A tanítás első részének némileg szerkesztett átirata. A szerk.

Kedveseim! Aki szereti a Szűzanyát, álljon fel!

Soha senki nem szerette úgy Máriát, mint ahogy Jézus szerette őt. Soha senki nem tisztelte őt annyira, mint az, aki a negyedik parancsolatot adta: „Atyádat és anyádat tiszteld!” Soha senki nem volt vele olyan bensőséges kapcsolatban, hogy miután 2000 éve várták, a próféták előre jelezték az eljövetelét, úgy jöjjön el a világra, hogy 30 éven át csak vele éljen a názáreti kis házukban, elrejtve az egész világ elől, csak Ők ketten, együtt.

És csak három évet szánjon mindenki másra. Gondold el, ki lehet Mária, milyen szerepe lehet a világ evangelizálásában, ha Isten maga 30 évet akar vele tölteni rejtekben – megvalósítva azt az első próféciát, amely az ősbűn elkövetése után hangzott el Isten szájából a kigyóhoz:

„Ellenkezést vetek közéd és az asszony közé, a te ivadékod és az ő ivadéka közé. Ő széttiporja fejedet, te meg a sarkát veszed célba.”

A bensőséges barátság a legbelső, rejtett, intim dolgaink megosztását jelenti, az ellenkezéshez elég, ha nem vagyunk ilyen közeli kapcsolatban, mint amit a bensőséges barátság jelent.

Ezért nagyon szeretném, ha most lehunynátok a szemeteket és belehelyezkednétek a Teremtés Könyvének próféciájába, és ezt a próféciát a saját életetekre alkalmaznátok. Vagyis felébresztenétek a szívetekben a vágyat, hogy ezzel az Asszonnyal még bensőségesebb, még szebb, még személyesebb kapcsolatba kerüljetek. Tegyétek meg ezt rövid csendben. És ez a csend teremtse meg az atmoszférát, amelyben elhatározzátok, hogy még szebb kapcsolatba léptek az Asszonnyal.

Oltalmad alá futunk, Istennek szent Szülője, könyörgésünket meg ne vesd szükségünk idején. Hanem oltalmazz meg minket minden veszedelemtől, mindenkor dicsőséges és áldott Szűz. Mi asszonyunk, mi közbenjárónk, mi szószólónk, engeszteld meg nekünk szent Fiadat, ajánlj minket szent Fiadnak, mutass be minket szent Fiadnak. 

Kedveseim, szeretném, ha a katekézisünknek ebben az első részében megismerkednénk az Egyház történelmének egyik legnagyobb karizmatikusával. XI. Piusz pápa azt mondta róla, hogy soha nem találkozott olyan emberrel, akit Isten jelenléte annyira áthatott volna, mint Bosco Szent Jánost. Azt is mondta, hogy nála az, ami természetes, egybeolvadt a természetfelettivel.

Úgy élt, mintha szüntelenül látta volna a Láthatatlant. Kivételesen Isten jelenlétében élt. Azt is mondhatnánk, hogy minden karizmatikus adottsága megvolt az Egyház megerősítéséhez és építéséhez.

Bosco Szent János… általában úgy tekintünk rá, mint a fiatalok nevelőjére. Az Egyházban „az ifjúság atyja és mestere” címet kapta. És gyakran úgy él előttünk, mint aki szaladgál a focipályán, vidáman, hiszen ő maga mondta: „semmi ne nyugtalanítson benneteket, legyetek mindig vidámak!”

Életében az első aszkézis, tudjátok, mi volt, az állandó mosoly, állandó mosoly az arcon…

Te azt mondod, azzal kell kezdenem az imaéletet, hogy megtanulok valamilyen imádságokat. Bosco Szent János viszont azt mondja: az első aszkétikus imagyakorlatod legyen az, hogy mosolyogsz. Különösen akkor, amikor az életedben minden romokba dől. Mosolyogj! Különösen akkor, amikor az életedben minden romokba dől. Mosolyogj!

Tudjátok, a sivatagi atyák, a lelki harc nagy mesterei beszélnek arról, hogy a démon közvetlenül nem ismeri a gondolatainkat. Viszont a szuggesztióival állandóan a leggyengébb pontjainkat támadja. És figyeli, hogy reagálunk, majd ennek alapján építi fel a stratégiáját, hogyan tehet tönkre bennünket.

Először szuggesztiókat használ, valamilyen módon úgy alakítja az életkörülményeinket – Isten ezt megengedi, mivel állandó harcot folytatunk nem emberek ellen, hanem a gonosz erőivel, a harc állandóan folyik. És a démonnak van hatalma valamilyen módon arra is, hogy beavatkozzon az életkörülményeinkbe, azért, hogy elpusztítson bennünket.

Általában a bűneink következménye az, hogy lehetővé tesszük számára, hogy hatással legyen a további sorsunkra. Ezért mondja a Szűzanya, hogy ha egészen az enyém akarsz lenni, ha egészen Istené akarsz lenni, különböző jelenésekben mondja ezt, el kell kezdened vezekelni, mivel a vezeklés képes megtörni a bűneink következményeit.

A másokért való vezeklés képes megtörni mások bűneinek következményeit. Egyúttal tehát megfosztja a démont a lehetőségtől, hogy ő alakítsa az életünk menetét. Ha nem kezdünk el vezekelni, gyakran a gonosz lélek bábjaivá válunk. És valóban átok alatt élünk, bűneink következtében, amit a Szentírás átoknak nevez. Tehát vezeklés!

Don Bosco tehát azt mondja, az első dolog, amit tenned kell, ki kell ütnöd a fegyvert a gonosz kezéből, aki már valamilyen módon befolyásra tett szert az életedben és kezdi hatalmába keríteni a szívedet és a gondolataidat. Hogyan? A mosollyal.

A mosollyal kell megtörnöd a démon hatalmát. Minél több nehéz helyzetet élt át Don Bosco, annál többet mosolygott.

