Az első kérdés az, hogy miért jó nekünk, hogy gyónhatunk?

Van egy szentírási rész, az evangéliumok közepén, Lukács evangélium 15. fejezetében, ahol Jézus elmondja az irgalmas atya vagy a tékozló fiú példabeszédét, és előtte elmond még két példabeszédet az elkóborolt bárányról és az elgurult drahmáról. Mindegyikben az van, hogy amikor megtalálja a bárányt a pásztor és hazaviszi, akkor összehívja a barátait, és azt mondja, hogy örüljetek és ujjongjatok, mert az elveszett bárány megkerül, és azt mondja Jézus, hogy éppen ilyen öröm lesz a mennyben minden megtérő bűnösön, mint amit most ez a bárány megtalálása jelent, és ugyanezt elmondja a drahma megtalálásán is, hogy örüljetek és ujjongjatok.

Szerintem azért nagyon jó gyónni, mert örömet szerzünk az Istennek. Nem könnyű a kereszténységünknek, mert szelfi keresztények vagyunk. Ez azt jelenti, hogy van egy gyönyörű katedrális, van egy gyönyörű táj, és magunkat fotózzuk, és a háttér a katedrális, illetve a háttér a táj. Mi vagyunk a középpontban. És ez a legnagyobb baja a kereszténységünknek, az énközpontú vagy szelfi kereszténység, és mindent ebből próbálunk levezetni, ebből indulunk ki, hogy én hogyan érzem, hogy nekem szükségem van-e a gyónásra, mit ad ez nekem, stb. Én, én, én.

A hit az mindig kapcsolat. Nem egy elmélet, hanem egy személyes kapcsolat az élő Istennel. Sőt, szeretetkapcsolat. Ha pedig szeretetkapcsolat, akkor kell, hogy fontos legyen a másik ebben a kapcsolatban. Hogy ő hogyan éli meg a velem való kapcsolatát.

Itt lép be a bűn, mint zavaró tényező, mert minden bűn megsebzi ezt a kapcsolatot. Majd beszélek ezekről később. Azért öröm gyónni, mert örömet szerzek a Szentháromságnak, a kapcsolat másik részének. Ha szeretek valakit, szeretek örömet szerezni neki. Ez minden házasságban, minden párkapcsolatban, minden barátságban így van. Miért ne engedhetném meg ugyanezt a Jóistennel való kapcsolatomban is.

Örömet szerzek az egyháznak is, mert az egyház egy közösség. Krisztus titokzatos testének vagyunk a tagjai valamennyien. Amikor bűnt követek el, akkor a testnek azon a pontján zavar támad. Nem árad úgy a kegyelem, ahogyan áradhatna. Nem árad úgy a szeretet, ahogyan áradhatna.

Amikor pedig megbánom a bűnömet, és leteszem a bűnömet, akkor pedig örül az egyház is, a test többi tagja, mert megszűnt a dugulás. Megszűnt a zavaró tényező a kapcsolatban, a testben. Öröm számomra is a gyónás, mert azért mindenkinek van lelkiismerete, akárhogyan manipulálja, akárhogyan próbálja elhallgattatni, akármit csinál a lelkiismeretével, az működik. Arról nem is beszélve, hogy mennyi betegség származik ebből. A pszichoszomatikus betegségek tömkelegéről tud az orvostudomány.

Az ember lélek és szellem. A spirituális részhez tartozik a kegyelem és a bűn is. Hogyha megbetegszik a testem, akkor a pszichém is beteg, nem érzem jól magam, dühös vagyok, vagy rezignált stb. A spirituális rész is megbetegszik, mert az Istennel való kapcsolat is megsérül. Vagy őt vádolom, hogy miért nem mentett meg, miért nem akadályozta meg, miért nem segített stb. Vagy ha a gonoszt hibáztatom, hogy csőbe húzott és így tovább.

Mindenképpen teher. A bűn teher a léleknek és a testnek. Hogyha én szabaddá válok azzal, hogy megbánom, leteszem, átadom, Isten szeretetébe, azzal megszűnik a bűn terhe rám nézve, és folytathatom az utamat. Öröm lesz számomra is az, hogy meggyóntam, ha csak a pszichés oldalát nézzük, megkönnyebbülés elmondani a terheket, megosztani a terheimet azokkal, akiket szeretek, és jó újrakezdeni.

Mit tegyek, ha úgy érzem, hogy nincsen bűnöm?

