Mary Usha S.N.D. nővér 2001-ben 4 napos, belső gyógyulás lelkigyakorlatot tartott a Szent Kvirin Szalézi templomban (Szombathely, a szerk.). Többek közt arról is szó esett, hogy az áldott állapotban már oda kell figyelni a kismamának arra, hogy ne érje olyan lelki hatás, amely a babára nézve káros lehet, mely akár a későbbiekben egész életére is negatívan kihathat.

Keresztelő Sz. János édes anyja is elvonult a világ elöl, hogy a magzatot ne érje negatív hatás áldott állapotban.

(Fontos volna, ha a kismamák erről hallanának, milyen fontos a lelki béke, nyugalom ebben az időben.)

Életünk során fontos, hogy meg tudjunk bocsátani mindig, ne tartsunk haragot, mert saját szervezetünknek és lelkünknek is ártunk vele.

Egyik nap pedig az volt a program, hogy mindenki válasszon egy embert az életéből aki már eltávozott közülünk, és attól kérjünk bocsánatot az ellene elkövetett hibák, bűnök miatt és mi is bocsássunk meg neki minden ellenünk elkövetett hibáját. Én édesanyámat választottam, aki 71 évesen került kórházba és amikor már jöhetett volna haza, hirtelen reggelre meghalt. Bocsánatát kértem az imában, hogy gyermekként nem mindig voltam szorgalmas, nem voltam kimondottan jó tanuló az általános iskolában. Tőle pedig lélekben azért fogadtam el a bocsánat kérést, mert 4 gyerek mellett nem mindig volt türelmes, gyermekkoromban sok nehézséggel kellett megküzdenie. Ezeket szerettem volna tisztába rakni lelkemben. Az előadás és az ima olyan frenetikus hatással volt ránk, hogy ilyet még talán nem is tapasztaltam.

Usha nővér a nap végén kérte, hogy most figyeljük meg, hogy mit álmodunk éjszaka. Ami ezután következett, az valami csodálatos volt!

Álmomban a szalézi templom kriptájában álltam az oltár mögött egy csoporttársammal. Nyílik az ajtó és fényt láttam, majd édesanyám jött be a nővéremmel. (Nővérem él, az álmomban való megjelenését úgy értelmeztem, hogy édesanyám szeretné a gondjaimra bízni őt.) Az oltár teteje üres volt és édesanyám, mint egy tisztán lelki lény, az oltáron keresztül odajött hozzám, majd átöleltük egymást. Nagyon sírtam. Édesanyám kibontakozott az ölelésből, a homlokomra egy keresztet rajzolt és csak annyit mondott, Mennem kell!

Az álom megrázó, megdöbbentő volt, hiszen a nővér felhívta figyelmünket, hogy az Úr meghallgatja kérésünket és ha befogadjuk Őt, akkor meg érthetjük üzenetét.

(forrás: kapisztranszentjanos.wixsite.com)

Létrehozva 2016. augusztus 18.