Nem adta meg az ördögnek azt az örömet, hogy az ellene irányzott támadásai hatására az arcán és a szívében megjelenjen a kétség, a hitetlenség, a fájdalom, a szenvedés, a panaszkodás az önsajnálat jele, és mindaz, ami annyira jellemző ma sok keresztényre, még azok közül is, akik naponta templomba járnak. Egyfajta állandó önsajnálat.

A mi feladatunk az, hogy ne szerezzük meg az örömet a démonnak, hogy az ő fájdalmas támadása ellenünk belsőleg összetör bennünket, és elkezdünk siránkozni, panaszkodni.

És mi az első? A mosoly. Hunyd le egy pillanatra a szemedet! És ismételd utánam: Szentlélek, Te, aki az öröm forrása vagy, add meg nekem most az öröm ajándékát!

… add meg nekem most az öröm ajándékát! Nem az ostoba vigadozást vagy az ostoba nevetgélést, ami inkább arra utal, hogy problémám van a mély lelki élettel, vagy az érzéseimmel. Add nekem a belső örömet, amely átalakítja a szívem mélyét, hogy képes leszek örülni az életem legnehezebb tapasztalatai között is. Megélni azt az örömet, amely nem e világból való, amely Isten Országának atmoszférája.

És maradjatok egy kicsit még csendben! Talán döntsd el Te is, ahogyan Don Bosco: hogy a mosoly soha nem fog lefagyni az arcodról. Függetlenül az életkörülményeidtől, mindig mosolyogni fogsz.

Mert az Úr öröme a te erősséged. Vagyis a várfalad, erődítményed. Örvendezz az Úrban és Ő teljesíti szíved minden vágyát – mondja a Szentírás. Örvendezz az Úrban! Az Úrban örvendezni nem ugyanaz, mint felszínesen vigadozni, érzéki örömmel. Az Úrban való örvendezés a Szentlélek ajándéka, aki mélyen átalakítja a lelki életünket.

Amikor Don Bosco gyanúsan vidám volt, a hozzá legközelebb állók tudták, hogy nagyon nehéz dolgot kell átélnie. És azt mondogatták: „Nézd, milyen vidám, biztosan valami problémája van, Imádkoznunk kell érte!”.

Értitek? … Szeretném, ha valami hasonlót átélnétek a lelki életetekben. Igazán. Ez hallatlanul fontos!

Kedveseim! Don Bosco a kereszténység történelmének egyik legkarizmatikusabb alakja volt. Ami érdekes, hogy Isten, amikor felkészíti, hogy az ifjúság atyja és tanítómestere legyen, megengedi, hogy ő, aki fiatalok százezreinek atyja lesz, két éves korában megtapasztalja az apja elvesztését. Ez nagyon fontos. Két éves korában meghal az apja. Mert ma sokan közülünk azt mondják: „Ha nekem olyan családom lett volna, minta családom, szerető apám, szerető anyám, akik tudtak volna kapcsolatokat teremteni velem, akkor ma teljesen érett ember lennék. És bizonyára nagy szent is.

Csakhogy az Úristen időnként egészen másképp akar vezetni bennünket az életünk útján, azért, hogy ott, ahol a legnagyobb sebet hordozzuk, pont azon ponton tegyen bennünket a legnagyobb szentekké.

Boldog Charles de Foucauld mondja, hogy ott, ahol a leggyakrabban buksz el, ahol a leggyengébb vagy, Isten ott akarja felépíteni a legnagyobb szentségedet.

Hol vagy a leggyengébb? Milyen bűnökbe esel leggyakrabban? Hol van a leggyengébb pontod? Ott akarja Isten a legnagyobb szentségedet felépíteni. Azért, hogy az Ő mindenhatósága átjárja a te tehetetlenséged legnagyobb mélységeit.

Egy perc csendben gondold most át: mi a te leggyengébb pontod? Mi az, amivel szemben teljesen tehetetlen vagy? Ez lehet bűn, lehet valami helyzet, ami nyomaszt, tönkretesz? Mi lehet az, valami hiba? Mi lehet? A te leggyengébb pontod?

És hívd oda a Szentlelket! Mondd, itt teljesen tehetetlen vagyok, Szentlélek, jöjj a Te mindenhatóságoddal, jöjj és töltsd be ezt a helyet a Te szentségeddel, és tégy engem erőssé a leggyengébb pontomon, ne az én erőmmel, hanem a Te mindenhatóságoddal!

Don Boscónak tehát megvan a maga sebe: az apja, aki két éves korában meghalt. Ezt a sebet akárhogy is próbálja gyógyítani – papokkal, akik atyai szeretetet, gondoskodást tanúsítanak iránta, az egyik ilyen pap Don Calosso lesz, aki foglalkozik vele, felkészíti, hogy jelentkezhessen a szemináriumba. Ám egy adott pillanatban a kapcsolat Bosco és Don Calosso között olyan erős lett – mivel általában ezeket a mély sérüléseinket szeretnénk begyógyítani ilyen túl gondoskodó kapcsolatokkal.

Ha magányos vagy, sérültnek érzed magad az apáddal való kapcsolatodban, akkor olyan férfiakat fogsz keresni, akik érzelmi apák lesznek számodra, ugye? Lelki atyák, és nagyon gyakran ezeknek a kapcsolatoknak rabjává válsz. Ezekben a kapcsolatokban állandóan ott lesz egyfajta kontroll, félelem, hogy elveszítheted. Megjelenik a manipuláció, dominálás, valami módon folyton nyomasztani fog a félelem, nehogy elveszítsd ezt a kapcsolatot, amelyet úgy építgettél.

A veszteségnek azon a sebén, amely korábban ért valaki mással kapcsolatban, megjelennek a kétségek, félelmek, rettegés, bizalmatlanság, vajon én tényleg szeretek és engem is szeretnek? Ez nagyon felerősödhet és egy adott pillanatban ez a kapcsolat nagyon mérgezővé válhat. Különösen erre a kapcsolatra gondolok most, a fiú-apa, lány-apa kapcsolatra, amikor pótapát keresünk.