Erre van egy vicc, ami úgy szól, hogy jön a gyónó a paphoz, és mondja neki, hogy atyám, nincs bűnöm. Erre a pap, jaj, de jó, végre van valaki, aki letakaríthatja Szent Bernadett szobrát, mert csak olyan nyúlhat hozzá, akinek nincsen bűne. Hozok egy létrát, és megkérem magát, mert magának nincs bűne, hogy menjen föl, és aztán takarítsa le, mert ezt bűnös ember nem csinálhatja. Az illető beleegyezik, fölmászik a létrán, a pap meg elveszi a létrát, és meghúzza a harangokat. Összeszalad a falu, és a pap azt mondja a falubelieknek, hogy ez az ember azt mondta, hogy nincs bűne. Erre az egész falu meggyónt. Meggyónta az ő bűneit.

Aki nekem azt szokta mondani, hogy hát nincs bűnöm, ott az első az, amit a paptestvéreknek is mondok, hogy ne küldjétek el. Az ajándék, hogy tehozzád jött be, és nem a kocsmába, vagy pedig nem pletykálni indult. Köszönd meg, hogy valahogy idehozta a Szentlélek. Biztos, hogy vágyakozik az irgalomra, csak nem tudja, hogyan kellene gyónni, vagy mit gyónjon.

Aki házasságban vagy családban él, azoknak azt szoktam mondani, hogy hát lehet, hogy te úgy érzed, hogy nincsen bűnöd, de mi lenne, ha megkérdeznéd a házastársadat meg a gyerekeidet. Kérdezd meg őket, hogy mondják el őszintén. Tényleg nincs bűnöd? És akkor gyónnak. És elmondják, hogy mit gyónjál meg annak a papnak.

Ha ez sem segít, akkor azt szoktam mondani, hogy menj el az orvoshoz, mert vakságban szenvedsz. Jézus mondja ezt a farizeusoknak, amikor meggyógyítja a vakon született embert, akkor ki vannak akadva a farizeusok, mert szombaton gyógyít. Nem érdekli őket, hogy meggyógyul egy ember, látni kezd, egyfolytában a bűnön rugóznak, hogy ki vétkezett. A szülei vétkeztek, ez az ember vétkezett, vagy más vétkezett. Akkor megkérdezik, hogy talán csak nem vagyunk mi is vakok, és Jézus azt mondja nekik, ha vakok volnátok, nem volna bűnötök. De mivel azt mondjátok, hogy látunk, megmaradtak a bűneitek.

Tehát amikor nem látom a saját részemet, akár a kapcsolataimban, a szeretetkapcsolataimban, vagy embertársi kapcsolataimban, csak azt látom, hogy a másik miben hibás, az vakság. Részemről vakság, mert nem látok. Csak az ő részét látom, a saját részemet nem látom. Orvoshoz kell mennem. Mert megromlott a látásom.

A következő kérdés az, hogy mikor követünk el bűnt

Az egyház katekizmusa szerint akkor követjük el a bűnt, ha tudva és akarva tesszük. Értelmem használatával szándékosan nem engedelmeskedek a lelkiismeretem szavának, pedig jelzett, vagy Isten parancsolatának. Ebben az esetben bűnt követek el.

Vianney Szent János, az ars-i plébános azt mondja, hogy a bűn gyilkosság, az Istennel és az embertársainkkal meglévő szeretetkapcsolatot öljük meg és törjük szét.

Ha ezt megszívlelnénk, akkor beszélnünk kell nem csak a bűnről, hogy milyen bűnöket tudunk elkövetni, hanem a bűn állapotáról is. Erre ritkán gondolunk, hogy a bűn állapotában vagyunk. Tehát nem látom a bűneimet, pedig a bűn állapotában vagyok.

Mikor kerülök a bűn állapotába?

A tékozló fiú példabeszédében a fiatalabb is, meg az idősebb is a bűn állapotába kerül. A fiatalabb azzal, hogy elkéri az örökségét, elmegy és eltékozolja.

Leválik a kapcsolatról. Ez történt a bűnbeeséskor. Ha akkor, amikor a kígyó megjelent az ötletével, hogy tényleg azt mondta nektek Isten, hogy vesztek a fáról, akkor megnyílik a szemetek és olyanok lesznek, mint az istenek.

Hol itt a bűn? Ha akkor Éva anyánk azt mondta volna, hogy köszönöm az ötletet, de van egy társam, meg a kertnek is van egy gazdája, akitől kaptuk ezt az egészet. Hadd kérdezzem meg, hogy jól emlékszem-e. Ha megkérdezték volna egymást, illetve megkérdezték volna a kert gazdáját, nem estek volna bűnbe. De Éva nem kérdezett senkit.

