Az amerikai Lizzy Velasquez 1,58 cm magas, és mindössze 27 kg. Egy olyan ritka betegségben szenved, amely miatt nem tud hízni. A bőre gyorsabban öregszik, mint más embereké, egyik szemére pedig vak.

„A születésemkor az orvosok közölték a szüleimmel, hogy sohasem fogok tudni beszélni, mászni, járni, sőt, még gondolkodni sem. Istennek azonban más terve volt az életemmel.

A szüleim hívő keresztények. Kezdettől fogva úgy bántak velem, mintha teljesen egészséges lennék. Csak az óvodában tűnt fel nekem, hogy más vagyok, mint a többiek. A gyerekek megbámultak, és ordítva futottak el, ha közeledtem feléjük.

Minél idősebb lettem, annál nehezebb volt számomra. Nem nézhettem úgy tükörbe, hogy ne undorodtam volna magamtól. Úgy tízévesen határozottan dühös lettem Istenre. Nem értettem, miért büntet ezzel a betegséggel.

Amikor középiskolába kerültem, a Youtube-on felfedeztem egy videót. A következő címet adták neki: „A világ legcsúnyább nője” Nyolc másodpercen keresztül látható volt egy rólam készült fénykép. Ezt a videót négymillióan játszották le, és ezrével érkeztek hozzá kommentárok. Az emberek ilyesmit írtak: „Ez egy szörny” vagy: „Kérlek, tégy egy szívességet a világnak, és lődd fejbe magad…”

Eleinte csak úgy patakzottak a szememből a könnyek. De aztán világossá lett számomra, hogy döntenem kell, kinek hiszek. Azoknak a vadidegen embereknek, akik kommentárokat írtak az interneten? Vagy Istennek, aki rendkívülinek és értékesnek tart?

Vajon életem hátralevő részében az önsajnálatnak kellene emésztenie, amiért egy olyan betegségben szenvedek, amelyre senki sem talál magyarázatot? Azért búslakodjam, mert máshogy nézek ki, és egyik szememre nem látok? Vagy hálás leszek Istennek mindazért, amim van? Azokért az adományokért, amelyeket Ő belém helyezett. Azért, hogy legalább az egyik szememmel látok. Vagy például azért, hogy csodaszép a hajam.

Én pedig döntöttem. Attól fogva egyes-egyedül Jézusban akartam bízni – minden tekintetben! Életem minden nehézségében az Úr az én kősziklám. Egyszerűen olyan jó, hogy beszélhetek Istennel, és tudhatom, hogy Ő mindig a rendelkezésemre áll.

Isten úgy határozott, hogy én legyek azon három személy egyike, akik ebben a rejtélyes betegségben szenvednek. Tehát pontosan tudta, hogy meglesz az erőm az elhordozására. Csakis Isten kegyelméből vagyok képes rá, hogy ma ilyen jól, örvendezve és boldogan éljek vele együtt. Mi több, Isten felhasználja a betegségemet, hogy másokat megáldjon. Mivel beteg vagyok, bátoríthatok olyanokat, akiknek nincs önbecsülésük. Kívülről nézve talán megpróbáltatásnak tűnhet ez a kór. De megtapasztalom, ahogy Isten áldássá teszi a betegségemet.

(forrás: Miriam Hinrichs, www.livenet.ch – ethos 2015/3.sz.)

Létrehozva 2015. szeptember 9.