Ez jó, hogy keresünk valakit, aki gondoskodik az életünkről, mert az apukánk nem adta meg nekünk azt, amit adhatott volna. De nagyon ébernek kell lennünk, hogy az ilyen kapcsolatnak ne váljunk rabjaivá, hogy ez a kapcsolat ne váljon mérgezővé.

És Don Bosco, tudjátok, ő egy látnok, aki állandóan álmodott. Isten álmokat adott neki. És az egyik álmában, részleteket nem mond, azt mondja, „Isten megrótt, hogy túlságosan kötődöm Don Calossóhoz. Helytelenül.

Ő, talán azt mondhatjuk, bizonyos értelemben fontosabb lett számomra, mint Isten. Ő lett a legfontosabb az életemben”. Isten pedig ezt nem akarja. Ő akar a legfontosabb lenni az életünkben. Értitek?

Az Evangélium szempontjából annak, hogy nehéz apád volt vagy nem, hogy ért-e valamilyen sérülés apád részéről vagy nem – nincs különösebb jelentősége igazán.

Mi időnként ezeken a gyógyító imáinkon minden módon gyötrődünk ezek miatt a sebek miatt, azon, hogy ért-e sérülés az apád részéről vagy nem, és néha éveken át gyógyulunk ebből az apasérülésünkből. De a kereszténység lényege épp az, hogy ami régi, ami volt az én kapcsolatomban az apámmal, az elmúlt és valami új valósult meg. Milyen értelemben? Hogy Isten az én Atyám. Mindannyiunkban ott van ez a rendkívüli vágy és egy álomkép, amit a szívében hordoz az ő ideális apjáról. Álmaid apjáról. Mindannyian így vagyunk ezzel.

Az ideális Apa, aki így és nem másképp reagál az én gyengeségeimre, azokra a helyzetekre, amelyekkel abszolút nem tudok mit kezdeni. Az Apa, aki mindenható és nem csak kevésre képes. Aki mindig mellettem van, aki mellett teljes biztonságban érezhetem magam. Aki úgy szeret, ahogy senki más.

Mindannyian a szívünkben hordozzuk ezt az álmot az ideális Apáról. És az az Apa, aki a szívünkben elültette ezt a vágyat az ideális Apa iránt, Isten. Abba, a mi mindenható Atyánk. Minden, ami régi, megszűnt.

Nehéz kapcsolatod volt az apáddal? Ilyen és ilyen sebeid vannak? Hagyd ezt! Építs most kapcsolatot álmaid Apjával, ahogyan azt megálmodtad, kövesd az álmaidat, amelyeket sugall neked! Ne félj! Ez nem szentimentalizmus. Nem túlzott gyengédség. Ez nagyon fontos. Isten állandóan arra biztat, hogy legyünk gyengédek a Vele való kapcsolatunkban, és nem csak a vallásos kötelességeink teljesítésére, de gyengéd kapcsolatra hív.

És ne félj attól, hogy Ő annyira gyengéden gondol rád, mint ahogyan azt a szívedben érzed. Ne félj attól, hogy annyira gyengéden akarod Őt szeretni, ahogyan azt a szívedben érzed. Mert ez az Ő kegyelme, amit Ő helyezett a szívedbe.

Ne vesztegesd az idődet azzal, hogy állandóan a múlton rágódsz. A sebeiden. Kár az időért és az energiádért. Indulj el a gyógyulás útján a te mennyei Atyáddal való gyönyörű, gyengéd kapcsolat által.

És ebben a gyengéd kapcsolatban teljesen ki fogsz gyógyulni minden sérülésedből, amelyeket a földi apád okozott. Azt sem fogod tudni, mikor történt, egyszerűen elmúlik. Érted? Teljes gyógyulás. A régi megszűnt, valami új valósult meg.

Ismételjétek utánam: A régi megszűnt, valami új valósult meg. A régi megszűnt, valami új valósult meg. A régi megszűnt, valami új valósult meg.

Don Bosco sem gondolt állandóan arra, hogy félárva, nincs apja, és nem mondja: Jézusom, hogy leszek én most apa? Nem gondol erre. Kapcsolatba lép Istennel, az Atyjával, olyan bensőséges, intim kapcsolatba, hogy Isten atyaságából merít mindent, ami a legszebb, hogy apja legyen fiúk százezreinek. Értitek?

Isten megengedte ezt, megengedte ezt a sebet, hogy ebben a sebben építse fel Don Bosco apaságát fiúk százezrei számára. Minden sérülésnek van értelme.

Csak az a fontos, hogy az ember ne ragadjon bele ebbe a sebbe. Ne gondoljunk állandóan erre, ne piszkáljuk, mert kár az időért, tényleg.

Ott, ahol a legnagyobb sérülés ért, ott akarja Isten benned megvalósítani a legnagyobb csodákat és azt akarja, hogy épp ott legyél a legszebb… szebb… jól mondom, nem a legszentebb, hanem a legszebb, a legjobb épp ott, ahol te úgy gondolod, hogy a leggyengébb és a legsérültebb vagy.

De a legjobb azáltal a kegyelem által, amelyet Isten oda akar beléd helyezni. Ok? Ez nagyon fontos. Így egy újabb fegyvert ütünk ki a gonosz kezéből. Azáltal, hogy nem élünk folyton a múltban. Nem gondolunk folyton a sebeinkre, nem piszkáljuk őket. Nem gondolunk folyton arra, ó, hogy megsértett valaki, ó hogy bántak velem, hogy éljek most, ha ilyen életet adott valaki?

Tüskékkel és nem rózsákkal. Hogy éljek? Ne foglalkozz ezzel többet! Élj új minták szerint! Élj új életet, az örök életet! Azt az életet, amelyet Isten ad neked. A régi megszűnt, valami új valósult meg. Ne gondolj folyton a múltra!

Ha bűn kötődik hozzá, kérd Isten irgalmát és bocsánatát! Ne térj vissza a régi bűneidhez. Vége. Ezeket a bűnöket eltörölte Isten irgalma.