Sikerült őt a kísértőnek leválasztani a kapcsolatairól. Nem kérdezte Ádámot sem, nem kérdezte meg Istent sem, hanem döntött és függetlenítette magát a legfontosabb kapcsolataitól. Ekkor kerülünk a bűn állapotába. Utána már teljesen mindegy, az ellenség területén vagyunk. És ott bűnöket fogunk elkövetni.

Ha egy házastárs függetleníti magát, az idejét például privatizálja, a házastársától, a családjától veszi el, rabolja el az időt, mert a privatizáció az rablás. a ‘privare’ igéből származik. Rabolni, azt jelenti az ige, amikor kisajátítom magamnak az időmet, kisajátítom a pénzemet, kisajátítom a kapcsolataimat. Ebben a pillanatban a bűn állapotába kerültem. Ott már én döntök. Senki ne szóljon bele. Se az Isten, se a feleségem, se a gyerekek, majd én eldöntöm.

És ilyenkor már az ellenség területén vagyunk, a kísértő az ellenség. Ha sikerül neki a szeretetkapcsolatainktól leválasztani minket.

Hogyha valakinek a munkahelyen megtetszik a kolléganője, hogy ezt észrevette, ez természetes dolog. Szépnek látom, és ez természetes. A kérdés az, hogy mit kezd ezzel? Hogyha házasságban él vagy keresztény, akkor lehetőség az is, hogy megkérdezi, elmondja a feleségének és azt mondja, hogy figyelj, te mit szólsz ehhez?

Ha az elején megkérdeznénk egymást, nem törnénk házasságot. Hogyha az elején megkérdeznénk Istent, hogy hát én nekem sok minden eszembe jutott ennek a nőnek a láttán. Te mit szólsz hozzá? Nem követnénk el mindezt. De nem kérdezzük meg, függetlenítjük magunkat, a saját kezünkbe vesszük a dolgok irányítását, és ennek az oka az, hogy az istenképünkkel baj van.

Olyan Istenben hiszünk, akiben nem lehet megbízni, akire nem lehet rábízni a dolgaimat, a saját életemet, a szeretteim életét. És mivel megbízhatatlan, kiszámíthatatlan istenképem van, nem merem rábízni magam, nincs más választásom, saját kezembe kell venni a dolgok irányítását. Ettől a pillanattól kezdve Isten már nem középpont, hanem mellékszereplő.

Akkor jöjjön, ha hívom, azt csinálja, amit kérek, leginkább az egészségünket bízzuk rá, hogy legyen szó és védje az egészségünket, vigyázzon a bankszámláinkra, és szponzorálja az ambícióinkat. Ez Isten dolga. Ha ezt nem csinálja jól, akkor nincs Isten és faképnél hagyjuk, nem kérdezzük meg többet, hanem megoldjuk a saját irányításunkkal.

Ez a bűn állapota, és erre nem gondolunk. Arra figyelünk, ha hittanra jártunk és katekizmust tanultunk, hogy ja, hát ott van a Tízparancsolat, ott van az egyház öt parancsolata és néhány bűn.

Volt olyan gyónó még az elején, káplán koromban, aki bejött. Még jó, hogy tudtam a tízparancsolatot. Bejött azzal, hogy atyám, szeretnék gyónni. Egy, nem vétkeztem. Kettő, nem vétkeztem. Három, nem vétkeztem. Négy nem vétkeztem. Öt nem vétkeztem. Hat talán, hét nem vétkeztem. És nekem követnem kellett, hogy mit is jelent ez az egy, kettő három?

A gyónásnak van a teljesen hamis gyakorlata, erről mi papok is tehetünk, nem csak a hívek. Ebben az esetben rájöttem, hogy mi a hatodik, és elkezdtem kérdezgetni, hogy segítsek neki. A válasz: maga ne turkáljon bennem, és ne szövegeljen itt semmit. Mondja meg, hogy hány Miatyánk, hány Üdvözlégy. És erre én mondtam, hogy [öt meg öt]. Nagyon elégedett volt. Mondta, hogy köszönöm. Megvolt a gyónás. Abszolút ferde gyakorlat.

