“Életünk napjai Isten kezében vannak”
Tanúságtétel Istenről és koronavírusról
Több százan osztották meg Ficsor Donát Facebook-bejegyzését, aki gondolatait a koronavírus legyőzése után osztotta meg a közösségi médiában. Orgovány település alpolgármestere arra bátorítja az embereket, hogy adjanak hálát mindenért, vegyék komolyan az előírásokat, ugyanakkor ne rettegjenek.
Hálás vagyok az életemért. Az egészségemért. A COVID-ból való gyógyulásomért. Azért, hogy a hetekig tartó szenvedés, félelem, betegség, munkaképtelenség, lelki hullámok és kiszolgáltatottság alatt mindenki emberségesen, becsületesen, tisztelettel, segítőkészen viszonyult hozzám, és megtett, amit tudott. Orvos, rendőr, hatóság, mentős, étterem, család, munkatársak, gyülekezet, falubeliek – csupa jó tapasztalatom van.
Olyan napokat élünk, amikor a tragédia köztünk járkál. Lehetett volna másképp velem is. Együttérzek azokkal, akik nagyobb veszteséget élnek át, vagy egyenesen a legnagyobbat. Nincs magyarázat, egyszerűen küzdenünk kell, bíznunk és soha fel nem adni. Életünk napjai Isten kezében vannak. Értetlenül állok minden ostobaság előtt: Tele van velük egyes emberek feje, szíve, ezáltal a közbeszéd és a világháló is. Köztünk él az ostobaság.
Egyik nap azt mondja, kamu az egész vírus, a másik nap elhúzódik a piacon a karanténból frissen szabadult ismerőstől. Képzelődéseit terjeszti egyesek állapotáról, de nem hívja fel őket telefonon megkérdezve, tud-e valamit segíteni. Ma kevesli a központi intézkedéseket, holnap pedig túlzónak találja azokat. Inkább gyanús tünetei ellenére is lapít és esetleg másokat fertőzéssel veszélybe sodor, minthogy orvoshoz menjen, mert szégyenbélyegnek érzi a koronavírus pozitív lehetőségét.
Ezekre sincs gyógyszer, ahogy egyelőre a vírusra sem, ha csak nem a hála. De mi kell vajon ahhoz, hogy valaki beismerje ostobaságát és bevegye a “gyógyszert”? Tragédia? Ne várd meg! Kezdj el minden nap hálát adni, hátha változást indít benned. Ez az egész nem csak a koronavírusról szól, hanem az egész életről. Akik közelebbről ismernek, tudják, hogy én is írhatnék más hangvételű bejegyzést is. Ha másra néznék. Biztosan te is. De mi értelme lenne? Mit segít rajtunk a méltatlankodás, hibáztatás, okoskodás, hőzöngés, kesergés? Semmit, csak megmérgez minket is és másokat is. Ezért én inkább hálás vagyok. Nem könnyű, de ezt választom.
A teljes cikk elolvasható itt.
Létrehozva 2020. december 11.