A démon megpróbál majd rávenni, hogy térj vissza a múltadhoz, a régi bűneidhez. Hagyd ezt! Ne térj vissza többé, hagyd egyszer s mindenkorra. Az, amit meggyóntál, tovább nem létezik. Isten irgalmában ez a bűn már nem létezik. Nincs értelme, hogy te újra felidézd. Bocsáss meg mindent mindenkinek, és vége! Többet nem gondolok a sérüléseimre, nem gondolok arra, ki hogy bánt velem. Vége, egyszerűen hagyd abba ezt! Ne gondolj többet ezekre!

Legyen ez a következő döntésed ma este: ezen túl nem fogok a sérüléseimmel foglalkozni és abbahagyom az önsajnálatot. Nem idézem fel többet újra és újra a régi sebeimet és nem gondolok fájón arra, miért bántak így velem és mennyire fáj ez nekem. Értitek?

Amikor felidézed a múlt fájó sebeit, az hatással van a jelenedre is és a jövődre is.

Mert teljesen elveszíted a hitedet, hogy képes lehetsz felszabadítani magadban azokat a lehetőségeket, amelyeket Isten ad neked az Ő tervei szerint, és amit eltervezett a Te szentségedhez már a világ teremtése előtt, pontosan azért, mert folyton a múltban élsz.

Ezért nem tudod magadban felszabadítani a képességet, hogy fuss előre. Ahogyan Szent Pál mondja: “Futok a kitűzött cél felé…elfelejtem, ami mögöttem van, és nekilendülök annak, ami előttem van”. Nem azt nézem, mi van a földön, hanem Krisztusra nézek, aki a mennyben van. Ott van a mi célunk. Nézd a célt! Szüntelenül Krisztust nézd! Felfelé nézzetek, ne lefelé. Ez nagyon fontos.

És természetesen a sátán mindent el fog követni, hogy ne ezt tegyük. Ezeket a döntéseket óráról órára meg kell hoznunk. Napról napra. Mert máskülönben vége. Vége. Beleragadunk a sebeinkbe, a gyengeségeinkbe, és nem leszünk képesek ebből kiszabadulni.

Bosco János. Na igen, ő maga pontosan ezt mondja Don Calossóról: „szigorú intésben részesültem amiért minden reményemet emberekbe vetettem és nem a Mennyei Atya jóságába. A gyógyításokkal kapcsolatban is időnként akkora bizalommal vagyunk ezek iránt a karizmatikusok iránt… ha rám tenné a kezét, ha imádkozna… fontosabb számomra, mint Isten.

Isten pedig a legméltóságosabb Oltáriszentségben vár, de hiába… Értitek, mire gondolok… kiadsz egy csomó pénzt mindenféle terápiákra, elvesztegetsz erre egy csomó időt…Nem mondom, hogy ezek rosszak, vannak jó terápiák, és időnként kell segítséget kérnünk olyan szakembertől, aki akkor vezet bennünket. De tudom tapasztalatból, hogy sok embernek semmilyen terápia nem segít, és évekig vesztegetik ezekre a pénzüket, miközben ugyanott vannak.

És ugyanígy ugyanott van évek óta a legméltóságosabb Oltáriszentség a te templomodban.

Volt egyszer egy ilyen esetem. Felhívott egy férfi, azt mondja: “Atya, kérem, nem tudok mit kezdeni a félelmeimmel, a gyengeségeimmel, a bűneimmel, de általában ez a félelem, és így tovább és így tovább, én mindent megteszek, hogy ebből kiszabaduljak. Mindent. És mondja nekem, hogy volt már itt, ott, amott…kezeltette magát, de semmi nem segít… Általában ez úgy van, hogy ha emberileg semmi nem segít, akkor Isten maga akar segíteni személyesen. Azt mondom neki: Tudja mit? Mindent megtesz? – MINDENT!

Ha csak egy órát tudna adni egy héten, hogy elmehessek az atyához. Csak egy órát. Mondom neki: nekem személy szerint nincs időm, de ismerek valakit, aki szerintem fenomenális pszichológus. Ő mindenben segíteni fog.

A kérdés csak az, tudsz-e vele naponta találkozni? – Természetesen. Mindent megteszek. Átszervezem a napi programomat, mindent úgy alakítok a munkahelyemen, a feleségemért teszem, a gyerekeimért. Mindent megteszek. Hol tudom megbeszélni a találkozást? Megadom neki a várost, mondom, ilyen és ilyen utca, ez és ez a ház… – Hogy hívják? – mondja nekem. – Jézus Krisztus. Csend…

Ott abban a házban van egy kápolna egy kolostorban, és ki van helyezve az Oltáriszentség reggeltől estig…és ott fogad a legjobb Pszichológus, aki úgy ismer téged, mint senki más, mivel Ő teremtett… és Ő maga mondja: “Jöjjetek Hozzám mind, akik elfáradtatok és terheket hordoztok! És én megerősítelek benneteket. Jöjjetek Hozzám!

„Intésben részesültem – mondja Bosco János – amiért a bizalmamat emberekbe vetettem és nem a Mennyei Atya jóságába”.

Olvasom Natuzza Evolót, ezt a stigmatizált misztikust, akinek a boldoggá avatási eljárása már elkezdődött. Azt mondja… jó barátságban voltak Pio atyával, együtt élték át ezeket a bilokációkat, fantasztikus dolgaik voltak… – Pio atya három napig volt a tisztítótűzben… mondja Natuzza. Pio atya… akkor én hány napig leszek? Felmerül bennünk a kérdés, persze…

Mivel mindenkinek felelnie kell a saját tetteiért, a saját életéért, döntéseiért… és minél többet kaptál, annál nagyobb lesz a felelősséged… ha kevesebbet kaptál, kisebb lesz a felelősséged… vagyis ha vannak itt olyan karizmatikusok, akik szeretnének ezer, ötszázezer különböző adományt és karizmát kapni, akkor emlékezz, hogy minden egyes adományért felelni fogsz, hogyan éltél vele…és el kell számolnod Isten előtt.

Jobb ha nincs semmid, és legalább, tudod, tiszta lappal indulsz az Úrral való találkozásra… halálod percében. Üres kezekkel, szegényen a szívedben.