Volt olyan is, ezt csak úgy elmondom. Ez is még az első gyóntatási tapasztalataim. Káplánként ülök a gyóntatószékben Várpalotán, jön egy férfi, azt mondja, szeretnék gyónni. Hát mondom, itt a pap, nyugodtan végezze el. Letérdelt, elmondta a bűneit, föloldoztam, és a következőt kérdezte. az öreg pap hun van? Mondom neki, hogy ott a másik gyóntatószékben, velem szemben. Akkor most oda is átmegyek. Nála is meggyónok. Hát most oldoztam föl, mondtam neki. A válasz: gyerek még maga azokhoz a bűnökhöz, amit ott mondok majd el.

Mitől lesz egy bűn? Mi befolyásolja a bűnnek a súlyosságát, és amit figyelembe kell venni

Négy dolgot figyelembe kell venni, hogy mi volt az oka, ami kiváltotta a bűnt. Lehet lopni megélhetésről, az nem ugyanaz, mint amikor valaki tudatosan kirabol valakit. Mi az oka? Hányszor történt meg, milyen körülmények között történt, és mi a célja a bűnnek. Miért csináltam? Van oka is, vagy célja is? Ezeket meg kell vizsgálni ahhoz, mert nem mindegy, hogy egyszer követtem el, vagy pedig százszor. A súly egészen más. Ha valaki a lelkiismeretét vizsgálja, akkor ezeket a szempontokat figyelembe kell venni.

Kétféle csoportja van a bűnöknek.

Bocsánatos bűn, amikor valaki nem szándékosan, de mégis elköveti a bűnt. Például beszél és hazudik. De nem tudatosan hazudik, hanem van egy rossz szokása, nagyot mond. Nem vette észre, hogy amikor beszélt, akkor egy kicsit megduplázta a dolgokat, és ez nem szándékosan történt. Ez egy rossz szokás, amin változtatnia kell.

Okozhatok kárt úgy is, hogy nem figyeltem oda, nem szándékosan tolattam neki a másik autójának, és nekitolathatok dühből és haragból is, hogy ripityára törhetem. Amikor nem szándékosan, nem teljes tudatossággal, vagy kisebb dolgokba vét valaki a lelkiismerete és a szeretet ellen.

A halált hozó bűn, a lelki halált hozó bűn az – ezt hívjuk halálos bűnnek vagy súlyos bűnnek. Én a súlyos bűnt [mint kifejezést] jobban szeretem, mint a halálos bűnt -, aki teljes tudatossággal és akarattal fordul szembe Istennel, embertársaival és a lelkiismerete szavával. Ilyen is van.

Vannak rossz szokások, melyek elhomályosítják a lelkiismeretünket és készségessé tesznek a rosszra. Elaltatják az őrséget, mert mindenkiben ott van a lelkiismeret, ott van, mint őr. Ott ül a portánál, vagy ott ül az igazgatói irodája előtt, és nélküle nem lehet bemenni, meg kijönni. Ő tudja, hogy ez a lelkiismeretnek a szava, hogy állj, vagy pedig mehet. Ezt a rossz szokásaink teljesen el tudják altatni, és készségessé tesznek a rosszra. Vannak bűnforrások, amikből sok bűn következik.

A nyugati hagyományban hét főbűnről beszélnek, a keletiek nyolc bűnforrásról beszélnek. Ami kimarad a Nyugatiban, az szerintem minden bűnnek a melegágya, úgy hívják, hogy akédia. Akédia, ha érthetően akarok fogalmazni, akkor ellenérzés mindennel szemben, ami van, és vágyakozás azután, ami nincs. Ez a léleknek egy olyan tompult állapota, amikor egy köd ereszkedik a lélekre, és nem lát. Semmi nem jó abból, ami van, és mindig vágyakozik azután, ami nincsen. És ebből aztán nagyon sok egyéb bűn következik.

A többi bűnforrás, az evés-ivás kényszere. Ezt a nyugati hagyomány úgy mondja, hogy torkosság. Az evés-ivás kényszere, amikor kényszerré válik a szükségleteink kielégítése.

Aztán a szex kényszer, a fegyelmezetlenségből indul, és ezt a nyugati hagyomány bujaságnak hívja.

Aztán a pénzsóvárgás, az anyagiak utáni sóvárgás vagy anyagiak utáni kényszer, ezt a nyugati hagyomány fösvénységnek hívja.

Aztán ide tartozik a düh, mint bűnforrás.

Ide tartozik a rezignáció, az állandó borúlátás és panaszkodás.

