi élet igazi, isteni és szellemi eredetéről vallott meggyőződés átmegy és elterjed a tömegekben.

Ezzel megnyílik az út ama erkölcsi elgondolások felújításának, erősödésének és megszilárdulásának, amelyek nélkül a legbüszkébb kisérletezések sem lesznek egyebek Bábelnél, amelynek lakói, még ha közösek is falaik, különböző és egymást zavaró nyelven beszélnek.

Isten az egyéni és társadalmi élet ős oka és végső alapja.

Az egyéni és társadalmi életből fel kell emelkednünk Istenhez, az első okhoz és végső alaphoz, az első házassági együttélés termetőjéhez, a családi együttélés, a népek és nemzetek együttélésének forrásához. A társasélet, noha csak tökéletlenül tükrözi vissza mintaképét, a háromszemélyű egy Istent, aki a megtestesülés titkával megváltotta és felemelte az emberi természetet, eszményi jellegénél és céljánál fogva az értelem és a kinyiltakoztatás világánál egyaránt feltétlen erkölcsi tekintéllyel bír, mely felette áll az idők minden változásának.

Vonzóereje, melyet csalódások, tévedések, balsiker nem tud megtörni vagy csökkenteni, ellenállhatatlanul arra indítja a nemesebb és az Úrhoz hűségesebb lelkeket, hogy megújuló tetterővel, új meglátásokkal, új tudással, eszközökkel és módszerekkel kiséreljék meg azt, amit más időkben és más körülmények között hiába igyekeztek megvalósítani.

A társadalmi élet eredeti rendeltetése és lényeges célja az emberi személy fenntartása, fejlesztése és tökéletesítése. A társadalom segít megvalósítani becsületesen a vallási és művelődési irányelveket és értékeket, melyeket a Teremtő minden embernek és az egész emberiségnek összességében és természetes szétágazásaiban egyaránt kijelölt.

Az olyan társadalmi tan vagy rendszer, amely tagadja vagy mellőzi az ember és az Isten között fennálló eme benső és lényegbevágó kapcsolatot, hamis úton jár. Az egyik kezével épít, a másikkal készíti a bomlasztó tényezőket, amelyek előbb-utóbb veszélybe sodorják és elpusztítják alkotását. És amikor elveti az emberi személynek és életnek kijáró megbecsülést s nem ád neki megelelő helyet rendszerében, törvényhozó és végrehajtó tevékenységében, korántsem szolgálja a társadalmat, hanem inkább megkárosítja.

Ha azonban szilárdan ragaszkodunk az emberi dolgok legfőbb szabályozójához, Istenhez, az emberek közt levő hasonlóságok éppen úgy, mint a különbözőségek megtalálják a maguk helyét a létezés, az értékek s ennélfogva az erkölcs feltétlen rendjében is. Ha ellenben meginog ez az alap, a műveltség különféle területei közt veszedelmes szakadás áll be, jelentkezik a körvonalak, határok és értékek bizonytalansága és ingadozása, úgy hogy pusztán külső tényezők és gyakran vak ösztönök döntik el majd a pillanat uralkodó irányzata szerint, kit illet meg a főhatalom egyik vagy másik irányban.

Az elmúlt évtizedek káros gazdasági rendszerét, amely minden polgári életet kiszolgáltatott a nyerészkedési ösztönnek, újabban egy nem kevésbbé káros felfogás váltotta fel, amely mindent és mindenkit politikai szemszögből néz és kizár minden erkölcsi és vallási szempontot. Végzetes eltévelyedés és kisiklás ez, tele előre nem látható következményekkel a társadalmi élet számára, amely még soha sem volt olyan közel ahhoz, hogy elveszítse legnemesebb értékeit, mint most, amikor azzal áltatja magát, hogy büntetlenül megtagadhatja vagy elfelejtheti méltóságának örök forrását: Istent.

A törvényhozók felhagynak azokkal a veszedelmes, a közösség belső szilárdságára káros elméletekkel és gyakorlattal, amelyek sorozatos téves feltételekből indultak ki és terjedtek el. Ezek között kell említenünk a jogi pozitivizmust, amely a puszta emberi törvényalkotásnak megtévesztő felségjogot tulajdonít és egyengeti az utat a törvénynek az erkölcstől való végzetes elszakadásához. Ide sorozzuk továbbá azt  a felfogást, amely bizonyos nemzetek vagy fajok vagy osztályok számára foglalja le a jogérzéket, mint végső parancsot és megfellebbezhetetlen irányelvet. Végül azokat a különféle elméleteket, amelyek bár elütnek egymástól és ellenkező eszmei nézőpontból származnak, mégis megegyeznek abban, hogy az államot vagy az államot képviselő valamely érdekcsoportot végső és legfelsőbb létformának tekintik, amely mentes az ellenőrzéstől és a bírálattól, még akkor is, ha elméleti és gyakorlati kiindulópontjai beletorkollanak és beleütköznek az emberi és keresztény lelkiismeret lényeges adottságainak nyílt tagadásába.

De tegyük fel, hogy anyagelvű eszmék gonosz szelleme jut uralomra, a hatalomra és a hatalmaskodásra való törekvés ragadja durva kezébe az események gyeplőjét, akkor napról-napra érezhetőbben jelentkeznek majd ennek bomlasztó hatásai. Eltűnik a szeretet és az igazságosság. Ez már az Istentől elfordult társadalom fenyegető összeomlásának szomorú hírnöke.”

A rádióüzenet magyar nyelvű, teljes fordításának szkennelt változata elolvasható itt.

Létrehozva 2019. június 19.