Furcsa dolog az, ha egy látnok évtizedekig nem meri leírni azt, amire utasítja a kinyilatkoztató a magánkinyilatkoztatásban. És éppen ilyen furcsaság történt meg Kindelmann Károlynéval, aki huszonegy évig nem merte leírni azt a sort, amit pedig állítása szerint maga a Szűzanya kért tőle betoldani az Üdvözlégybe. Eszerint az „Asszonyunk, Szűz Mária, Istennek Szent Anyja, imádkozzál érettünk, bűnösökért” könyörgést megszakítva, a „most és halálunk óráján” elé kellene betoldani az „áraszd Szeretetlángod kegyelmi hatását az egész emberiségre” kérést.

Hogy mit nem jelent ez a kegyelmi hatás, amelynek kiárasztását kérik, az könnyen megválaszolható: egészen biztosan nem jelenti az Üdvözlégyhez önmagában, vagy a Rózsafüzér részeként mondott Üdvözlégy imádsághoz kapcsolt búcsúk elnyerését. Mert ahogy egy nihil obstattal ellátott szöveg megváltoztatása esetén elveszti a „tanúsítványát”, úgy egy búcsúval ellátott ima kiegészítése is a búcsú elvesztésével jár. Mert hát ezek a dolgok ilyen érthetően legalista módon vannak szabályozva: valamiért magától értetődőnek veszik, hogy az x≠ x+1, ezért aztán az x-hez rendelt lehetőségek nem érvényesek az x+1-re.

Sajnos az emiatt rossz szeretetlángosos közérzetet az sem tudja jelentősen javítani, ha netán valamely püspök mégis engedélyezi, hogy csoporton belül vagy szélesebb körben is hozzáfűzzék ezt a betétet. Mert a püspököknek nincs joga búcsút engedélyezni az így kiegészített imához. Így aki a kiegészített Üdvözlégyet vagy az abból álló rózsafüzért imádkozza, nem számolhat az alapimádsághoz fűzött búcsús “hatásokkal”, ezért egy esetleges püspöki engedély csak annyit jelentene, hogy „ha rám hallgattok, azt csináltok, amit akartok”. Persze mondhatja erre bárki, hogy nem baj, akkor is így imádkozom: a Jóisten látja jószándékomat, és majd ő közvetlenül részesít a „kegyelmi hatásban”.

De vajon mit jelenthet az említett kegyelmi hatás, amelynek kiárasztását kérik?

A kegyelem két fő fajtája a megszentelő, illetve a segítő kegyelem. A megszentelő kegyelem egy természetfeletti minőség, amely a lélekben van, és amely valamiképpen Isten természetében részeltet bennünket – analóg értelemben, persze. A minőség alatt hagyományosan olyan akcidenciát értenek, amely módosít vagy elrendez egy szubsztanciát. A megszentelő kegyelem, mint minőség pedig annak négy fajtája közül a szokáshoz tartozik, mivel ez önmagában véve állandó (nem pillanatnyi) és nehezen eltávolítható minőség. A léleknek ez a minősége természetfeletti, azaz a megszentelő kegyelem felemel és a természetfeletti rendbe helyez bennünket. Ezért mondja Szent Tamás, hogy a megszentelő kegyelemnek egy emberben meglévő minimális foka is nagyobb, mint az egész világegyetem természetes javainak összessége.

A megszentelő kegyelem első és legfontosabb hatása az, hogy részesülünk általa az isteni természetben. Ez a gyökere és alapja minden más hatásnak, amely a megszentelő kegyelemből fakad. Három további főbb hatása, hogy Isten fogadott fiaivá tesz minket, Isten igazi örököseivé tesz bennünket, valamint testvérekké és Krisztus társörököseivé tesz minket. További hatásai: természetfeletti életet ad nekünk, igazzá és Istennek tetszővé tesz minket, megadja nekünk a természetfeletti érdemszerzés képességét, szorosan egyesít minket Istennel, a Szentháromság élő templomaivá tesz minket.

A segítő kegyelmeknek három feladata van: felkészíteni a lelket a megszentelő kegyelem és a belénk öntött erények befogadására, működtetni ezeket a belénk öntött habitusokat, és megakadályozni azok elvesztését. A segítő kegyelmek elősegíthetik a belénk öntött erények tökéletesedését és következésképpen a természetfeletti élet növekedését és erősödését bennünk. Hatásaik ennek megfelelően sokfélék: bűnbánat a bűnök miatt, a büntetéstől való félelem, az isteni irgalomba vetett bizalom, a kísértésekkel szembeni megerősödés, a különleges veszélyek tudatosítása, a szenvedélyek halála, a jó gondolatok és szent vágyak stb.

A teljes cikk elolvasható itt.

Létrehozva 2024. október 16.