És ide tartozik bűnforrásként a dicsőségvágy és a harag. Mindegyikből nagyon sok egyéb bűn származik.

És hát vannak a kollektív bűnök, amikről nem nagyon beszélünk, de mégis létezik ez az emberiség és a természet kizsákmányolása. A harmadik világ elhanyagolása és a környezetszennyezés is például ide tartozik.

Ismerünk olyat, hogy idegen bűnök, mások megbotránkoztatása, mások bűnre vezetése és bűnpártolás. Erre se szoktunk figyelni.

Van a Szentlélek elleni bűn a Bibliában, amikor szembeszegülünk a Szentlélek megújulásra szóló hívásának. A vakmerő bizakodás, a kétségbeesés, amikor nem akarom elfogadni az igazságot, pedig igazságként ismertem föl, de nem vagyok hajlandó elfogadni. A bűnben való megátalkodottság és a bűnbánat megtagadása. Nem vagyok hajlandó megbánni a bűneimet. Ilyenkor is a Szentlélek ellen vétünk.

Mit jelent a lelkiismeretvizsgálat?

Mindenkinek van lelkiismerete, amely Isten szeretetének, a Szentléleknek hangja bennünk. Ezt minden ember megkapja, függetlenül attól, hogy milyen vallású, függetlenül attól, hogy mi a bőre színe stb. És ez mindig jelez. Lehet tompítani, elhallgattatni, manipulálni és lehet finomítani a lelkiismeretünket. Van, akinek a lelkiismerete olyan, mint a teherautó mázsája, hogy csak akkor jelez, ha egy teherautó áll rá, egyébként nem jelez, és van, akinek olyan, mint a patikamérleg. Azonnal mozdul, hogyha a legkisebb rossz is előkerül.

A lelkiismeretvizsgálat azt szolgálja, hogy egyre finomabban és érzékenyebben reagáljunk mindenre, ami a szeretet, Isten és ember iránti szeretet ellen van.

Itt be kell hoznom valamit, ugyanis a legtöbb bűnt sokan a szeretet címén követik el. Szeretem a feleségemet, és szeretem a szeretőmet. Mind a kettőt szeretetnek hívjuk. És nem tartom bűnnek. Hát miért bűn az, ha én szeretek valakit? Hiszen az Isten szeretet, és az nem lehet bűn.

Lehet szeretni, de meg kell tanulnunk igazságban szeretni.

Az igazságban való szeretet például az, hogy én házasságot kötöttem és van házastársam, ott mindegy, hogy szentségi házasságról beszélünk, vagy együttélésről, vagy polgári házasságról, teljesen mindegy ebből a szempontból.

Ez az igazság, hogy én valaki mellett elköteleződtem, és minden bűnné válik, ami ezt a kapcsolatot sebzi.

Lehet, hogy én szeretem a másikat, de az a társamnak nem jó, az fáj, azt nem akarja, az sebzi a kapcsolatunkat. Tehát az állapotbeli kötelességem is meghatározza, hogy mit jelent szeretni. Nem szerethetem ugyanúgy, egy szinten a kettőt.

A másik, hogy létezik rajtam függetlenül, rajtam kívülálló abszolút igazság. Ez a nyugati kultúrában nincs. A legtöbb esetben nincs. A relativizmus diktatúrája van, ami azt jelenti, hogy nem létezik abszolút igazság. Relatív igazságrészek vannak, vagyis mindenkinek lehet igaza. Nem fogadjuk el a kinyilatkoztatás tekintélyét, Isten szavának a tekintélyét magunk fölött. Nem fogadjuk el az egyház tanítását magunkra nézve, majd én eldöntöm.

Ha nincs abszolút igazság, ha nincsen igazság, akkor gyakorlatilag morális társasjátékká válik az egész.

Ő nem tartja bűnnek, én sem tartom bűnnek, ő ezt tartja jónak, én azt tartom jónak, és lehet sakkozni végtelenségig. Ez, amit József Attila mond, hogy miért legyek tisztességes? Kiterítenek úgyis. Miért ne legyek tisztességes? Kiterítenek úgy is.

Ha nincs abszolút igazság, akkor kiterítenek úgy is, teljesen mindegy, mit csinálnak. Ha létezik, akkor viszont van viszonyítási pont, és akkor Ő mondja meg. A szeretet az Isten, az abszolút szeretet fogja megmondani, hogy mi a szeretet, és mi nem. Ezért nem engedte meg Isten a Teremtés könyvében, hogy együnk a jó és a rossz tudásának a szájáról. Az, hogy nekünk mi a jó, mi szolgálja az életünket és az örök életünket, üdvösségünket, azt Isten dönti el.

