A Szűzanya 1988-ban kezdett szinte naponta beszélni különleges anyai áldásáról Medugorjében, ahol 1981 óta mint a „Béke Királynője” jelenik meg. 1988. augusztus 15-én, mennybe felvételének ünnepén adta először a Szent Szűz ezt az áldást mint különös kegyelmet a Krizsevác hegyen lévő zarándokokra. Megbízást is adott hozzá: „Adjátok tovább minden teremtménynek!” Az áldás szövege:

„Megáldalak téged Szűz Mária különleges anyai áldásával az Atya, a Fiú és a Szentlélek nevében! Amen.”

A látnokok közül Marija Pavlovic az egyetlen, akivel a Szűzanya erről a különleges anyai áldásról beszélt. ő mondta el nekünk: Szűz Mária anyai áldása ingyenes adomány, amit Isten mint „különleges anyai kegyelmet” a Szűzanyán keresztül ad. A megtérésre, a lelki és testi gyógyulásra ad erőt ezen keresztül Isten. A Szent Szűz megmagyarázta, hogy ez különbözik a pap áldásától. A pap áldása erősebb, mivel keze szent krizmával lett felkenve, és áldása által a menny minden áldását közvetíti. Isten a Szűzanyának ehhez a különleges anyai áldásához rendkívüli ígéretet fűz: Isten, a mi mennyei Atyánk az ily módon megáldott személy mellett marad élete végéig és naponta támogatja megtérésében.

A Goszpa azt mondja Mariján keresztül, hogy az az ember, aki jelenésének helyén megkapta tőle ezt az áldást vagy a „Béke Királynőjének” üzenetei szerint él, továbbadhatja másoknak. Azt is elmondta, hogy bármily sok embert is megáldhatunk, de csak egyenként, nem csoportosan. Csendben is megáldhatjuk a hitetleneket. Istennek Szent Anyja azt mondja, hogy ez az áldás annál erősebb lesz, minél jobban elterjed.

Marija Pavlovic barátnője érdekes történetet mondott el ennek az áldásnak a hatásáról:

Azon a bizonyos augusztus 15-én 1988-ban én is ott voltam a jelenés alatt a Krizsevác-hegyen. Valamennyien éreztük az átható öröm rendkívüli kegyelmét. Az elsők között jöttem le a hegyről, ahol német zarándokokkal találkoztam, akik az üzenet szövegét kérték, mivel még nem volt német nyelvre lefordítva. Mialatt az üzenetet szavan-ként megismételtem számukra, észrevettem egy harminc év körüli fiatalembert, akinek arcán félelmetes gyűlölet ült, mialatt pokoli tekintetét rám szegezte. Nagyon megijedtem. Hogyan lehet ilyen rettenetes állapotban éppen most, amikor ilyen szép ajándékot kaptunk a Goszpától? – kérdeztem magamban. Ez az ember nem úgy nézett ki, mint a többiek, akik örömmel jöttek le a hegyről. Egyenesen felém tartott és úgy tűnt, mintha legszívesebben megölne. Nagy részvétet éreztem e sötét tekintetű szegény testvér iránt. Ezért erősen a szemébe néztem, és csendben teljes szívemből átadtam neki Szűz Mária különleges anyai áldását. Azután a Goszpához könyörögtem, hogy váltsa be ígéretét és a mennyei Atya őrizze ezután őt.

Másnap este, amikor kilenc óra után kiléptem a templomból, megszólított egy ember. ő volt az! Akit előző nap megismertem. De már nem volt ugyanaz. Tekintetében a pokoli lángok helyett kimondhatatlan béke tükröződött.

Megismer? – kérdezte. – Mondja, mit tett velem tegnap este?

– De még mielőtt válaszolni tudtam volna, belekezdett történetébe: Német állampolgár vagyok, harminc éves és orvos. Három évvel ezelőtt jöttem először Medugorjébe. Akkoriban részt vettem sátánista összejöveteleken, de nyolc napos itt tartózkodásom alatt megszabadultam és megtértem, hála egy pap segítségének. Még három hónapot szerettem volna itt tölteni, hogy megerősödjek megtérésemben és elmélyüljek hitemben. De sajnos túl büszke voltam.

Németországba visszatérve elhatároztam, hogy meglátogatom volt barátaimat, beszélek nekik Istenről, Medugorjéról, a Mária-jelenésekről, és megpróbálom megtéríteni őket. Egy hónap leforgása alatt azonban rosszabbá váltam valamennyinél, úgy hogy megválasztottak főnöknek. Most, hogy meghallottam milyen nagy ünnepre készülnek Medugorjében Szűz Mária mennybe felvételének napján, elhatároztam, hogy újra eljövök, de most a Sátán megbízottjaként. Azért másztam meg a Krizsevácot, hogy ott zavart keltsek. Amikor megláttam önt, amint éppen a Szűzanya üzenetét adja tovább, nyomban olyan gyűlölet kelt bennem, hogy meg akartam önt ölni. Csakhogy akkor ön felém fordította tekintetét, és én megtorpantam. Éreztem, hogy valami történt velem. Elmentem ön mellett, de már semmit sem tudtam tenni. Egész éjjel ébren voltam. Bár még a Sátánhoz tartoztam, lelkemből váratlanul és szakadatlanul egy imádság tört fel: „Ó én mennyei Atyám, tudom, hogy itt vagy, ne hagyj el engem többé!”

Ennek az imádságnak nem lehetett ellenállni, egész éjjel ezt imádkoztam. Már korán felkeltem és kerestem magamnak egy papot. Pavic atyánál gyóntam meg, és ő végül elimádkozott felettem egy ördögűző imát. – De mondja meg nekem, kérem, mit tett velem tegnap?

Marija barátnője így válaszolt: Az ön története váratlan bizonyítéka annak, amit a Goszpa az utóbbi időkben nekünk tanított. Tegnap este különleges anyai áldását adta ránk és kérte, hogy adjuk tovább minden embernek. De előbb még pontosan elmagyarázta, hogy mi-lyen rendkívüli kegyelmet közöl ez az áldás. Nagy szomorúságot éreztem, amikor önt a hegyről lejőve megláttam és nem értettem, miképpen lehet valakiben ekkora gyűlölet azon az örömünnepen. Azonnal tettekre váltottam a Szűzanya kérését, átadtam önnek az ő különleges anyai áldását, és a mennyei Atyához könyörögtem, hogy maradjon ön mellett. Csupán ennyit tettem. A többit a Szűzanya intézte el, mert ő megtartja ígéretét. A mennyei Atya most már ön mellett marad és nem hagyja el önt többé. Hát így történt. A Goszpa áldása lefegyverezte önben a Sátánt, és az Atya kinyilváníthatta ön iránt szeretetét. Micsoda bizonyság!

(Emmanuel nővér feljegyzéseiből a „Schweizerisches Kath. Sonntagsblatt” cikke alapján)

Forrás: Tengernek Csillaga, 1999/3. szám

Létrehozva 2017. július 3.