(egy olvasónk leveléből)

„Szomorkodik valaki köztetek? Imádkozzék! … Sokat tehet az igaznak odaadó könyörgése” (Jak 5,13-17)

Vékonyka és igen apró volt a kisfiam, amikor az első osztályt megkezdte. Sok örömet, sok újdonságot és sajnos sok szorongást is hoztak az első hetek, hónapok. Egy idő után aggódva figyeltem, mert folytonos hasfájás gyötörte, az orvos szerint pszichés eredetű.

S mivel nem panaszkodott, egy este, amikor egészen megnyílt és áradt belőle az élmények sokasága, megkérdeztem tőle: Mondd, kisfiam, mi az, ami bánt, hiszen olyan jól megy az iskola, mi okozza mégis ezt a csúnya hasfájást? Egészen bizalmasan fordult hozzám és kért, hogy ne mondjam el senkinek: Mama olyan rossz, hogy először egyik osztálybeli nagyobb fiú, azután már kettő, minden szünetben beszorítanak a mosdóba és sokszor csöngetésig ki sem engednek. De ígérd meg, hogy nem szólsz senkinek! Megígéred?

Egyfelől nagyon felháborodtam, másrészt pedig az a gondolat foglalkoztatott, hogy ha nem szólhatok erről senkinek, akkor hogyan segítsek rajta?

Az ígéret szép szó …! Ismételgettem magamban még reggel is, nehogy megszegjem az adott szavam. Ekkor hirtelen támadt egy ötletem. Közvetlen indulás előtt voltunk már. Gyere, mondtam kisfiamnak, térdeljünk le és kérjük az őrangyalod segítségét, hogy amikor nem lehetek veled, ő vigyázzon rád. (Rendkívüli módon hiszek az ima erejében, mégis itt egy hajszálnyi bizonytalanságot éreztem, de azonnal „elhajtottam” ezt az érzést, és hívtuk az őrangyalt.) Letérdeltünk egymással szemben összekulcsolt kézzel.

„Az Atya, a Fiú és a Szentlélek nevében. Őrangyalom szívből kérlek, bűntől, bajtól őrizzél meg! Életemben légy vezérem, halálomkor állj mellettem! Amen.

Majd csak én: „Kérlek, vigyázz a kisfiamra és légy védelmezője akkor is, ha én nem lehetek vele! Amen.”

Mi Atyánk… Üdvözlégy… Most segíts meg, Mária… Az Atya, a Fiú és a Szentlélek nevében. Amen.

Nagyon nagy nyugalom töltött el.

Bementünk az iskolába. A búcsupuszi mellé még egy halk jó tanács: Bármi rossz ér, hívd az őrangyalodat! Figyeld meg, azonnal megjelenik! Most utólag bevallom, fogalmam sem volt, hogy miért, de nagyon hittem benne.

Délután már túl voltunk leckeíráson, játékon, vacsorán – egyszer csak boldogan felkiált kisfiam: – Mama! Képzeld mi történt ma az iskolában! A fiúk megint beszorítottak a mosdóba, és tudod mi történt? Abban a pillanatban belépett a tanító néni és azt kérdezte: mi folyik itt? Két magatartáskártyát kérek!

Mama, annyira örülök! őrangyalom beküldte a tanító nénit! Segített az ima!

Azonnal hálát adtunk. Azt sem tudtam hová legyek a boldogságtól! Még ma is, ha erre gondolok, átjár az a mérhetetlen öröm, amit csak a Mindenható jelenlétében érezhetünk.

„Szent, szent, szent az Úr, a Mindenható Isten, aki volt, aki van és ami eljövendő” (Jel 4.8)

Létrehozva 2017. február 11.