Mi ettünk a Jóisten rossz tudás fájáról, és megosztottak lettünk, felismertük, hogy mezítelenek vagyunk, és elidegenedtünk egymástól, önmagunktól, Istentől. Nem az lett, amit a kísértő mondott, hogy olyanok lesztek, mint az istenek.

Szükség van-e a bűntudatra?

Kétféle bűntudat létezik. Az egyik rossz, a másik jó. Van a negatív bűntudat, ami azt jelenti, hogy engem nem lehet szeretni, mert rossz vagyok. Ebből nem lehet meggyógyulni. Illetve meg lehet gyógyulni, csak meg kell térni stb. Ezt a pszichológiával együtt én is rossznak tartom. Tehát tényleg nem szabad bűntudatot kelteni a gyerekben vagy a másik emberben, mert ez manipuláció. A lényeg az, hogy te nem vagy jó, te nem vagy szerethető, ez a negatív bűntudat, ez nem jó.

Viszont van pozitív bűntudat. Azt jelenti, hogy tudom, hogy a hazugság bűn. És ez azért pozitív bűntudat, mert meg lehet bánni, és meg lehet tőle szabadulni. Attól, hogy én rossz vagyok, nem lehet megszabadulni bűnbánattal. Mit bánjak meg? Konkrétan, ha tudom, hogy ez, meg ez, meg ez bűn, mert Isten azt mondta, hogy ez bűn, azt meg tudom bánni, és meg tudok szabadulni. Gyógyulni tudok. Ezt össze szoktuk keverni, de azt mondjuk, hogy minden bűntudat rossz, nem igaz.

Meg kell tanítani a gyerekeinket arra, hogy van pozitív bűntudat, mert ha nem tudja, hogy megsértette a szüleit, akkor nem tud bocsánatot kérni. Nem kér bocsánatot. Ha tudja, hogy ez bűn, ha így beszélek anyámmal, akkor nem tisztelem az anyámat és apámat, és ezt meg kell bánni, és meg lehet tőle szabadulni, meg lehet bocsátani. Az, hogy én rossz vagyok, azt nem lehet megbocsátani. Az, hogy loptam és megbántam, azt megbocsátom.

Isten soha nem kérte azt, hogy szégyelld magad. Soha nem kérte azt, hogy tarts bűntudatot. Mi pedig ezt csináljuk. Elkövetjük a bűnt, bűntudatunk van, és menekülőre fogjuk. Mint Ádám meg az Éva a kertben. Elbújtak, bujkálunk Isten elől, bujkálunk egymás elől, ez történik. Pszichológiailag zseniális, hogy mi a Teremtés könyvének a bűnbeeséshez való része. Precíz, nagyon precíz, most bontja ki a pszichológia, mint tudomány, ami ott már rég a kinyilatkoztatásban megvolt.

Isten nem kéri, hogy szégyelld magad, nem kéri, hogy tarts bűntudatot, azt kéri, hogy tarts bűnbánatot, térj meg, változtasd meg a dolgaidat.

Mi a különbség a bűntudat és a bűnbánat között?

A bűntudatban én vagyok a középpont, az én bűnösségem, rosszaságom, sötétségem, a bűnbánatban pedig Isten a középpont. Amit a tékozló fiú kimond. Vétkeztem, felkelek és atyámhoz megyek, és elmondom neki, hogy vétkeztem. Ez a bűnbánat. Ilyenkor nem önmagam körül forgok, hanem Istenhez fordulok és ő van a középpontban.

Ez is nagy kérdés, hogy miért gyónjak, hiszen Isten megbocsátotta a bűneimet. Miért gyónjam meg a bűneimet egy papnak? Teljesen fölösleges.

Ilyenkor kihagyjuk azt, hogy a bűnbocsánat szentségének a forrása a keresztség. Tehát minden szentség a keresztségből fakad. A keresztségben történt valami, amire nem emlékszünk, de mégis megtörtént, és akkor lettünk az egyháznak a tagjai, bekerültünk az egyház vérkeringésébe, és ontológiailag bekapcsolódtunk a Szentháromság szeretetközösségébe. Szentségileg ez azt jelenti, hogy nem lehet megszüntetni.

