Van valami a fiúkban és a kihívások elfogadásában. Egy kis útmutatással és önállósággal felnőnek a feladathoz.

„Menj fel egy kicsit magasabbra a következő ágra, és kérd meg a bátyádat, hogy adja oda neked a fűrészt” – kiáltottam fel a fiamnak. Biztonságosan, két lábbal a földön álltam, miután elküldtem a két fiamat, hogy másszanak fel a kertünkben lévő fenyőfára, olyan magasra, amilyen magasra csak tudtak. Óvatosan felhúztak maguk mögött egy fűrészt és egy vastag kötelet. A fát ki kellett vágni, és ahelyett, hogy eltúlzott árat fizettem volna ki egy profi cégnek, meggyőztem magam, hogy én és a két 11 és 13 éves fiam meg tudunk birkózni vele.

Így hát ott ültek egy körülbelül 7,5 m magasan lévő ágon és felváltva fűrészelték a törzset. Ahelyett, hogy megkockáztattam volna, hogy az egész fa több épület mellett egyszer csak kidől, megmutattam a fiúknak, hogyan kell a törzs egy részét egy alacsonyabb részhez kötni, majd a közöttük lévő résben átfűrészelni a törzset. Ez egy régi trükk, amit még akkor sajátítottam el, amikor a középiskolai nyári munkám során kertépítőként fákat vágtam. Így a fa néhány részre bontva dőlhet le, melyek nem esnek túl messzire vagy túl véletlenszerűen.

A munka nem volt könnyű. Egyáltalán nem. Nincs láncfűrészem, ezért a fiúkat egy kézi fafűrésszel küldtem fel. Az volt a feladatuk, hogy felváltva végezzék a munkát. Biztonsági tanácsokat adtam nekik, segítettem nekik az indulásban, és rájuk hagytam a munkát. Miután néhány percig figyeltem őket, világossá vált, hogy nincs szükségük a felügyeletemre vagy a mikroirányításomra. Bár a munka nehéz, kitartóan és lelkesen nekiláttak. Ez volt az esélyük, hogy egy nehéz, értelmes, felnőtt feladatot elvégezzenek.

Felkészülés a kihívásra

A fiúk kedvüket lelték benne. Órákig az udvaron voltak és dolgoztak a feladaton. Kijöttem segíteni, amikor a veszélyesebb részhez értek, amikor hagyták, hogy a fő törzs megrepedjen és kidőljön. Segítettem a levált törzs biztonságos leengedésében a földre. Aztán megmutattam nekik, hogyan kell a fát aprítani a kisebb ágak lefűrészelésével, és a halmokat a szemetesbe vinni. Szorgalmasan nekiláttak a feladatnak. Végül néhány délutáni munka alatt az egész fát feldarabolták és eltakarították.

Nekünk csak egy tuskó maradt a földben. Ha valaha is húztál már ki egy tuskót a földből, tudod, hogy ez a legrosszabb rész. Nem vártam, hogy átvágjam a gyökereket, és látni az elkerülhetetlenül felhólyagosodó kezemet az ilyen kemény munkától. Úgy döntöttem, hogy a fiúkkal is megcsináltatom. Előkerültek az ásók, fűrészek, fejszék. Ismét oktatás és bemutató a biztonságról. Megint lelkesen nekiláttak a feladatnak.

A tuskó eltávolítása még néhány délután szakaszos munkavégzést igényelt. Ezúttal én is beszálltam és kivettem a részemet a munkából. Egy apa számára nagy öröm, ha a fiaival együtt végezhet nehéz munkát. Végül egy nagy diadalkiáltással kiszabadítottuk a tuskót a földből.

Van valami a fiúkban és a kihívások elfogadásában. Felnőnek hozzá. Ezekből élnek.

