10. Fölment a mennybe, ott ül a mindenható Atyaisten jobbján, onnan jön el ítélni élőket és holtakat

1.

„Ott ül az Atya jobbján” – a hitvallás ezen szavai kifejezik, hogy Jézus a mennybemenetel után az Atyával együtt kormányozza a világmindenséget.

Az apostolok szemeláttára ment föl Jézus, ezzel is tudomásukra hozta, hogy a földi élete befejeződött, és ne várják már többet úgy, mint amikor látható testi alakban megjelent közöttük. Lelkileg velük van a világ végezetéig, de nem láthatóan. Ahogy az angyalok mondták, a világ végén majd eljön újra dicsőségben, testi formában is láthatóan. De az már világ végét fogja jelenteni.

2.

A Szentírásban több helyen is olvashatunk Jézus föltámadás utáni megdicsőüléséről. Itt is képeket találunk, mert az emberi szavak nem igazán alkalmasak Isten dolgainak kifejezésére.

A legmeglepőbb szent János tanítása. Szerinte a keresztrefeszítést és a halált nyomban követte a feltámadás, a megdicsőülés és a felmagasztalás. Jézus így beszélt erről: „Amikor majd fölemelik az Emberfiát, megtudjátok, hogy én vagyok” (Jn 8,28). „Én pedig, ha fölmagasztalnak a földről, mindenkit magamhoz vonzok” (u.o. 13,32).

Szent Máté evangéliuma azt sejteti ugyan, hogy Jézus a feltámadás napjának estéjén eltávozott tanítványaitól, búcsúszavait mégis így idézi: „Íme, én veletek vagyok mindennap” (Mt 28,20).

A leginkább ismert változat az, hogy Jézus negyvennapos földi tartózkodás után szállt a mennybe. A bibliai kép: „felhő takarta el”, itt is azt jelenti, hogy Isten dicsőségébe, szépségébe és erejébe öltözött.

Jézusnak feltámadásában megdicsőült testére már nem vonatkoznak a tér és az idő törvényei. A Hiszekegy azt is mondja Jézusról, hogy az Atya jobbján ül. Ez azt jelenti, hogy örökre és visszavonhatatlanul részesedik Isten hatalmában és dicsőségében.

3.

A Szentírás, mikor Jézus megdicsőüléséről szól, bennünket is nagyon közelről érintő dolgokról beszél. Megdicsőült Üdvözítőnk ugyanis főpapunk és a világegyetem uralkodó és ítélő királya. Ő az, aki egyetlen és örök áldozatával, kereszthalálával kibékítette a bűneink miatt megbántott Istent. Ő az, aki kegyelmet kér számunkra, aki az üdvösségre vezet bennünket. Mint király és pásztor, egybegyűjti, védi és megőrzi népét. Uralkodása tehát nem hatalmaskodás, hanem megértő szeretet övéi iránt.

Nemsokára a keresztségről tanulunk. Csodálkozva kérdezzük majd: hogyan lehet az a néhány csepp víz s a néhány szó: „Én téged megkeresztellek…” olyan rendkívüli hatású, hogy megtisztítja a lelket a bűntől, s Istenhez méltóan széppé, kedvessé formálja?

– A gyónásról is beszélünk. Ott is megkérdezzük: elegendő-e bűnbánatunk és a feloldozás, hogy ismét Isten szeretett gyermekeivé változzunk? Bizony, önmagában nem elegendő!

A betegek kenetéről szólva folytatódik a kérdés: honnét a szentolaj és az ima testet-lelket gyógyító ereje? Magyarázatunk: az égbeszállott, megdicsőült Jézus. Ő teszi mindezeket hatékonnyá, és lelket formálóvá.

„Ő viszont örökre megmarad, s így papsága örökké tart. Ezért mindörökre üdvözítheti is azokat, akik általa járulnak az Isten elé, hiszen örökké él, hogy közbenjárjon értünk.

Ilyen főpap kellett nekünk: szent, ártatlan, feddhetetlen, a bűnösöktől elkülönített, aki fölségesebb az egeknél. Ő nem szorul rá, mint a többi főpap, hogy naponként először a saját vétkeiért mutasson be áldozatot, s csak azután a nép bűneiért. Egyszer s mindenkorra megtette ezt, amikor magát feláldozta.” (Zsid 7,24b–28a)

A szentatyák magyarázata szerint: Krisztus az égben keresztrefeszítésének sebhelyeit mutatja az Atyának. Szenvedése érdemeire hivatkozva kapja meg mindazt, amire szükségünk van. Teljesül, amit imában kérünk, Megkapjuk, amit a szentségek számunkra jeleznek. A közismert mondás szerint mindegy, hogy Péter keresztel-e vagy Pál, mindenképpen Krisztus keresztel. Szentmisénk is ezért Jézus áldozata.”

4.

Hitvallásunkból kicsendül a keresztények örök reménye, hogy Jézus eljön. A béke és az öröm országába viszi az élet sok bajtól szenvedő, de kitartó híveit. Ezért mondták nagy állhatatossággal a régi keresztények: Marana Tha – Jöjj el, Uram, Jézus! És bízva hirdették, hogy az Úr eljön.

Mikor jön el Jézus?

Halálunk óráján bizonyosan. Magával viszi övéit. A Szentírás azonban arról is ír (Mt 24), hogy Jézus dicsőséges formában visszajön erre a világra. Előtte különböző jelek lesznek: „Nemzet nemzet ellen támad, éhség és földrengés lesz itt is ott is” (24,7) Ez elgondolkodtatja az embert, mert az utóbbi évtizedekben annyi földrengés volt, mint az elmúlt kétezer évben, az éhség milliókat visz a sírba, a fertőző betegségek ugyancsak milliókat ölnek meg, nem is beszélve a két borzalmas világháborúról. Hetesi Zsolt: „Utolsó kísérlet” című könyvében azt írja, hogy egy évtized múlva katasztrofálisan kimerülnek a nyersanyagforrások, továbbá beszélnek túlnépesedésről, üvegházhatásról, ökológiai katasztrófáról. A misztikusok pedig egyenesen azt mondják, hogy Jézus visszajövetele már közel van.