Amikor bűnbánatot tartok, akkor megbocsátja Isten a bűneimet. Én azt mondom neki, hogy Istenem, bocsáss meg nekem, akkor megbocsát. De ettől még nem gyógyult meg a kapcsolatom. Istennel és az egyházzal. Mert egy közösségnek, egy testnek vagyok a tagja. Ezt mindig kihagyjuk. Énközpontú, individualista kereszténységben tök mindegy, hogy van egyház vagy nincs. Mindegy, hogy mit csinálnak. Én jól érzem magam, én megtisztultam, én bűnös vagyok, sok minden magam körül forog. Ha Krisztus testében, közösségben, egyházban gondolkodunk, ott én felelős vagyok még értetek is, akik tőlem ezer kilométerre vagy kétezer kilométerre vagytok. Mert ugyanannak a testnek vagyunk a tagjai, és hogyha én nem járok Istennel egységben, akkor a test minden tagja meg fogja valahol érezni. Már nem nehéz elképzelni, az egész bolygónk egy falu. Hogy Vietnámban mi történik, azt Németországban is megérzik. Az ökológiai katasztrófa stb. Most már könnyebben el tudjuk ezt képzelni is.

Mert a bűnbánattal Isten elveszi a bűneimet, a szentgyónással, mint szentséggel pedig visszahelyez abba az állapotba, ami a keresztség pillanatában volt. Abszolút a keresztség minden bűnt eltöröl. Teljesen újrakezdek, tiszta lappal, amikor megbántam a bűneimet, azt, amit megbántam, Isten elveszi. A szentségben ezt nem lehet mással megszerezni, és meggyógyítja a kapcsolatot, és visszahelyez abba a kapcsolatrendszerbe, amik akkor volt, amikor megkeresztelt. Újjászülettem akkor, amikor megkereszteltek.

Különbség van a bűnbánat és a megtérés között. Amikor Jézus megkezdi a nyilvános működését, akkor azt mondja, hogy térjetek meg, ezt úgy fordítják, úgy is fordítják, hogy tartsatok bűnbánatot. A megtérés az Ószövetségben azt jelenti, hogy elhagyom a bűnöket. Visszatérek Isten parancsainak az útjára. Az Újszövetségben is jelenti ezt, de az Újszövetségben van még egy plusz. Ellene mondok a bűnnek, és követem Krisztust. Ez a keresztség szentségénél addig nem keresztelnek meg bennünket, amíg el nem hangzik, hogy ellene mondok a sátánnak, minden cselekedetének, csábításának, és hiszek, vagyis követni akarom ezt a kapcsolatot Krisztussal.

Mi a különbség az önszeretet és az önzés között?

Az egyik bűn, a másik meg Isten parancsa. Ott is az a lényeg, hogy ki van középpontban.

A negatív önszeretet az, amikor azért szeretem magamat, mert ezt meg ezt elértem, ezt meg ezt birtoklom, és ez nem baj. De a pozitív önszeretetnél ennek én vagyok a középpontja. Isten segítségével ezt meg ezt meg ezt elértem, ide és ide eljutottam. Ajándék. Csak azt hiszem, hogy ez az én művem.

A pozitív önszeretet az, amikor tudom azt, hogy Isten szeretetajándéka vagyok, és minden, amit elértem, ami sikerült, ami pozitív, az kegyelem. Isten ajándéka.

Az önzéstől meg kell szabadulnunk, mert rombolja a kapcsolatainkat, pokollá tudja tenni, a másiktól pedig nem kell megszabadulni.

Mi a különbség a pszichológia, mentálhigiéné, lelki vezetés és gyónás között?

A pszichológia az tudomány. Lélektan, amelynek tárgya az emberi psziché, annak gyógyítása, kibontakoztatása a tudomány eszközeivel. Nem helyettesíti a keresztény lelkivezetést, nem helyettesíti a gyónást, és nem szabadít meg a bűnöktől. Egy terápia nem veszi el a bűneimet. Gyógyít, de a bűnöm megmarad. A bűnt csak a feloldozás veszi el, a megbocsátás, Isten irgalma. A mentálhigiéné az módszer. A lelki betegségek megelőzése és az egészség megőrzése pszichológiai módszerek segítségével. A mentálhigiénia nem helyettesíti a keresztény lelkivezetést és a gyónást, és ez sem szabadít meg a bűnöktől.

A keresztény lelkivezetésnek a lényege, hogy meghív Krisztus követésére. Mi életünk célja, értelme, hogy Krisztust kövessük? Lehetőséget ad a lelkivezetés abban, hogy ez megtörténjen és növekedjünk benne.

