Az idők során sokan tűntek fel a történelem színpadán és állították magukról, hogy Isten küldte őket. Joguk van rá, hogy meghallgattassanak. Ám mi is joggal javasolhatunk bizonyos kritériumokat a „küldöttek” elbírálásához. Nem fogadhatjuk el, hogy bárki egyszer csak azzal álljon elő: „Itt vagyok, higgyetek nekem!” vagy „Ezt a könyvet egy angyaltól kaptam. Azt akarom, hogy ezt olvassátok; Istentől származik.”

Nem feledkezhetünk meg arról, hogy történelemben élünk. Ezért az egyik érv, amelyet megfontolunk, a prófécia érve. Előre hírül adták-e a küldött érkezését? Barátaink, mielőtt látogatóba jönnek, telefonálnak; az üzletemberek jó előre megbeszélik a találkozókat. Várható, hogy Isten előre tudtul adja, ha a Messiás megjelenik a földön.

Megjövendölték-e valaha egy vallásalapító vagy vallásújít érkezését? Saját anyjuk sem tudta volna megjósolni öt évvel korábban a születésüket! Senki sem tudta, hogy Buddha, Konfuciusz vagy Mohamed meg fog születni. Ám évszázadokon át élt valami homályos várakozás, hogy eljön Krisztus.

Az Úr Jézus a világtörténelem egy pontosan meghatározott pillanatához tartozik. Nemcsak arról van szó, hogy Poncius Pilátus alatt szenvedett, hanem a teljes történelmi háttérről. Az Ószövetségből mint történeti dokumentumból kirajzolódik, hogy Isten szövetséget akart kötni az emberiséggel, annak egy kis csoportjával. Kijelentette, hogy el fog jönni egy asszony ivadéka, aki majd lerombolja a gonosz művét. Ezt a hagyományt őrizte a zsidóság és különösen a próféták.

Sok részletet is előre megtudtak a Messiásról. Például hogy Júda törzséből fog származni, hogy szűztől fog születni, Betlehem városában. Ha ma valaki megjósolná egy majdani nagy politikus születési helyét, bizonyára nagyvárost választana. Mikeás próféta [Kr. e. 8. sz.] azonban – isteni sugalmazásra – a kis Betlehem települést nevezte meg, amelyet utolsónak mondanak a városok között.

Az írás elolvasható itt.

Létrehozva 2017. december 23.