A Pompeji rózsafüzért most harmadszorra imádkoztam el. Az első kettőt főleg a családtagjaim és különösen férjem megtéréséért mondtam el. Most a harmadikat Szűzanya szándékára imádkoztam el. Kivéve egy tizedet tartottam fent „magamnak” azt pedig a magzatokért, mert lelki adoptáló is vagyok. Ennek a harmadik Pompeji rózsafüzérnek érdekes az előtörténete. Az idén kétszer is eljutottunk férjemmel Medjugorjeba. Ő egyébként nagyon szereti Szűzanyát, de a hitben alig vagy szinte semmi előrelépést nem vettem észre nála. Most ősszel azonban Medjugorjéban azt vettem észre magamon, hogy most már elengedtem ezt a megtérés dolgot.

Szabadon hagytam a férjemet, és azt mondtam én már megtettem amit lehet, nem „görcsölök” többet azon, hogy mikor tesz egy lépést Isten felé. Még egy esemény történt az életemben, mert mielőtt kiutaztunk megtudtam hogy rák előtti daganagot találtak nálam és ez megrendített, de bizalmam Istenbe vetettem (most is). Mikor hazaértünk, nem sokkal később belső késztetést éreztem, hogy a Pompeji rózsafüzért kezdjem el. Őszintén mindig tartok tőle, hogy hogy fogom elimádkozni, pedig az első kettőt is sikerült mindig befejeznem. Így hát elkezdtem. 5 napot úgy imádkoztam hogy nem regisztráltam be, de utána megoldódtak a technikai problémák és sikerült az is. Ennek később lesz fontossága.

Belefogtam és akkor jött a műtétről a hír és az, hogy valószínűleg sugárterápiát is fogok kapni. A férjem szegény nagyon aggódott, mert megérezte a helyzet súlyosságát és valószínűleg ez a tény is Szűzanya felé lökte, mert november első szombatján felvette a barna skapulárét, és elkezdtünk naponta három Üdvözlégy Máriát imádkozni, az első lépést sikerült megtennie, most már Szűzanya kezében van a további megtérése.

December 8-án pedig be kellett feküdnöm a kórházba. December 9-én megműtöttek. Bár a kórházban igyekeztem tartani az imádságot a műtétem napján már nem tudtam imádkozni. De az megnyugtatott hogy korábban kezdtem el az imádságot mint ahogy regisztráltam, így el sem maradt tulajdonképpen az imakilenced. A műtétem sikeresen lezajlott és már másnap hazaengedtek. További kezelések várnak rám…

Nagyon hálás vagyok Szűzanyának, aki annyi nehézségen átsegít bennünket, hálás vagyok Istennek, mert Ő tudja mikor minek kell történnie, hogy az nekünk jó legyen az örök boldogságunk szempontjából. Bíztatok mindenkit hogy fogjon bele a rózsafüzér imába, mert sok kegyelmet lehet általa elnyerni. Biztos hogy még belekezdek a Pompeji kilencedbe…lehet hamarosan. 🙂

Forrás