Ma van Szent Charbel Makhlouf, a Kelet nagy aszkétájának és misztikusának liturgikus emléknapja – július 27. VI. Pál pápa 1965. december 5-én avatta boldoggá, majd 1977. október 9-én szentté avatta.
A szentek a mi barátaink, megmentésünkért szüntelenül közbenjárnak Istennél, és Isten megengedi nekik, hogy haláluk után is csodák történjenek. Ma is szükség van a csodákra, de még mennyire, mert az ember gyenge, esendő és gyarló.

Álljon itt Szent Charbel honlapjáról néhány beszámoló:

Nadia Sader 

         Az Al-Anwar egyik cikkében, 1996. szeptember 10-én Nadia Sader leírta, mi történt vele, miután megivott egy olyan sört, amelyben Nouhad-fáról származó tölgyfa leveleit áztatták. Nadia rosszul lett, betegsége gyorsan és agresszíven fejlődött, és rövid idő alatt teljesen megbénult; nagy fájdalmaktól szenvedett és minden pillanatban azt várta, mikor hal meg. Az anyósa azt javasolta neki, hogy próbálja ki azokat a tölgyfa-leveleket, amelyeket Szent Charbel áldott meg. Egy olyan ötlet, amelyet csak győzködés után fogadott el.

         „Ahogy ittam a forró folyadékot, égést éreztem magamban – mondta Al-Anwar-nak. Szörnyű volt, leírhatatlan. Az államtól a jobb lábamig nagyon szenvedtem. Ordítottam a fájdalomtól és a félelemtől. Hirtelen életem legszebb jelenetét pillantottam meg: láttam Jézus szívét, vörös, volt mint a vér, dobogott. A Szívet fény vette körül, a gyerekeim pedig körülötte álltak. Aztán elvesztettem az öntudatom… A körülöttem levő emberek látták, amint a jobb lábam erőteljes mozdulatokkal felemelkedik és hihetetlen erővel leesik. Én semmire sem emlékszem. [Később] a környezetem látta, hogy a bal lábam ugyanolyan erőteljes mozdulatokat tett, mint a korábban a jobb lábam. Akkora erővel, hogy leestem a padlóra. Három ember volt képes volt visszatartani. Még mindig öntudatlan voltam. Feküdtem az ágyban, elgyengülve, a harmadik nap reggeléig, amikor kisgyermekem ébresztett fel; csak akkor tudtam meg, hogy meggyógyultam, és képes voltam újra normálisan járni és a családomat kiszolgálni.”

          Nadia Sader még mindig nem tudta, hogy mit gondoljon mindezekről, ingadozva a hit és a hitetlenség között, még akkor is, ha Szent Charbel és Jézus még többször megjelent neki

         „Kiragadtalak a halálos ágyadból, és még mindig nem hiszel?” – kérdezte Jézus.

         Nadia otthona zarándokhellyé vált, ahol Jézus, Szűz Mária és Szent Charbel ikonjai olajat ontottak, de Nadia továbbra is a hit és a félelem között ingadozott, különösen, miután egy médium azt mondta neki, hogy az olaj gonosz eredetű, és az ördög munkája.

         Csak Jézus ismételt megjelenése után ismerte el végre – mondja Nadia, győződött meg a hitelességéről. Ezt követően Szent Charbel-től üzeneteket kapott. Az alábbiakban néhány idézet ezekből az üzenetekből olvasható:

• „Mindig kérem a lélek gyógyulását, és ne félj a test betegségétől”. „Imádkozz az élőkért, mert a legtöbb élő halott, és a halottak élnek”. 

Raymond Nader 
         Raymond Nader, libanoni elektromechanikus mérnök, Szent Charbel tevékenységeinek látványos bizonyítékai: egyik karján öt ujjlenyomata szó szerint beégett a bőrébe. A megperzselődött ujjlenyomatok már hat alkalommal újultak meg.

         Raymond Nader 1997 áprilisában, a TV-kamerák előtt elmondta történetét. 1994. november 9-én egy éjszakát töltött a remetelakban, ahol Szent Charbel 23 éve élt. Elmélkedni akart, és öt gyertyát gyújtott. Egy csendes, hideg éjszaka volt.

         „Hirtelen – mondta Nader a Murr Tévének – , a hideg éjszakában melegnek éreztem magam, és egy tüzes, meleg szél kezdett el fújni, de nagy meglepetésemre a gyertyák lángjai továbbra is mozdulatlanok voltak. Próbáltam tudományos magyarázatot találni rá, de azt hittem, hogy álmodok vagy hallucinálok. Hirtelen elvesztettem mind az öt érzékemet. Többé nem volt több meleg, szél, vagy lángok. Egy másik világban voltam, egy fényben fürdött világ ban. Nem a szokásos fény volt, amit ismerünk, nem fehér, de átlátszó volt, mint a kristályvíz. A fény nem egy meghatározott irányból jött, hanem mindenünnen. Milliárdszor világosabb volt a Nap fényénél… Ebben a fényben egy jelenlétet éreztem. Nem láttam, de tudtam róla. „Nem, nem álmodsz, ÉBEREBB VAGY, MINT VALAHA.” A Hang a semmiből jött, és mégis mindenütt hallottam. Minden részemben hallottam, nem a fizikai fülemben. Szavak és hangok nélkül szólt hozzám. A Jelenlét a mély béke, az öröm és a szeretet „érzését” jelentette nekem. Egy bizonyos pillanatban úgy éreztem, hogy ez a tapasztalat véget ért. Azt akartam, hogy ez az öröm és a béke örökké tartson, és ha a Jelenlét nem maradhat, azt kívántam, hogy legalább vigyen magával. De megérttette velem, hogy Ő mindig itt van.”

         Nader fokozatosan visszatért a normális tudathoz. „Elképedve néztem a gyertyákat: teljesen leégtek, az órám pedig jelezte, hogy egy szempillantás alatt négy óra telt el. Elhagytam a remetelakot, és a kocsim felé vezető úton forrónak éreztem a karom. Azt gondoltam, hogy egy karcolás vagy egy állat szúrása okozhatta. De a forróság egyre csak erősödött. Levettem a pulóverem, és az autóm fényében öt ujjlenyomatot láttam a karomon, az emberi ujjak minden részletével, beleértve a ráncokat és a körmöket Nagyon forró volt, de egyáltalán nem fájt, csak viszketett. Öt napig vér és víz szivárgott belőle.” Dr. Nabil Hokayem plasztikai sebész, egyike Libanon leghíresebb sebészeinek, megerősítette, hogy ez egy másodfokú égés.

          Szent Charbel ünnepe alkalmából 1995. július 15-én Raymond Nader-nek új és rendkívüli élményben volt része, mikor meglátogatta a Maronita kolostort. „Amikor útban voltan a Szent Charbel kolostorához, egy körmenetet láttam magam előtt. Felismertem a kolostor szerzeteseit, de a körmenet végén egy nagyon öreg pap volt. Közel mentem hozzá néhány kérdést feltenni neki. Minden körülöttem megváltozott, minden hang eltűnt, de az idős pap hangja a fejemben hallatszott. Ekkor Nader meghallotta a hat üzenet egyikét, amelyet Szent Charbelnek tulajdonít. Minden egyes üzenettel megújultak a karján lévő ujjlenyomatok.

Az írás elolvasható itt.

Létrehozva 2021. augusztus 15.