Nincs edzőcipő, nincs panasz

Egy másik példával élve, a minap egy barátommal beszélgettem a plébániánk ministránsprogramjáról. Amikor először érkeztem a plébániára, meglepődtem, hogy mennyi fiú van ott. (Van egy tradicionális latin misének szentelt oratóriumunk, és csak fiú ministránsok vannak.) Körülbelül 60 fiú van, akik mindannyian tudják, hogyan kell ministrálni. Lelkesedésről, megbízhatóságról és fegyelemről tesznek tanúbizonyságot – egészen addig, ahogyan a kőpadlón térdelnek és összekulcsolják a kezüket. Nincsenek lázadó megjegyzések az edzőcipő használat tilalmáról a ministrálás alatt, vagy panaszok a misét követő imákhoz való sorban állásról a sekrestyében. Sőt, úgy tűnik, a fiúk nem tudnak betelni vele.

Elcsodálkoztam ezen egy barátomnak, aki így válaszolt: „Tudod, hogyan lett a ministránsprogram olyan, amilyen?” Nem tudtam, ezért beavatott a fiúk képzésének kezdeti napjaiba. Akkoriban, amikor még mindenki tanult, a fiúknak még nem volt meg a szokásos fegyelmük, hogy csendben és áhítattal maradjanak a szentélyben. Néhányan közülük rosszul viselkedtek az oltár közelében, ezért a képzésükért felelős fiatalember abbahagyta az egész képzést, kivitte az összes fiút a szabadba és falmászást csináltatott velük, hogy némi fegyelemre nevelje őket. A fiúk nyögdécseltek, de elfogadták a sorsukat. Néhány perc múlva elkezdték provokálni egymást, és azzal dicsekedtek, hogy ki bírja tovább.

Felértek a kihíváshoz, sőt, elkezdték növelni a nehézségeket. Ma a fiúcsoport a legjobb szolgálók, akiket valaha láttam. A célt kitűzték eléjük, az elvárások magasak voltak, és ők megfeleltek a feladatnak.

Tisztelet és felhatalmazás

A fiúk természetesen mind egyéniségek. Amikor a kihívásokról beszélek, nem csupán a fizikai kihívásokra és a csoportfegyelemre gondolok. Egy csoportot is beleértek, mondjuk az árva fiúk csoportját, akik Bosco Szent Jánossal voltak együtt, és ahogy a nagy szent tisztelte és bátorította őket, hogy mindenféle módon kiteljesítsék a bennük rejlő lehetőségeket. Gondolok egy apára, aki bátorítja a fiát, hogy nekifogjon egy nehéz természettudományos projektnek, és önként dolgozik vele együtt azon; vagy aki felvállalja a kihívást, hogy kipróbálja magát az iskolai színdarabban, és együtt át futja vele a szöveget; vagy aki segíti őt abban, hogy bátran gondolkodjon a megszokott kereteken kívül.

Ne próbáljuk a fiúkat egy előre elkészített rendszerbe illeszteni, vagy megszorongatni őket a túl magasra tett elvárások miatt. Inkább egyszerűen csak tudassuk velük, hogy nagy dolgokra képesek, ha odateszik magukat.

Úgy tűnik, hogy minden alkalommal, amikor kihívások elé állítom a fiaimat és felhatalmazom őket arra, hogy képesek legyenek végigcsinálni a kihívást, túlszárnyalják azt, amiről azt hitték, hogy nem képesek arra. Érnek és fejlődnek. Ily módon megtanulják, hogyan váljanak férfivá, hogyan tűzzék ki a célt és hogyan érjék el azt, hogyan gyarapodjanak.

Szóval, azt mondom, hogy jöjjenek a kihívások. Adjatok a fiúknak nehéz feladatokat, melyeket teljesíteniük kell. Adjatok nekik felszerelést és útmutatást, de aztán dőljetek hátra, és figyeljétek, hogy mennyivel többet tudnak elérni, mint amire bárki számított volna. Úgy tűnik, hogy semmi sem lehetetlen ezeknek a fiatalembereknek.

Forrás angol nyelven

Létrehozva 2023. november 9.