Érdemes komolyan venni ezeket a dolgokat és elgondolkodni rajtuk.

Számunkra az is nagyon fontos, hogy miről kell számot adnunk a végső ítéletben.

Jézus bírói beszédében (Mt 25,31-46) határozottan állítja, hogy az embertársi szeretet a legfontosabb „vizsgatétel”. Az éhezők és nélkülözők, a betegek és az elhagyottak Jézust jelenítik meg az életünkben. Amit a nélkülözőkért teszünk, azt neki tesszük.

Lényeges kérdése még életünknek és örök sorsunknak, hogy mindvégig megőrizzük-e hitünket Jézusban, az Isten Fiában. Elgondolkodtat, amit szent János mond az ítéletről: „Nem azért küldte el Isten a Fiát a világba, hogy elítélje a világot, hanem hogy üdvösséget szerezzen a világnak. Aki hisz benne, az nem esik ítélet alá, aki azonban nem hisz, már ítéletet vont magára, mert nem hitt Isten egyszülött Fiában” (Jn 3,17-18). Ugyanakkor arról is szó van, hogy: „Csak az jut be a mennyek országába, aki mennyei Atyám akaratát teljesíti.” (Mt 7,22-23) Vagy Pál apostolnál: „Isten nem hagy magából gúnyt űzni.! Amit az ember vet, azt le is aratja. Aki testébe vet, testéből arat romlást, aki lelkébe vet, lelkéből arat örök életet.” (Gal 6,7-9) Isten végtelenül szeret, de végtelenül igazságos is.

5.

A szentmise összekapcsol bennünket a mennyel. Ezért fontos mindig figyelmesen és Jézussal való párbeszéddel átélni a szentmisét. A felajánláskor felajánljuk problémáinkat, szenvedéseinket, imáinkat, jócselekedeteinket, egész életünket, és kérjük, hogy Jézusérdemeivel együtt vigyék az angyalok az Atya elé. Engedjük, hogy a szentmisén Jézus minket is átváltoztasson, letesszük bűneinket, megbocsátunk az ellenünk vétőknek, és befogadjuk Jézus szeretetét. Az Ő jóságát kell továbbadnunk, amikor kijövünk a szentmiséről.

Amikor pedig befejeződik a történelem, a földi istentisztelet véget ér, már csak új ég lesz és új föld. Ennek birtokosai leszünk mi is, akik főpapunkkal, Jézussal együtt ünnepeljük véget nem érő liturgiánkat.

„Az Isten és a Bárány trónja áll majd ott, és szolgái hódolnak neki. Látni fogják arcát, és homlokukon lesz a neve. Nem lesz többé éjszaka, és nem szorulnak lámpafényre vagy napvilágra. Az Úristen ragyog rájuk, és uralkodnak örökkön örökké.” (Jel 22,3–5).

Ez a mi hitünk

A feltámadott Krisztus hatalma és dicsősége ugyanaz, mint az Atyáé. Ő a világegyetem királya, ugyanakkor közvetítő a Mennyei Atya és a hívek között.

Megfontolandó kérdések:

50. Mit jelent az, hogy Jézus fölment a mennybe?
51. Mit jelentenek a szavak: ül a Mindenható jobbján?
52. Mikor jön el ismét Jézus?
53. Miért jön el Jézus a világ végén?
54. Hogyan nevezzük a világ végén bekövetkező ítéletet?
55. Mi lesz az emberek sorsa az utolsó ítélet után?

Rövid liturgika

Áldozócsütörtök Jézus mennybemenetelének ünnepe. A húsvét utáni negyvenedik nap. Neve onnét ered, hogy régen ez volt az elsőáldozások megszokott napja, a kötelező húsvéti gyónás és áldozás elvégzésének határnapja.

Hogyan lett a csütörtökből vasárnap? – Régen az áldozócsütörtök ünnepe munkaszüneti nap volt. Most munkanap. Azért, hogy a hívek közül minél többen megemlékezhessenek Jézus mennybemeneteléről, a következő vasárnapra tették át az ünnepet. Hasonló a helyzet az Úrnapjával is.

Kislexikon

Isten jobbja a tisztelet és a megbecsülés helye (Mt 26,64). Régen a királyok jobbján ült a királyné, vagy a trónörökös.

A negyven nap – A negyven szent szám a Bibliában. Isten dolgaival eltöltött időt jelent (vö. Jézus a negyvenedik napon ment a mennybe, negyvennapos böjt, negyven év vándorlás a pusztában, stb.). Jelenti egyben azt az időt is, amely elegendő valamely nagy feladat megvalósítására.

Beszéljük meg!

Van-e biztosítéka annak, hogy odaát örökre boldogok leszünk? Igen, van. Isten igazmondása! Ennek a boldogságnak a záloga:

1. keresztségünk és hitünk (Mk 16,16);
2. szentáldozásaink (Jn 6,51);
3. Jézusért tett jócselekedeteink (Mt 10,42).

Mit szóljunk a Szűzanyáról szóló könyvek és prédikációk buzdításához: „Mária gyermeke nem veszhet el”, vagyis üdvözül?

Pál azt mondta: „Szem nem látta fül nem hallotta, amit Isten azoknak készített, akik szeretik őt!” (1Kor 2,9)

Létrehozva 2024. augusztus 3.