Természetesen akarjuk kérni a lelki adományokat, csak szeretném, ha jól értenétek, hogy ne az adományoknak hódoljunk, miközben nincs időnk az Adományozóra. Ez nagyon veszélyes.

És ez a férfi, halljátok, ahogy meghallotta: „Jézus Krisztus” elhallgatott. És letette a telefont. És ennyi volt a segítség. Értitek?

Natuzza Evolo azt mondja, hogy Pio atya három napig volt a tisztító helyen, tudjátok miért? Mert mindenek ellenére, rendkívüli népszerűsége ellenére túlságosan magához kötötte az embereket és nem az Úr Jézushoz. És azok miatt az emberek miatt, akiket inkább magához kötött és nem Jézushoz, valamilyen módon vezekelnie kellett. Értitek?

Nagyon fáj ez nekem, mivel látom, mennyire magányos Jézus az Eucharisztiában, milyen gyenge a hitünk az Ő gyógyító erejében az Eucharisztiában. Mennyire egyedül van ott, ahol ki van téve az Oltáriszentség. És mi közben rohangálunk mindenféle emberek után, mert minden bizalmunkat valami… mondjuk karizmatikusokba vetjük… akik majd megoldják az összes problémánkat. Hát nem oldják meg. Nem oldják meg. Jézus oldja meg.

És azt kéri tőled: adj nekem időt, hogy megoldhassam a problémáidat! Ha azok, akik annyi pénzt és időt szentelnek a mindenféle pszichológiai dédelgetésekre, terápiákra, ha a fele időt töltenék az Oltáriszentség előtt, tudjátok, milyen gyógyulások lennének? Ha a fele időt töltenék az Oltáriszentség előtt.

De vigyázz! Hogyan töltenék ezt az időt az Oltáriszentség előtt? Nem panaszkodással az Úr Jézus előtt… – ó, de szenvedek, Jézus, mikor változtatod meg ezt? Nem! Azzal, hogy belehelyezkedj az Ő jelenlétébe, megtapasztald a szeretetét, hogy Rá koncentrálj és ne a Te szenvedésedre! Koncentrálj Rá, és ne a fájdalmadra, ne arra, milyen nehéz az életed… Értitek?

Csak ez az adorálás alakítja át a szívünket. Nem lehet úgy, hogy amikor odamész az Oltáriszentség elé, “az Atya, a Fiú és a Szentlélek nevében… Úr Jézus, ez a gondom, azt kellene megváltoztatnod, ott milyen dolgok történnek, a lányom beteg, elveszítettem a munkahelyem, beteg vagyok… Nyugalom, ember, lazíts, mosolyogj Rám először, mosolyogtál, amikor bejöttél a templomba? Érted? Lépj kapcsolatba Velem, közeli, intim kapcsolatba!

Ezt majd mind elrendezem neked, de Velem foglalkozz, ne nagyítsd fel a problémákat! Ne legyen a szenvedés vagy a betegség a te istened! Az egész életedet a boldogságodat attól teszed függővé, hogy most elintézem ezt a problémát vagy nem intézem el. Hagyd ezt! Nekem van időm – mondja Jézus. Vannak lehetőségeim. Mindenható vagyok.

És nem csak egy kevésre vagyok képes. Lépj kapcsolatba Velem, bensőséges kapcsolatba, gyengéd szerető kapcsolatba. És én majd elrendezek neked mindent. Értitek? Én mindent elrendezek. Bízol ebben? Hogy Vele akarsz lenni? És nem valami rejtett szándékkal. Na jó én itt leszek, dicsőítelek Téged, de Te meg intézd el nekem ezt meg ezt. Nem is erről van szó.

Dicsőíteni fogom Őt, magasztalni és örömmel tölt el a Vele való bensőséges kapcsolat akkor is, ha életem végéig nem intéz el semmit, amivel megyek Hozzá. Értitek? Erről van szó. De mi a kulcs? Az állandó mosoly. Állandó mosoly.

Don Boscónak 9 éves korában volt egy álma, egy vízió, amelyben Isten megmutatta neki egész küldetését és feladatát.

Hallatlanul fontos, figyeljetek, mi nagyon gyakran elveszítettük a víziókat, épp ezért nagyon gyakran sötétben tapogatózva járunk. Imádkozni kell és kérni kell Istent, hogy adja meg a víziók adományát. Mit is jelent ez? Azt kell kérnem Tőle, hogy ültessen a szívembe olyan vágyakat, amelyek alapján tudom, milyen irányba akar Ő vezetni engem. Ne kívánságokat, hanem vágyakat.

Beszélek itt már vagy fél órája, kiszáradt a torkom. Azt kívánom, bárcsak lenne itt egy pohár hideg sör, és én szépen… meginnám. És ez érzéki örömöt adna. De mi nem ilyen örömökre gondolunk. Nem ilyen formában akarjuk kielégíteni a vágyainkat. Az igazi vágy az, ami a szívünk mélyén él, ezen a mély belső vágyon keresztül Jézus maga mondja ki azt, hogy Ő kinek szeretne látni téged, és milyen irányba akar vezetni. Érted?

De ezt a mély vágyat az adorálás csendjében ismered csak fel a legméltóságosabb Oltáriszentség előtt. Érted?

Az állandó zajban nem fogod megtudni, mit szeretne leginkább Isten a te életedben. Zajongani még imával is lehet. Lehet. Sőt káoszt is teremthetünk a szívünkben imákkal. Lehet úgy imádkozni, hogy közben elszakadsz a saját szívedtől. Lehet úgy imádkozni, hogy nem hagyod, hogy Isten találkozzon veled az imában. Ha állandóan a felszínen maradsz.

Nagyon szeretem a dicsőítést. És szeretem, amikor a zenekar szépen játszik, úgy, hogy bevezet a dicsőítő imába.

De lehet úgy is énekelni vallásos énekeket, hogy közben az érzéseid szintjén maradsz a felszínen, miközben a szíved ebben nem vesz részt. Elszakadsz a szíved csendjétől. És Istennel egyáltalán nem találkozol.

