Szabadulásom a szerencsejáték fogságából

Szabadulásom a szerencsejáték fogságából

Köszönet dr. Gál Péter atyának a tanúságtétel beküldéséért. A szerk.


Isten engem is szeret?

Katolikus családban nevelkedtem, azonban már tizenéves koromban a számítógépes játékok, tartalmak függőségébe kerültem, majd itt találtam rá a pókerre, ami 15 évig kísérte életemet. Játszottam online, illetve amikor betöltöttem a 18-at, már eljártam póker klubokba is.

Az életemet arra tettem fel, hogy profi pókerjátékos leszek, attól vártam a boldogságot, és egyébként elég sikeres voltam benne. 23 évesen a munkahelyemet is otthagytam (szállodában dolgoztam szakácsként), és csak a pókerből éltem. Közben azért sokszor bennem volt egy érzés azokkal az emberekkel, családapákkal kapcsolatban, akik elvesztik minden pénzüket, és hogy Isten szemében ez az út nem biztos, hogy tisztességes, de valahogy mindig legyőztem a lelkiismeret e hangját.
1 évvel később visszatértem a munkahelyre beugrósként, ekkor érkeztek meg a szállodába a reikisek, a másik nevük Keresztény Esszénus Egyház volt.

Teljes megtévesztés volt, amibe sajnos sok keresztény belesétált és sétál a mai napig. Szertartásokat is tartottak, ami egy katolikus szentmise utánzása volt, katolikus jelképekkel, csupán annyiban különbözött, hogy Jézus neve helyére a szertartás szövegben a fény angyalát helyezték bele, amiről tudjuk, hogy így magát a gonoszt jelölheti. Elképesztő volt ez a felismerés, hogy milyen szellemi harc zajlik a lelkekért. Gál Péter atya könyveit olvasva ismertem fel, hogy mivel is állunk szemben. Isten segítségével, a rózsafűzért imádságával, sőt, a szenteltvizet használva sikerült megvédeni a munkatársaimat a kísértéstől, hogy részt vegyenek ezeken a rendezvényeken.

Ekkor következett Kunszentmártonban a Kármelita rendházban egy több napos lelkigyakorlat, amit pont „véletlenül” Gál Péter atya tartott.

A lelkigyakorlat végén volt egy Szentségimádás, nagyjából 20-an voltunk, mindenki egyesével kitérdelt az Oltáriszentség elé, egészen közelre, 3 – 4 percnyi időre. Ezalatt Péter atya mindenkiért csendben imádkozott, erre kérte a többieket is. A csendek, a rózsafűzér tizedek és egy – egy ének váltották egymást közben.

Volt, akiért tehát egy fél tizedet mondtunk, vagy csendben imádkoztunk érte, vagy pedig egy szép éneket énekeltünk a kis énekes füzetből.

Mielőtt én következtem volna, egy kérésem volt Isten felé: „Ha Te engem is szeretsz, és valóban itt vagy, és ha Te egyszerre tudsz 8 milliárd emberre figyelni, köztük most leginkább rám, akkor énekeljék el nekem a gyerekkorom óta kedvenc dalt, ami végigkísérte egész életemet, a „Ne félj, mert megváltottalak, neveden szólítottalak …” kezdetű éneket.
Kitérdeltem, Péter atya pedig mondott egy számot a kiskönyvből, és nagy meglepetésemre pont ezt énekelték el nekem, s ez olyan volt, mintha Isten maga üzente volna: „Ne félj, mert megváltottalak, neveden szólítottalak, örökre enyém vagy…

Ekkor megtapasztaltam, hogy Isten valóban mindenkire oda tud figyelni és szeretni tudja, egyszerre 8 milliárd embert!
Az Ő hatalma végtelen, örök és nem kötik korlátok, ezért nekem ez válasz volt sok mindenre, arra is, hogy Istennek elég egy szava a világ és az ember teremtéséhez, mert csak „szólt, és létrejöttek”.

Ezután elindultam a megtérés útján; a Szentségimádás, a szentségek, a rózsafüzér segítségével legyőztem minden függőségemet. Ami addig nem sikerült az életben 10 évig, rövid idő alatt összejött; megkeresztelkedett a barátnőm és a családja, összeházasodtunk és született 2 gyermekünk… Így lesz az átokból áldás. Azóta igyekszünk a viharban megállni, ahogy Pál apostol mondja: „Aki pedig azt hiszi, hogy áll, vigyázzon, hogy el ne essék!” (1 Kor 10)

István

Létrehozva 2025. november 24.