George Weigel amerikai katolikus publicistát, II. János Pál pápa életrajzíróját még a Párbeszéd Házában tartott előadása előtt volt alkalmam megkérdezni néhány fontos katolikus aktualitásról, és egy II. János Pált érintő érzékeny kérdésről is. Köszönet a rendezvény házigazdáinak a lehetőségért!

Szerdahelyi Miklós (SzM): A Katolikus Válasz blog nemrég megjelentette a First Things magazinba írt cikkét azzal kapcsolatban, hogy a “A Katolikus Egyházban nincs paradigmaváltás”, melyben ön helyesen megállapítja, hogy „valami megszakadt ma a katolicizmusban”, és felhívja a figyelmet a püspökök testvéri korrekciójának fontosságára ilyen helyzetben. Gondolja, hogy a jelen helyzet megoldódhat a püspökök szintjén a pápa nélkül? Ha igen, mi a hithű püspökök dolga?

George Weigel (GW): Nem gondolom, hogy a katolicizmus “lerobbant”; azt gondolom, hogy figyelemre méltó zavarodottság van az Egyház bizonyos részeiben, és hogy a püspökök, akik kellően közeli kapcsolatban vannak ahhoz, hogy megosszák aggodalmaikat, segíthetnek ennek a zavarodottságnak az enyhítésében — vagy legalább világossá tehetik, hogy a zavarodottság az Egyház bizonyos részeiben hogyan akadályozza az Új Evangelizációt az Egyház más részeiben.

Megjegyezném azt is, hogy az Egyház élő részei azok, amelyek II. János Pál és XVI. Benedek tanítását tették magukévá a II. Vatikáni Zsinat autentikus értelmezésével kapcsolatban, és ezt a tanítást az Új Evangelizációra használják. Ezzel szemben az Egyház haldokló részei azok, amelyek a bukott “Light Katolikus” projektet erőltetik. A “Light Katolikus” projekt kiüresíti az Egyház evangelizációs és missziós energiáit.

SzM: Az egyszerű reménykedés attitűdje, hogy ez a helyzet megoldódik valahogy, miközben csöndben maradunk, elfogadható a püspökök részéről, vagy már túl van ezen a ponton az Amoris Laetitia és az interkommúnió-botrány?

GW: Isten türelmes az Egyházával, és nekünk is türelmesnek kell lennünk. De türelmesnek lenni nem jelent semmittevést. Jelenti ellenben az igazság tanítását, a liturgia szépen celebrálását, a rászorulók szolgálatát, és az Új Evangelizáció végzését.

SzM: Mi a hithű laikusok dolga, ha azzal szembesülnek, hogy a pásztoraik és püspökeik a paradigmaváltás gondolatát hirdetik nekik?

GW: Türelmesen meg kell a pásztoraiknak magyarázniuk, hogy a Katolikus Egyházban nincsenek “paradigmaváltások” – amely fogalom helyesen a múlttal való radikális szakítást jelent. A Katolikus Egyházban “dogmafejlődés” van.

SzM: János Pál életrajzírójaként szeretnénk, ha tisztázna egy érzékeny kérdést. Egyesek fel vannak háborodva, hogy állítólagosan II. János Pál pápa egyszer megcsókolta a Koránt. Ez tényleg megtörtént? Mit mondana azoknak, akik szerint ez aggasztó?

GW: II János Pál a damaszkuszi Umayyid nagymecset látogatásakor a muszlimok áhitata iránt akarta a tiszteletét kifejezni. Vitatható, hogy ezt milyen módon tette, de a szándéka ez volt. Aki II. János Pál gondolatait szeretné megismerni az iszlámmal és a muszlimokkal kapcsolatban, elolvashatja a Crossing the Threshold of Hope című könyvének vonatkozó fejezeteit.

SzM: Ön szerint hogyan gondolkodna II. János Pál a Vatikán jelenlegi politikájáról a kommunista Kínával kapcsolatban?

GW: Azt hiszem, aggodalommal töltené el, hogy a ’70-es évek bukott vatikáni ‘Ostpolitikját’ élesztik fel, miközben feledésbe merül a II. Vatikáni Zsinat és az 1983-as kánonjogi kódex előírása azzal kapcsolatban, hogy a kormányoknak semmilyen beleszólása nem lehet a püspökök kinevezésébe. Ilyen szerepet adni a Kínai Kommunista Pártnak, amely jelenleg felelős a vallási közösségekért, még rosszabb volna.

Az interjú elolvasható itt.

Létrehozva 2024. november 14.