Azt mondod, atya én éreztem Isten jelenlétét, a könnyeim is kicsordultak, Istenem, hogy szeret engem! Ezek érzések! Nagyon gyakran ezek csak érzések. A legmélyebb egyesülés Istennel a csendben történik. A szívünk mélyén, nem az érzéseink szintjén.

Ezek fontosak, sok mindent közölnek velünk, olyanok, mint egy kapu, amelyen keresztül beléphetünk szívünk mélyébe. De ha az érzések szintjén maradsz, akkor nagyon gyakran félre fog vezetni a gonosz lélek. A gonosz lelkek nagyon szeretnek összezavarni bennünket az érzések szférájában. És adnak nekünk hamis istenélményeket, hamis karizmatikus adományokat, különböző hamis ihleteket… amikor az érzelmek felszínén mozgunk… csak amikor belépünk a szívünk mélyébe, ahol csend van…

Mikor lépett be Isten a világba? Isten Igéje azt mondja, amikor az égen mindenütt csend honolt. Akkor Isten belépett a világba. Értitek?

Nem tudom elképzelni Máriát, ahogy Názáretben fülhallgatóval a fülében megy, énekel és így tovább, és így tovább. Biztosan énekelt, mint zsidó lány, a zsidók nagyon szeretnek énekelni. És biztosan énekelt zsoltárokat és himnuszokat. De azáltal, hogy rejtekben élt, nem volt az életében állandó zaj, internet, rádió, tévé, fülhallgató, szüntelen kapcsolatban volt a szívével. Szüntelenül elmélkedett a szívében Isten Igéjéről.

Csend, valami, amit nagyon elveszítettünk. Ma már még az imatalálkozókon is. Két perc csend van, és már mindenki forgolódik idegesen, hé te, mit csinálsz? Mi van most, mi van most, túl sokáig tart már ez a csend.  Énekkarok. Elég jól feldobni a hangulatot zenével, tényleg, hogy felkeltsük az emberben az érzéseket, és amikor már örjöngenek… ó, Istenem, a Te jelenlétedben élek!

De próbálj szervezni egy imatalálkozót minden zene nélkül… minden hangszer nélkül. És maradj csendben és hívd a Szentlelket! Teljes csendben. Tizenöt perc múlva elkezdesz forgolódni, és… hm… unatkozom. Elmegyek, megyek a másik közösségbe, ott van Lélek, ott hullanak az emberek… Zene… öööö… ááá. és már hullanak is. Ott van a Szentlélek.

Az egyik ilyen közösségben, számomra drámai félrevezetés ez, azt mondják, ha legalább két inget nem kell kicsavarnod az izzadságtól, akkor nem is dicsőítetted Istent.

Hol dicsőítette meg Jézus leginkább az Atyát? Itt a kereszten, amikor odaszegezték három szöggel. Amikor csak hét szót mondott, mert a fájdalomtól és a szenvedéstől nem tudott többet mondani. Amikor nem tudta mozdítani sem a kezét, sem a lábát. Ez volt a legnagyobb dicsőítés, itt váltotta meg a világot. Értitek? A kereszten.

Jézus nem ugrándozott dobokkal és tamburinokkal a kereszt körül dicsőítve az Atyát.

Gyermekeim, szeretném, ha jól értenétek. Nem vagyok a gyönyörű dicsőítő koncertek és a zenés dicsőítő ima ellensége. Csak mindig a mélységeket keresem, értitek? Mélyebbre, mélyebbre, mélyebbre kell mennünk, nem szabad megállni a külső, felszínes dolgoknál, ami nagyon könnyen jön. Ha van jó zene, van egy jó énekkar, nyolc perc alatt felpörget bennünket. De ez nem jelenti azt, hogy Isten jelenlétében vagy. Nem lehet különbség aközött, hogy éled át Isten jelenlétét akkor, amikor egy énekkar jó zenét játszik, vagy amikor a misén vagy reggel hétkor. Érted? Nem lehet különbség. Ha igazán Isten jelenlétében élsz, akkor a körülményektől függetlenül megtapasztalod az Ő jelenlétét. Nagyon mélyen.

Ha azt mondod, egy dicsőítő esten voltam, Istenem, ugráltam, csodálatos volt, megtapasztalni a Jelenlétedet, de ha elmész reggel hétre a templomba, ott azt mondod, nem érzek semmit, nem érzek semmit. Lehet, hogy bedugod a füledbe a fülhallgatót, bekapcsolsz valami dicsőítést – ó, már érzem, már érzem. Na nem, az érzéseket érzed, az érzéseket.

Sokat beszélek erről, mivel Don Bosco mestere volt annak, hogyan kell Isten jelenlétében járni. Meg is fogom ezt mutatni nektek a következő percekben, mert ez nagyon fontos. Vízió. Don Boscónak víziói voltak, arról, hogy nagyon fontos feladata lesz az Egyházban. Evangelizálni, nevelni fogja a fiatal fiúkat, fiatal férfiakat, harcolni fog a lelkükért, hogy megnyerje őket Istennek. És az elején egy nagy terepet látott, tele verekedő, káromkodó, vulgáris, agresszív fiúkkal.

És Don Bosco közéjük veti magát, még mint kis Jancsi, közéjük veti magát és próbálja őket minden erejével szétválasztani, kiabálja nekik, hogy ez bűn, ezt nem szabad, de ők rá sem hederítve még agresszívebben folytatják a verekedést, vulgárisan káromkodnak. Don Bosco tanácstalanul áll, mint kis Jancsi, kilenc éves fiúcska. Csak áll a pálya mellett és fogalma sincs, mihez kezdjen. És akkor megjelenik egy fenséges alak, Jézus Krisztus, a kis Jancsi nem tudja, ki az. Megkérdezi Tőle, ki vagy Te?

