„Ezért ti elsősorban az Isten országát és annak igazságát keressétek, s ezeket mind megkapjátok hozzá! Ne aggódjatok tehát a holnap miatt, a holnap majd gondoskodik magáról! A mának elég a maga baja.” (Mt6.33)
Sokszor megtapasztaltam már az ima erejét, ha családomért vagy másokért imádkoztam. Most azonban arról szeretnék szólni, ami Pünkösd szombatján és azóta történt velem.
Januárban kezdődött a szembetegségem, mindkét szemem beteg lett. A szemhéjam megduzzadt, bevörösödött, úgy könnyeztem, hogy alig láttam. A szemhéjam berepedezett, ami fájdalommal járt. Egyik kórházból a másikba jártam, de az orvosok nem tudtak meggyógyítani, pedig hat különböző szemcseppet és egy kenőcsöt is kaptam. A hétféle gyógyszer nemhogy nem használt, hanem tovább rontották a korábban mért szemnyomás értéket és az addig zöld hályog gyanús szememen a kezelés végére kialakult a zöld hályog is.
Teljesen kétségbe voltam esve. Mi lesz, ha megvakulok? Elveszítem a munkám is, mert a beteg szememmel nem tudtam dolgozni a fóliában. Hála Istennek, hogy van hitem, és a holnap miatti aggodalmaskodást gyorsan elfelejtettem.
Újabb vizsgálat következett és az orvos új cseppet javasolt. Ekkor viccesen rákérdeztem, hogy hányféle szemcsepp van még, amit még nem próbáltam. Azt válaszolta, hogy van még egy pár.
Kértem, hogy küldjön el allergia vizsgálatra, ami meg is történt és az eredménye negatív lett. Továbbra sem tudták, hogy mitől beteg a szemem. Ekkor írták fele hetedik próbálkozásként a kenőcsöt, ami ugyan javulást hozott, de gyógyulást nem, mert ha egy nap nem használtam a kenőcsöt, akkor az állapotom rosszabb lett. Már kezdtem elfogadni, hogy ez így lesz a hátralévő életemben.
Csakhogy ekkor történt, hogy Tibor atya kihirdette, hogy pünkösd előtt kilencedet tart a Szentlélek kiáradásáért. Ennek nagyon megörültem. Egyetlen napot sem hagytam ki. Buzgón imádkoztam és reménykedtem. Pünkösd szombatján a szentmise után megnéztünk egy filmet a Szentlélekkeresztségről. A film után Tibor atya kézrátételes imát mondott a jelenlévőkért. Az Oltáriszentséggel a kezében várt minket, a papi stólát a fejünkre tette és így áldott meg bennünket.
Létrehozva 2014. június 24.
