Úgy kezdődött, hogy nézegettem meztelen nők fotóit az újságokban. 13 éves voltam akkor. A szervezetem reagálása meglepett. Felfedeztem, hogy az izgalom nagyon kellemes dolog és képtelen voltam ezzel szakítani. Ellenkezőleg, egyre gyakoribb lett ez a szokásom, végül minden napi. Eleinte nem is éreztem ennek súlyát, de fokozatosan az erotika mocsarába süllyedtem.Tizenhét éves korom óta rendszeresen vásároltam pornográf újságokat. Talán már akkor kezdett a tudatomig eljutni, hogy valami rossz történik velem.

Egyre gyakrabban és intenzívebben dominált gondolataimban az erotika, szinte megszállottja lettem. Az utcán, szemmel vetkőztettem a nőket, magányomban pedig pornográf újságokat olvastam. Ebben az időben az élet egyre szürkébbnek, keserűnek, unalmasnak, érdektelennek és piszkosnak tűnt fel. Fulladoztam és féltem. Undorodtam saját magamtól, nem tudtam a tanulásra összpontosítani.

Nem találtam közös nyelvre sem szüleimmel, sem barátaimmal. Külön utakon kezdtem járni, bezárkóztam komor világomba. Ennek ellenére, éreztem, hogy valami nincs rendben velem, lelkiismeretem támad és vágyódom életem megváltoztatására. Elzarándokoltam egy Mária kegyhelyre és akkor fordulat következett be.

19 éves voltam és mélyebben kezdtem elgondolkodni életemen, viselkedésemen. Ebben az időben találkoztam jó emberekkel akik segítettek és megmutatták az igazi értékeket , az igazi örömöt, amit az ember el tud érni annélkül, hogy hódolna a hedonizmus- és fogyasztó- isteneknek, de becsületes munkával éli életét, az Evangélium és az isteni parancsok követésével. Nagyon és örökre hálás vagyok azoknak az embereknek, akik akkor segítettek. Jóságukat soha nem felejtem el. Ezek az emberek mutattak nekem egy nehéz, de egyedüli utat, amely győzelemhez és boldogsághoz vezet. Ez az út, maga Jézus Krisztus, a mi Urunk és Megváltónk. Hála Neki mindörökre !

Az idő távlatából azt látom, hogy az Úristen nem hagyott el engem a legnagyobb botlásomban sem. Hogyan lehetne megmagyarázni például azt a tényt, hogy amikor leginkább kerültem és nem szívesen jártam templomba, nem járultam a szentségekhez, pont akkor szántam el magam a zarándokútra és nem érdekelt az sem, ki lesz a társam? Ma már tudom, hogy az Isten, a Jó Pásztor magához vonzotta az elveszett juhot.

Visszatérek a fordulat idejére. 19 éves voltam az emlékezetes zarándokúton és csak néhány hónap múlva mertem bevallani a szentgyónásban, hogy évekig szentségtörést követtem el áldozáskor, mert eltitkoltam bűneimet. Ez egy óiási győze lem volt, az Úr Jézus győzelme a lelkemben.

Azóta a problémámat igazságosan tudom megítélni. Már nem úgy teszek, mint egy alkoholista, aki állítja, hogy egészséges és tud uralkodni magán. Nem tompítom el és nem csapom be többé a lelkiismeretemet. Elkezdődött távozásom ettől a „morális skizofréniától”, amikor egyrészt ott voltam az Egyház életében, tagadtam a Sátánt és mindent, ami rossz, másrészt nehéz bűnben éltem. Nem lehet ilyen képmutatóan élni, nem lehet egyszerre előre és hátra menni. Minden ember bűnös, de az Isten parancsai útján kell haladni. Amikor bűnbe esünk minél előbb fel kell emelkedni és a jó utat követni.

Amikor még nem ismertem a „jó utat”, 17-18 éves koromban, azt olvastam a pornó újságokban, hogy amit csinálok, minden korombeli fiú csinálja és ez teljesen természetes. Mégsem éreztem jól magam. Egyik ilyen újságban egy fiú levelét olvastam, ami arról szólt, hogy az illető nagyon akart szakítani a pornográfiával és ezért nehezen küzdött. Viszont, amikor tisztaságban próbált élni, úgy érezte (idézem) „explodál”.

