“Sohasem tudtak annyit és oly sokfélét az emberről, mint mi, maiak tudunk. Egyetlen kor sem mutatta
föl tudását az emberről oly nyomatékosan és lebilincselően, mint a mai. Nem volt még olyan kor, mely
oly gyorsan és könnyen lett volna képes kínálni ezt a tudást, mint a mostani.

Ám olyan kor sem volt, amelyik kevésbé tudta volna, hogy mi az ember, mint a mai. Soha nem vált még
annyira kérdésessé az ember, mint a mi korunkban.” (Martin Heidegger)

Bár Heidegger fent idézett mondatai lassan százévesek, mégis azt érezhetjük, hogy olyan, mintha tegnap vetette volna papírra őket. Hiszen ma még inkább töredezettek az ember létével, céljával, méltóságával kapcsolatos fogalmaink, a létünk alapjaira vonatkozó kérdésekre milliónyi válasz születik, objektív igazságot, úgy tűnik, ma már keresni sem divatos, mintha az alapfogalmainkra sem volnának már axiomatikus válaszok, s – Heidegger gondolatát továbbfűzve – mintha maga az ember, annak léte, méltósága, életének célja és értelme definiálhatatlanná váltak volna.

Az alapkérdésre, hogy mi az ember, sokféle válasz született az idők során. Cicero szerint az ember megismerésre képes eszes lény, Descartes szellemi lénynek írja le, akit a gondolkodása tesz emberré. Pascal gondolkodó nádszálnak nevezi, akit egy vízcsepp is megölhet, de ennek tudatában van. Hobbes az önzését és a racionalitását emeli ki, Hegel öntudatos, szellemi lénynek írja le.

Marx szerint az ember társadalmat alkotó lény, akit a társadalmi viszonyainak az összessége határoz meg, míg Darwin szerint az ember tulajdonképpen egy fejlett állat, akinek az elméje a magasabb rendű állatokétól inkább mennyiségi, mint minőségi különbséget mutat.

Hadd idézzek ide még egy egészen új, tudományosnak egyáltalán nem nevezhető, de a korunkat kiválóan érzékeltető forrást, az Elon Musk által alapított OpenAI chatbotjának (Chat GPT) válaszát arra a kérdésre, hogy mi is az ember: „Az ember egy általános fogalom, amely az emberi fajra utal. Az ember a legmagasabb rendű állat, amely képes racionális gondolkodásra, komplex gondolkodásra, és sok esetben társadalmi együttélésre. Az ember a természeti környezet feletti hatalma és az egyéni és kollektív kreativitása miatt különbözik más állatoktól. Az ember képes tanulni, alkalmazkodni és fejlődni, ami lehetővé teszi számára, hogy széles körű környezetekben éljen.”2

A chatrobot válasza alapvetően darwinista, de tartalmaz más, a korábban említett filozófusoktól származó fogalmi elemeket is, mint a racionalitás, a tudatosság vagy a társadalomépítésre való képesség.

Feltettem neki még egy kérdést, hogy mi az emberi lélek. Erre aztán olyan választ adott, ami tovább árnyalja a fentieket: „A lelke az embernek valójában egy fogalom, amelyet a különböző vallások és filozófiai elképzelések határoznak meg. A lelke a szellemi és érzelmi része az embernek, amely a testen túlmutató valami, ami az embert egyedivé teszi.

A lelke az emberi lény legmélyebb és legfontosabb része, amely az emberi élet lényegét jelenti. A lelke az emberi léleknek a testen túlmutató része, amely az emberi lény legmélyebb és legfontosabb része.” Érdekes, már-már keresztényi gondolatok egy robottól. És ami még érdekesebb, az maga a jelenség.

A tanulmány letölthető itt.

Létrehozva 2024. április 19.