A gyónás nem tudomány, nem módszer, nem meghívás és lehetőség, hanem szentség. Krisztus a papon keresztül megbocsátja a bűnbánó vétkeit, és Szent Lelkével gyógyítja azokat a sebeket, amelyeket a bűn általi elkülönülésünk, függetlenségünk hozott magunknak és másoknak. A szentgyónás visszatérés az atyai házba és a szentek közösségébe. Nem helyettesíthető az előző hárommal.

Gyorsan elmondom még a gyónás menetét, mert az idő veszélyesen halad. Köszönéssel kezdődik, keresztvetéssel kezdődik, elmondjuk, hogy mikor gyóntunk utoljára, és azóta milyen bűnöket követtünk el.

Ezt megelőzően kell a lelkiismeretvizsgálat és kell az elhatározás, hogy változtatni akarok. Tehát úgy, hogy gyónok, de nem akarok változtatni, annak nem sok teteje van. Elsoroljuk a bűneinket, vétkezhetünk gondolattal, szóval, cselekedettel és mulasztással. Ezeket kell meggyónni. A súlyos bűnöknél fontos, hogy hányszor követtem el.

Elmondom, hogy több bűnömre nem emlékszem, kérek elégtételt és feloldozást. Az elégtétel nem azt jelenti, hogy ez az áru ennyibe kerül, gyorsan kifizetem. Tehát nem az, amit a példában mondtam, hogy ne magyarázzon nekem, mondja meg, hogy hány miatyánk, hány üdvözlégy. Kifizettem, minden rendben. Nem üzlet. Az elégtétel azt jelenti, hogy ki akarom fejezni Istennek azt, hogy meg akarok változni. Szeretnék változtatni az életemen. Nem csak egyszerűen, hogy megszabaduljak a bűnöktől, szeretnék változtatni a véleményen. És ehhez kérek segítséget.

Ezután elmondja a bánatimát, ezt lehet a saját szavaival, van ennek egy formája, megtalálható a neten a gyónásnak a menetében. A pap feloldoz, és ettől a pillanattól kezdve a gyónó visszakerült abba az állapotban, ami a keresztség pillanatában volt, abszolút tiszta lappal folytathatja az Istennel való kapcsolatot és az embertársaival való kapcsolatot.

A lelkiismeretvizsgálathoz a legfontosabb kérni a Szentlelket, hogy segítsen. Kockázatos dolog, mert egyik mise előtt az evangélium az volt, hogyha az oltár elé viszed az ajándékaidat, akkor menj, rendezd le előbb az adósságaidat, és akkor így elkezdtem gondolkodni, hogy hány emberrel van nekem rendeznivalóm. Aztán kettő eszembe jutott. Elkezdtem gyanakodni, hogy hát azért ennyire jó fej nem lehetek. Ezért elkezdtem imádkozni a Szentlélekhez, hogy azt kérem Tőled, hogy minden mise elején mutasd meg, hogy kikkel kell rendeznem a kapcsolatomat.

Egy hónapig minden mise előtt megmutatta0. Ez már reális kép. Körülbelül ez vagyok, sötét alak, akit Isten megmentett, és akit Isten megkönyörült, és ezért nagyon boldog, hogy Isten nagyon szereti, bár bűnös. A Szentlélek segít, ha nem jut eszembe. De vannak ilyen lelkiismeretvizsgálati szempontok. Lehet megvizsgálni a bűneinket a tízparancsolat alapján, lehet megvizsgálni a bűneinket a nyolc boldogság alapján, az irgalmasság testi-lelki cselekedeteit nem szoktuk szempontnak venni. Lelkiismeret vizsgálati szempont? Pedig azok nagyon fontosak. Aztán én nagyon javaslom a hegyi beszédet, az alapján megvizsgálni a lelkiismeretemet, hogy hol tartok ebben, vagy a szeretethimnuszt. Érdemes betenni a szeretet helyére a saját nevedet, hogy jóságos, türelmes, nem féltékeny, nem sértődik, a saját nevedet tedd oda. Aztán imádkozz. Igaz vagy nem igaz rád nézve.

És akkor utána lehet pezsgőt bontani, mert a mennyben nagy örömet okoztam. Megbántam a bűneimet, feloldozást kaptam, és újra visszakerültem az atyai ház ünneplő közösségébe. Ámen.

A fenti szöveg az alábbi video szerkesztett változata:

Létrehozva 2025. március 31.