Megállapítottam, hogy mivel nem lehet ezt leküzdeni, ezzel kell élni. (Milyen könnyen hittem ebben a hazugságban!) Megpróbáltam ritkítani találkozásaimat a pornográfiával, de az eredmény alig volt érezhető. Olyan időszakok is voltak, amikor a káros szenvedély nem ébresztett bennem nyugtalanságot. Közömbös voltam a rosszra és mondogattam magamnak, hogy ez ártalmatlan dolog…

Ma már látom, hogy milyen szörnyű és veszélyes volt ez az állapot, mert a lelkiismeretem teljes letompításához vezethet és teljes kisikláshoz. Akkor szörnyen megbánthattam volna nemcsak magamat, de a könyezetemben élőket is. A mai világ azért olyan veszélyeztetett, mert sok ember elveszítette a bűn érzetét. A bűn mindig az Isten elleni sikkasztás, Aki csakis a jót szetetné az ember számára. Az Irgalmas Jézus megmentett engem a hűtlenségtől, a súlyos bűnök miatti pusztulástól. Ő, aki engem annyira szeret, hogy életét adta értem, Ő tette lehetővé, hogy ma ezt a tanúbizonyságot elmondhassam: „Szeretteim! Ne higgyetek annak a szörnyű hazugságnak, ha valaki azt mondja nektek, nem lehet tisztaságban élni !

Lehetséges tisztaságban élni!” Köszönetet mondok Istennek minden napért, mert a tisztaságban átélt minden nap csoda és csodálatos! Ezek a csodák valóságosak és mindenkinek elérhetők. Életünk tele van gonddal és problémával, de ha tisztaságban tudok élni, másképp látom az élet értelmét, a szenvedés értelmét. Újból felfedezem a világot, amelyben élek, mintha egy szemellenző hullott volna le a szememről. Látom a csúnyát és rosszat, de látom a szépet és jót is – és igazán tudok neki örülni.

Most már saját tapasztalatból tudom, hogy az isteni Kegyelemmel együttműködve minden káros szenvedélyt, minden kényszert le lehet győzni, még ha a küzdelem több évig is tart. Nincs olyan kísértés, melynek nem lehet ellenállni. Ha lenne ilyen,a Sátán biztosan felhasználná, mert ő minden ember vesztét akarja. Különben miért avatkozna be különböző kísértésein keresztül az ember életébe? Azt használja, melynek az ember nem tud ellenállni. A kísértések sokasága arról szól, hogy mindegyiket le lehet győzni, de csak akkor, ha tisztességesen, őszintén küzdünk ellene, Isten segítségével, „mert Istennél semmi sem lehetetlen.” (Lk 1,37)

Annak ellenére, hogy mindezt jól tudom és több éve tisztaságban éltem, egy éve megbotlottam. Bekapcsoltam egy pornó filmet, bebeszélve magamnak, hogy csak egy pillanatra és mindjárt kikapcsolom. Úgy éreztem erős vagyok….hazudtam magamnak és ámítottam magamat…. Szörnyű érzés volt, de nem engedtem a kétségbeesésnek. Nem halasztottam el az őszinte bánatot és penitenciát és a lehető legközelebbi alkalommal szentáldozáshoz járultam.

Be kell ismernünk, hogy gyengék és törékenyek vagyunk, de emiatt nem szabad elcsüggedni, hanem szorosan csatlakozni Istenhez a kiengesztelődésben. Gondoltunk-e valamikor arra, hogy mi, bűnös teremtmények összekapcsolódhatunk a hatalmas, szent, makulátlan Teremtővel? Botlásaim által az Úristen memutatta nekem, hogy ébernek kell lennem, szüntelenül Rá kell gondolni és elmerülni kegyelmében.

Ma, az életem történetét nézve, három szakaszát különböztetem meg.

• Az első : bűnbeesés, évekig bűnös élet folytatása, a felállás próbái ellenére.
• A második : igaz élet felismerése, a probléma megnevezése, káros szenvedély elleni, többéves küzdelem.
• Az Isten kegyelmével együttműködve mégiscsak elértem életem harmadik szakaszát, a tisztaságban való életet.

Több éve így élek, egyetlenegy napot sem adnék a „kellemes pillanatért”, a világ összes kincséért sem ! Természetesen ez egy küzdelmes időszak, különböző kísértések elleni harcot jelent. Vannak nyugodt pillanatok, amikor tisztaságban tudok egy nőre nézni, nem vonz a bűn, de vannak olyan pillanatok, sőt egész napok, amikor úgy érzem, nem bírom tovább. A káros szenvedély hatalmas erővel tör fel, amikor ócska kirakatokban meglátok pornó képeket, filmrészleteket. Kezeim reszketnek, összegyűlik a nyál szájamban, lázasan ver a szívem…

Ezek a megpróbáltatások ritkák lesznek, vagy egyáltalán nem jönnek elő, ha eléggé hiszünk magunknak, erőnknek és rábízzuk magunkat Jézusra. A kísértéseknek ellenállva, az Ő segítségét hívva, mindig győzni fogunk. Próbatétel után pedig öröm és béke jön. A lelkiismeret csöndje, világossága és derűje talán a legnagyobb kincs amit a földön elérni lehet. Ezért a kincsért érdemes megküzdeni a bűnnel és a parancsolatok szerint élni.

Forrás

Létrehozva 2019. június 21.