„Ekkor a kikiáltó harsány hangon kihirdette: „Így szól a parancs, népek, nemzetek és nyelvek: Mihelyt meghalljátok a trombita, fuvola és citera, hárfa és lant, duda és a többi zeneszerszám hangját, boruljatok le, és imádjátok az aranyszobrot, amelyet Nebukadnezár király állíttatott. Aki nem borul le, és nem imádja, azt még ebben az órában tüzes kemencébe fogják vetni.” (Dán 3,4-6)

Tudtam, hogy nem kéne annyit emlegetnem Greget, de újdonsült menyasszonyként, nem bírtam abbahagyni. Új asszonyként is mindenki hallhatta, hogyan áradozom az én bámulatos férjemről.

Ám elég hamar észrevettem, hogy a munkahelyemen nem díjazzák sem a boldogságomat, sem azt, hogy férjnél vagyok. Az én dicshimnuszaim kilógtak a környezetemben hallható férjócsárlásból. Nem került sok időbe, hogy én is elkezdjek panaszkodni a házasságunkról, és így részt vehessek a társalgásban. Szándékosan keresnem kellett kivetnivaló dolgokat Gregben, hogy táplálhassam a máglyát. De bár szavaim illeszkedtek a többiekéhez, a negatív kijelentések fájdították a szívemet. Ő tudta az igazságot. Nem csak arról volt szó, hogy néha lecsúsztam az útról, de olyan szerepet játszottam, aminek nem volt köze hozzá.

Amikor azt a kifejezést halljuk, hogy „kortárs-nyomás”, többnyire serdülőkre gondolunk. Pedig a megfelelési kényszer nem múlik el az iskoláskorral. Nem függ életkortól, nemtől vagy társadalmi helyzettől. Valójában minden kultúrában megtaláljuk a csoporthoz tartozás vágyának hatásait.

Alapigénkben Nebukadnezár király Babilonban megparancsolta, hogy minden „népek, nemzetek és nyelvek” boruljanak le, és imádják az őt jelképező aranyszobrot. Mindenféle ember alá volt vetve a megfelelési kényszernek.

Ránk is naponta hat a kortárs-nyomás. Hogy szidjuk a férjünket. Hogy tartsunk lépést másokkal, ami a kocsinkat, az öltözködésünket, a lakásunkat illeti. Testalkatunk feleljen meg a társadalmi elvárásoknak. Naponta rajtunk a nyomás, hogy hajtsunk térdet a fogyás, a vásárlás, a szépségipar istene előtt.

Házasságom első évei régen elszálltak már, a társadalmi elvárásoknak való megfelelés nyomását viszont még mindig érzem. De úgy döntöttem, nem csinálom tovább. Nem akarok beilleszkedni, ha ez szemben áll azzal, amit Isten eltervezett az Ő dicsőségére és az én javamra.

Akárcsak a három fiatalember, aki szembeszállt Nebukadnezár királlyal a Dániel 3-ban, és megtagadta a parancsot, hogy leboruljon az aranyszobor előtt, mi is merészen ellenállhatunk a kortársnyomásnak. Jézushoz fordulhatunk erőért, bátorságért, kitartásért, hogy nem borulunk le kultúránk viselkedési elvárásai előtt. Legyünk nyugodtan olyan nők, akik Jézust jelenítik meg, a Szentlélek gyümölcseit termik a környezetük számára. Megtaníthatjuk erre gyermekeinket is. Amikor szeretetet, derűt, békességet, kedvességet, jóságot, gyengédséget, hűséget és önuralmat nyújtunk — mások vagyunk. De ez egy csodálatos, Istennek kedves másság.

Jézusom, könnyű lenne minden nap aszerint élni, amit a társadalom „normálisnak” tart. De Te arra hívsz, hogy maradjak állva, és álljak ki Érted. Segíts ma is, hogy merjek más lenni, és hagyjam, hogy életemen a Te életed folyjon keresztül. Jézus nevében, Ámen.

(forrás: lelekerosito.hu)

Létrehozva 2014. december 29.