Tematizálás  – .  Kedves Nővéreim és Testvéreim  ! Mária Magdolna nemcsak nézte az Urat, hanem meglátta benne a mennyei Atya irgalmasan szerető Fiát.  Lélekben együtt szenvedett vele a keresztfa alatt – talán azt a véres keresztfát át is ölelte –  de látta feltámadása után is, mint a dicsőség Urát, ott már a Mester lábait ölelte át. De mi, s valamennyi tanítvány, akik hallgatunk Őrá, lélekben átöleljük, befogadjuk életünkbe az áldott Üdvözítőt,  s szinte belé gyökeredzünk teljes bizalommal; mert megízleltük, mily édes az Úr, s megtanultuk, hogy Jézusban az igazság.

Ahogy’ már Jeremiás réges-rég megírta: „Áldott az az ember, aki az Úrban bízik, akinek az Úrban  van a reménye. Olyan  lesz, mint a víz mellé ültetett fa, amely gyökereit egészen a folyóig ereszti.” (Jer.17,7-8).  Ezt, a Krisztusba gyökeredző életformát  nevezzük meggyőződéses életnek – az Úrban. Ez a meggyőződés, a bizalom számtalan gyökérszálával kapaszkodik bele a felismert igazságba, s hatja át az ilyennek egész gondolkodásmódját, s érzelmi életét. Szent Pál pedig rámutat arra, hogy ennek a bizalomnak alapja van,  méghozzá milyen szilárd alapja (!), aki nem más, mint  Jézus, a Krisztus, Isten Fölkentje, szent Fia, a megtestesült Igazság. Ő az, akibe a hittel megérintett emberi szív belegyökeredzik.  Ezt így fejezi ki: „ha valóban őrá hallgattatok, megtanultátok, hogy Jézusban van az igazság.” ( Ef. 4,21.)

Ő egy látható személy, a Láthatatlan Személynek Képmása. Fentről való! Szeretetből lett láthatóvá  – érettünk, hogy meg tudjunk Benne fogódzkodni. A fogódzkodás pedig  lelki értelemben nem más, mint a bizalom. Akárkiben nem bízhatunk meg. Teljesen megbízható embert nem is lehet találni. A legnehezebb helyzetekben pedig  jóformán mi is mondhatjuk, amit a bibliai beteg mondott a fürdőnél:”Nincs emberem!” (János ev. 5,7) Vagyis nincs, akiben megbízhatnék, hogy segítsen rajtam. A kereső szív mégis talál egy megbízható személyt, s ez Jézus, aki szeretetből meghalt értünk. Ő,  az Örök Jótól jött,  minket is erről a Jóról tanított, ugyanakkor a jóra, s ehhez a  Jóhoz vezet.

Ő méltó a bizalomra. Különben a bizalom maga is  jó – miként a szeretet  –  és örök érték:Életünk egyik legfőbb java.  De minek okán   „senki sem jó, csak az Isten”, (Lk.18,19), ezért senkiben sem érdemes totálisan megbízni, csak Őbenne. A bizalmat Ő maga is gyakorolta, mert az Atya bizalmi embere volt. S Jézus ezt az isteni bizalmat át is élte, mert az Atya őt a halál sötét völgyéből is kivezette. Mi Tőle vesszük a bizalmat, s pontosan ezért bízunk Őbenne: Belőle merítünk, s kiáltjuk:Jézusom, bízom Benned! S valahányszor ezt kiáltjuk, növekszünk a bizalomban – Isten iránt, s részben minden ember iránt.  Ez a bizalomban való növekedés, Isten iránt, korlátlanul növekedhet. Őtőle nem kell félnünk, hogy visszaél vele, ha nagyon kitárulkozunk, mert Isten nem él vissza bizalmunkkal. Jézus ugyanis él, de nem „visszaél”.

Ez utóbbit a sátán teszi. Ha feltárjuk belső világunkat a  sátán előtt,  akkor ő vissza fog ezzel élni! De ha Jézus előtt tárjuk fel, ő ezért meg fog jutalmazni segítségével. Jó tudni, hogy  az  emberek zöme a sötét angyal befolyása alatt él, ezért hasonlóképpen vissza is élnek bizalmunkkal. A visszaélés bizalmatlanságot, vagyis megrendült bizalmat eredményez. Ezért mondja a próféta: „Átkozott az az ember, aki emberben bízik, aki halandóra támaszkodik, és szíve elfordul az Úrtól”.  (Jer. 17,5: )  Ez a kemény igei fogalmazás nem akarja kiirtani szívünkből az emberek iránti bizalmat, csupán óvatosságra, fenntartásra int bennünket. – Ennek ismeretében könnyen rájöhetünk, hogy az emberekben lehet ugyan bízni, mondhatnám: Kell is bízni, de módjával és óvatosan.

Ahogy Urunk tanítja: „Nézzétek, úgy küldelek titeket, mint bárányokat a farkasok közé! Legyetek tehát okosak, mint a kígyók, és egyszerűek, mint a galambok!” (Mt.10,16). A kígyó nem megy fejjel a falnak:Vagy megkerüli, vagy átmászik azon keresztül. Itt a kígyó egy  pozitív  jelkép. Az óvatosság nem félelmet, hanem bölcsességet jelent amely  a galamb szelídségével, kedvességével kell, hogy párosuljon. – Vétkeznék én magam is a szeretet ellen,  ha a bizalmatlanságot venném kiindulási alapnak. Minden emberi közösségnek alapja a bizalom. Bizalom nélkül  összeomlik minden emberi érintkezés és kommunikáció. Sőt, a krisztusi ember kötelessége gerjeszteni a bizalom mértékét a társadalmi közérintkezésben.

Az említett óvatosság egy jó tanács számunkra az Úrtól, melyet az Úr azért ad nekünk, hogy ne csalódjunk. Az Isten előtt való teljes megnyílás viszont nem okoz csalódást. Ezért a közmondás: Aki Istenben bízik,  az nem csalatkozik! Sőt, Tőle kapjuk az emberek felé is a mindenkori alapvető bizalmat. Ez a különbség a feltételhez kötött  és a feltétlen bizalom között.

Az Életige letölthető itt.

Létrehozva 2018. május 29.