Megható tanúságtételt kaptunk egy olvasónktól, aki tizenöt év pornófüggőség után döntött úgy, hogy Isten segítségét kéri. Küzdelmei erőt adhatnak másoknak is, akik hasonló nehézségeket élnek meg. 

Ezt a naplót szeretném saját magam “felmentésére” dedikálni Istennek és nektek olvasóknak egyaránt.  2020. február 12-e van. Fontos tudni, hogy a harc nem most kezdődött el. A pornófüggőségem legyőzéséért folyatot harc novemberben kezdődöt el, 2019-ben. Egy nap egyedül voltam egy olasz parkolóban. Más kamion nem volt, de még kis kocsi sem. Teljesen egyedül voltam. Ki is használtam az alkalmat, és egy mély, hangos és őszinte beszélgetést tartottam Istennel. Sírtam, mert rájöttem arra, hogy mennyire lesüllyedtem a szemében és a magam szemében. És felkiáltottam hozzá. Szó szerint. Éreztem, hogy meghallgatott engem.

Arra kértem minden erőmből és teljes szívemből, hogy segítsen kimászni ebből a rabságból. Mert én rászánom magam arra, hogy megváltozzak. 

De hogy is jutottam el ehhez a döntéshez? Nos, nem sok idővel ezelőtt, mármint 2019. novemberének elején, videocsatornákon nézegettem mindenféle hitvallási videokat. Egyszer csak rábukkantam tanúságtételekre, és kettő belőlük nagyon meghatott.  Tudni kell rólam, hogy én mindvégig abban a hiszemben éltem, hogy nem olyan nagy bűnt követek el, és ez szinte természetes, főleg, hogy kamionsofőr vagyok és sok ideig távol vagyok a családtól… mindeközben pedig a rossz csak növekedett. Már régóta napi szintűvé vált. Szóval, miután végignéztem a tanúságtételeket, valami azt súgta, nézzem meg a Passio című filmet is. Gondolom sokan ismerik a filmet, ezért nem mennék most ebbe bele.

A lényeg az, hogy nagyon meg voltam hatódva, és éreztem, hogy valami nincs rendben velem. Úgy éreztem hirtelen, hogy nagyon eltávolodtam Istentől, miközben azt gondoltam jól megvagyunk.

Azt gondoltam a kapcsolatunk egész jó, még ha nem is tökéletes. Azt gondoltam ember vagyok, természetes hogy néha napján vétkezek, hiszen Jézus úgyis megbocsájt. Csakhogy időközben napi szintűvé vált nálam a vétkezés, sőt volt olyan is, hogy egy nap többször is, főleg hétvégén. Ez hozzá segített ahhoz hogy észrevegyem, ez nem normális. Rájöttem a szomorú igazságra. Szükségem van egy radikális változásra az életemben, mert így én nem nyerek megbocsátást. Márpedig, számomra valahogy mindig is ez volt a legfontosabb. Valahol legbelül, mindig féltem Isten haragjától, de a sok bűn ezt az érzést elfojtotta bennem.

Ezért is kezdődött el tehát 2019. novemberében  a harc a gonosz ellen, ami fölöttem uralkodott. Amikor hazaértem, az volt a legfontosabb számomra, hogy mielőbb a paphoz siessek, és egy teljeskörű életgyónást végezhessek el. Úgy éreztem ez erőt ad ahhoz, hogy kigyógyuljak a rosszból. Azt reméltem hogy az elhatározásom és a “jó gyónásom “ elég ahhoz, hogy az én életem megváltozzon. De nem így volt. A sok-sok év alatt én mindig a gonosz szellemet tápláltam, így nagy ereje volt fölöttem. Hiszen nagyjából 15 évről van szó, amiben én egy eltévedt ember voltam.

Nem könnyű kigyógyulni egy ilyen hosszú ideig tartó bűnös szenvedélyből. Erre hamar rájöttem.

Azonban, az elhatározásomra való tekintettel, nagyon nagy segítség volt számomra a rószafüzér. Szűz Mária segít, ha baj van! Észrevettem, hogy azokban a napokban, amikor a rózsafüzért mondom, a kísértés ugyan megvolt, de nem volt akkora. Minthogyha nagyobb erőm lett volna abban, hogy saját magamat fékezni tudjam. Minthogyha valami azt sugallta volna hogy:  “Látod? Ez a kísértés, ne ess bele! Fuss el tőle!”

De minél gyengébben mondtam el a rózsafüzért, mert fáradt voltam vagy akármilyen más ok miatt, annál kevésbé jobban lehetett érezni a hatását. És persze voltak olyan napok is, amikor “nem értem rá” vagy elfelejtettem mondani az imákat. És a gonosz, nem alszik ő sem. Úgy történt mindig hogy 1-2 napi ima elmulasztása után, megint bűnbe estem. A kísértés akkora volt, hogy egyszerűen nem tudtam ellen állni.

Ima nélkül lehetetlen Isten közelében maradni.  

A teljes cikk elolvasható itt.

Létrehozva 2020. február 29.