Annak az Anyának a Fia vagyok, akit minden nap megszólítasz az imáidban. És Don Bosco azt kérdezi: hogy viselkedjek ezekkel a fiúkkal, hogy hallgassanak rám? Hogyan evangelizáljam őket, hogy neveljem, hogy nyerjem meg őket Istennek? Kérdezi az álmában Jézust. Jézus pedig azt mondja: adok neked egy Mesternőt, aki mellett minden bölcsesség csak ostobaság.

Értitek? A bölcsesség Mesternője, aki mellett minden bölcsesség, az emberi bölcsesség értelmében, ostobaság. Valaki, aki ennyire bölcs. Mesternő, vagyis olyan valaki, akire teljesen ráhagyatkozom. Isten nem azt mondja a Szűzanyáról, hogy Ő majd nevel téged, Ő lesz a te Anyád, azt mondja: a lelki élet Mesternője.

Ez nagyon fontos, mivel itt Jézus arról a kapcsolatról beszél, amibe a kis Jancsinak bele kell helyezkednie, ez pedig a tanítvány és mester kapcsolat. A tanítvány teljesen függ a mesterétől, feltétel nélkül engedelmeskedik neki. Pontosan azt és úgy teszi, ahogy azt neki a mester mondja. Értitek? Teljesen függ az élete a mesterétől. Ilyen a tanítvány-mester viszony.

És Don Bosco egy Mesternőt kap, a lelki élet Mesternőjét, Máriát. Adok neked egy Mesternőt, akinek a vezetésével olyan bölcsességre tehetsz szert, amely nélkül minden más bölcsesség csak ostobaság.

És három karizmatikus adományt kap, vagyis három hivatást, három területet, amelyek terén ezt el kell érnie: légy alázatos, bátor és kitartó. Ismételjétek utánam: alázatos, bátor és kitartó.

Mária a Mesternője, Kiárasztja rá a Szentlélek adományait. Jézus adja neki ezt a három kivételes adományt, hogy teljesíteni tudja a hivatását: légy alázatos, bátor és kitartó. Jegyezd meg, mert ez nagyon fontos: alázat, bátorság és kitartás.

Imádkozz a Szentléleknek ezért a három adományáért, hogy teljesíteni tudd azt a víziót, amit kapsz Istentől, vagyis ha megtapasztalod a szívedben azokat a legmélyebb vágyakat, amelyeket Isten ültetett el benned, mert ezek fogják meghatározni a te küldetésedet, erre tervezett Isten a világ teremtése előtt, hogy ezt tedd, ehhez három adományra van szükség: alázatra, bátorságra és kitartásra. Hogy betölthesd a saját küldetésedet. Mindennap imádkozz ezekért az adományokért! Ok? Alázat, bátorság és kitartás.

Don Bosco ezeket mondja Máriáról: “Amikor a felelősségre gondolok azzal kapcsolatban, amit be kell töltenem, amire Isten hív, egész testemben remegek. Milyen szigorú számonkérés vár rám, amikor el kell számolnom Isten előtt mindazokkal a kegyelmekkel, amelyeket nekem ad.

És ez nagyon fontos, amit most felolvasok: “azt mondhatom, hogy mindent látok, Mária kézen fogva vezet minden lépésemen, minden körülmények között. A Boldogságos Szűz kézzel foghatóan óv bennünket minden veszéllyel szemben, a kellemetlen meglepetésekkel szemben, és minden lépésünknél megmutatja, mit kell tennünk, és segít azt meg is tenni.

Ismételjétek utánam, kedveseim, mert ez jellemzi azt, aki azt mondja: Mária lesz az életem Mesternője, belépek a tanítvány-mester viszonyba, teljesen Rá hagyatkozom, és akkor mondhatom ezeket a rendkívül fontos szavakat. Ismételjétek utánam: látok mindent, Mária kézen fogva vezet, minden lépésemen, minden körülmények között, a Boldogságos Szűz. Ő óv a veszélyektől, a kellemetlen meglepetésektől, és minden lépésnél megmutatja, mit kell tennem, és segít azt megtennem.

Mennyi időnk van még? Bosco atya, vagyis Péter atya? Nincs itt, jó, befejezem, mert valószínűleg már lejárt az időm, de akkor még kihasználom, most halkan, hogy ne hallja senki… Félek bizonyos jelenségektől, amit tapasztalok a tág értelemben vett karizmatikus mozgalomban Lengyelországban. Tudjátok, nagyon határozottan látom, hogy a katolikus megújulási mozgalomnak, amelynek a gyökerei természetesen a pünkösdi-karizmatikus mozgalomból erednek, de amely különösen a második vatikáni zsinat után kezdett terjedni, soha nem volt problémája a Szűzanyával, soha.

És több évtizeden át a lengyel katolikus karizmatikus megújulás szépen működött és betöltötte a karizmatikus küldetését, és soha nem volt problémája a Szűzanyával.

Azután a 90-es években hallatlanul sok új karizmatikus pap tűnt fel. A karizmatikus megújulás mintha kicsit kiöregedett volna, a katolikus karizmatikus megújulás, mintha kicsit visszahúzódott volna a dinamikus szerepből, és a helyére lépett a megújulásnak egy második hulláma, az egész világból jönnek papok, hogy a Szentlélek erejében nagyon hatékony tevékenységet végezzenek és a Jézussal való szép, bensőséges kapcsolatra indítsák az embereket. És akkor, mint eső után a gombák, úgy szaporodnak a gyógyító misék…

Tudom, már befejezem. De… mi volt azon a lapon? Hogy be kell fejeznem? Nem, hogy még van 5 perc.

Tehát minden plébánián terjednek a gyógyító misék, mint a gomba eső után, sokan megkapják a gyógyítás és szabadítás karizmáját, és újra, senkinek nincs semmi problémája a Szűzanyával… Ezek papok, nincs senkinek problémája a szentségekkel, az Eucharisztiával. Ezek papok. És átéljük a karizmatikus szolgálat megújulását, és Mária itt senkit nem zavar, ellenkezőleg Ő is résztvevője minden találkozónak.

