Lélekben

Szentmise áhítatában, felfigyeltem édesanyám szép éneklésére, imádkozására. Tisztán, szépen, hibátlanul, áhítattal imádta Istenét.

Megdöbbentem! Ez rendkívüli Kegyelem! Hogyan, honnan tudja az imádságokat folyékonyan mondani?

Évek óta gyermekeit, unokáit sem tudja megnevezni, hogy ki-kicsoda. Régóta ellátásra szorul, az öltözködés, evés és minden egyéb cselekedet bonyolult, nehéz feladat. A beszélgetés már csak „igenekkel, nemekkel”, egy-egy rövid sokáig keresett szóval zárul.

Látom, hogy mondandója ott van az elméjében, de elmondani már nem tudja. „Nem jön ki, segíts” szokta mondani, elkeseredésében. Demens. Fizikai létét folyamatos leépülés árnyékolja be. Többet él a múltban, mint a jelenben. A jelen, kiismerhetetlen, megjegyezhetetlen, zavaró. A múlt állandó, biztonságos.

Ez, egy csoda! A legkisebben, a legalkalmatlanabban tetszett Istennek tanúságot tenni Önmagáról! Megmutatta, hogy kapcsolatunk Istennel, nem az agy műve! Sokkal mélyebb, magasztosabb, erősebb ez a kapocs. Nem akadályozhatja testi hiányosság, betegség. Lélekből fakadó ima ez, amelyet Isten Szent Lelke mond, az én drága nehezen kommunikáló Édesanyám szájából. Aki egész életében hűséggel dicsérte Urát, a legnagyobb kommunizmus idején is kitartva hitében. Ez az örök kapocs, mely lerombol minden akadályt, minden gátat.

Emlékszem, sokszor kérte Jézust, hogy ha megöregszik, beteg lesz és már az agya sem úgy működik engedje, hogy imádkozni akkor is tudjon.

Sok-sok gondolat futott át rajtam.

Mennyire hűséges, végtelenül szerető Istenünk van, Aki ennyire közel van, lehajol az Őt szeretőkhöz. Milyen igaz Jézus minden tanítása és valóban a Szentlélek elmond, megtanít, megvilágosít. (Ján.14.12-26) Egy titok kapuja tárult fel előttem. Gyönyörűség volt meglátni. A világ nem láthatta, de nekem megmutatta az én Uram!

Könnyeimet nyeldesve, hálát adtam a feltámadt Jézus Krisztusnak, hogy szeretetében élhetünk, hogy Benne életünk van és Ő az Út, az Igazság és az Élet!

És azért a nagy kegyelemért, hogy az Ő szeretetével szerethetem az Édesanyámat. Az enyém nem lett volna elég a nehéz napokban.

Dicsőség a Feltámadt Jézus Krisztusnak!

Létrehozva 2016. április 1.