De azután, és itt az utolsó évtizedre gondolok, elérkezik a karizmatikus megújulás mintegy harmadik hulláma, kiáradása, amely összefügg a tág értelemben vett ökumenizmussal. A fiatal nemzedék, a megtérő fiatal nemzedék, akik nagyon erősen az internet világában élnek, vagyis hallgatják a különböző megújulási konferenciákat, megtérnek, de nagyon gyakran az interneten keresztül hallgatott konferenciák hatására, amelyeket protestáns lelkészek tartanak, az egész világból, különösen Amerikából. És magukba szívják ezt.

A papok örülnek, mert vannak emberek, akiket meghívhatnak például a fiatalokhoz, tanúságot tesznek, megtérnek, és így tovább. És ez nagyon jó. De létezik egy veszély, amit egyre inkább érzékelek. Hogy egyre több megtérő fiatalnak, egyre több általuk alapított közösségnek van egyre nagyobb problémája a Szűzanyával.

A Szűzanya már nem felel meg nekik, félreállítják, kezdenek úgy beszélni, mint a kato-protestánsok. A Szűzanya? Szeretjük, de megszülte Jézust, és ennyi. Csak az érdekel, ami a Bibliában van a Szűzanyáról, más nem érdekel bennünket. Mária dogmák – és hol van ez a Bibliában? Szeplőtelen Fogantatás – és hol van ez a Bibliában? Mennybe felvett – és hol van ez a Bibliában?

Ember! Te katolikus vagy, és nem protestáns. Mi katolikusok vagyunk. A protestáns mondja: Sola Scriptura, csak a Biblia, ha valami nincs a Bibliában, az azt jelenti, hogy nem Isten kinyilatkoztatása, vagyis a sátán vezet félre.

Mi katolikusok vagyunk, vagyis azt mondjuk, hogy a Szentlélek vezeti az Egyházat kétezer éve, egyre mélyebben tárva fel a Szentírás próféciáit. A Szentlélek egyre jobban feltárja előttünk, és a kinyilatkoztatás egyre teljesebbé válik, minél közelebb lesz Krisztus második eljövetele.

Különleges kinyilatkoztatások lesznek, amelyek az Úr második eljövetele felé mutatnak. Minél közelebb lesz a parúzia előtti végidő, a Szentírásnak annál több próféciája fog feltárulni.

Mi katolikusok vagyunk. Mi nem mondjuk azt, hogy csak ami a Bibliában benne van. Mi azt mondjuk: ahogyan a Szentlélek is vezeti az Egyházat. Ahogy a Szentlélek kinyilatkoztatja a hit igazságait két ezer éve, egyre mélyebben tárva fel előttünk a változó perspektívát. Ez a megváltás ekonómiája.

Nagyon jó ez az elnevezés. A Szentlélek feltárja előttünk, ahogy egyes témák egyre inkább elmélyülnek. Minél közelebb lesz a parúzia, annál több dolgot fog feltárni a Szentlélek, amelyek kezdetben el voltak rejtve, és még nem lettek kinyilatkoztatva.

És ez a hallatlan beavatkozása az Égnek a földi dolgokba, a Mária jelenések alakjában, világosan üzeni nekünk, Mária maga is beszél erről teljes alázattal, hogy Isten az Ő Szeplőtelen Szívében készíti a menedéket a világ számára.

Hogy a Szentlélek határozottan meg akarja mutatni nekünk, ki is Mária, mi az Ő szerepe… nemcsak megszülte az Úr Jézust, és ezzel minden véget is ért. Ugyanúgy, ahogy Isten Rajta keresztül jött el abban a mikroközegben, a Szentföldön, úgy a második eljövetelekor is Rajta keresztül fog eljönni, csak globális méretekben. Értitek?

Mária az Ő eljövetelét készíti elő. Isten akarja így. Én nem azokról a jelenésekről beszélek, amelyek sokszor az emberi képzelet szüleményei, vagy megérzések, vagy akár valamilyen pszichés betegség jelei. Az Egyház által elismert jelenésekről beszélek. Fatima. Mária azt mondja: Jézus azt akarja, hogy jobban megismerjenek és jobban szeressenek.

Akkor bizonyára nem ismernek és nem szeretnek eléggé. Ha Mária azt mondja: Jézus az én Szeplőtelen Szívemben készített menedéket a világ számára, akkor a sátán minden erejével támadni fogja ezt, vagyis tönkreteszi a kapcsolatot Máriával, és közömbössé tesz Mária iránt, és félreállítja, akár még olyan jámbor magyarázatokkal is, hogy Jézusnak kell a legfontosabbnak lennie.

Természetes, hogy Jézus a legfontosabb. Soha senki nem kérdőjelezte meg.

De a kato-protestáns azt mondja neked: ember, az, amit te most olvastál itt Don Boscóról, hogy a Madonna vezet engem minden körülmények között, Ő az én Mesternőm… micsoda eretnekség ez? Csak Jézus lehet a te Mestered, csak Jézus vezethet.

Értitek? Abszolút félreértése ennek az egésznek. És ez gyakran minket is magával ragad, ez a félreértés, és mi sem értünk meg természetes dolgokat, sem a megváltásnak ezt az ekonómiáját, hogy a parúzia előtt Isten meg akarja ismertetni velünk Máriát, az egész világgal.

Ez nem jelenti azt, hogy Mária Isten. Nem jelenti azt, hogy Mária fontosabb, mint Jézus. Nem! De Máriának most hallatlanul fontos szerepe van. Ő készíti elő az Úr második eljövetelét. De most már globális méretekben.

Ezért ne csodálkozzunk, hogy Isten ennyire beavatkozik a földi dolgokba, hogy elküldi Őt a világ minden szegletébe, és azt akarja, hogy jobban megismerjük és jobban megszeressük Őt. Mert bizonyára az égiek látják, hogy nem ismerjük jól Máriát, és nem szeretjük Őt úgy, ahogyan Isten szereti.

Ok? Ezért kell a máriás karizmatikus fórum. És legyen minél több ilyen fórum. A folytatás következik a szentmisén. Köszönöm szépen.

A teljes előadás videója megtekinthető itt.

Létrehozva 2024. július 10.