Defekt Németországban

Egy franciaországi életközösséghez tartozó testvérünktől kaptunk meghívást, hogy az ünnepi örökfogadalom tételére utazzunk el a közösség Normandiai otthonába. Ilyen hosszú út megtételére alkalmas gépkocsink nem volt, ezért azt mondtuk, hogyha sikerül autót szereznie, akkor szívesen nekivágunk a 2000 km-es útnak, jóllehet két család számára, 7 kicsi gyerekkel még ez sem ígérkezett egyszerűnek.

Az indulás napján azonban testvérünk beállított egy 11 éves Renault Traffic kisbusszal, aminek mérete már alkalmas volt az útra, azonban –mint kiderült – a váltó a 2-es és a 4-es sebességet nem vette be. Ezt az aprónak nem nevezhető hiányosságot azonban a délelőtt folyamán egy szerelő sikeresen megjavította, így délután 4-re készen álltunk az indulásra.

A két naposra tervezette útra – anyagi okokból – nem intéztünk szállást. Esténként a gyerekek etetését követően az autó utasterét a csomagok átrendezésével átalakítottuk, hogy azokon és az üléseken legalább ők le tudjanak feküdni éjszakára, így nyugodtan folytathattuk utunkat. Mi szülők ülve pihentünk, miközben folyamatosan váltottuk egymást a volánnál. A gyerekek ébredését követően aztán ismét pihenőt tartottunk, megreggeliztünk, aztán minden visszakerült eredeti helyre, és folytattuk a hosszú utazást.

Órák teltek el reggeli indulásunk óta. Az autópálya külső sávjában kamionok végeláthatatlan, összefüggő sora haladt 100 km/órás sebességgel, így mi a középső sávban robogtunk kb. 110-es tempóval. Épp a dortmundi repülőtér mellett haladtunk el, amikor az autó hátulja hirtelen megbillent, és kormányozhatatlanná vált. Feleségem, aki éppen a volánnál ült hátrakiáltott:

– Mindenki maradjon a helyén!

A kormányozhatatlanná váló autó ekkorra már a belső sávba lendült, ahol korábban folyamatosan húztak el az autók mellettünk, és a szalagkorlát vészes gyorsasággal közeledett. Az ütközés elkerülhetetlennek tűnt. Aztán több apró, óvatos kormány mozdulattal mégiscsak sikerült a járművet az úton tartani. A folyamatosan balra húzó autó irányát még többször korrigálni kellett, miközben a motorfék folyamatosan 60 km/óra körülire csökkentette a sebességet, így már voltremény arra, hogy végképp elkerüljük az ütközést. Lassan sikerült visszanyerni az uralmat az elszabadult gépjármű felett, így feleségem óvatosan a leállósáv felé kormányozta az autót. Csak ekkor tűnt fel, hogy az autópályán szinte megállt a forgalom. A korábban még mellettünk haladó gépkocsik már jócskán elhúztak, a mögöttünk haladók pedig feltorlódva várták, amíg gépkocsink annyira lelassul, hogy biztonságosan lehúzódhassunk. Senki nem próbálkozott előzéssel, nem tülkölt, nem mutogatott.

Amint elértük a leállósávot, az addig mögöttünk feltorlódott kocsisor meglódult. Mindhárom sávban felbőgtek a motorok, és zárt oszlopként húzott el mellettünk a forgalom.

Lassan felfogtuk, hogy mi is történt, majd kiszállva szemügyre vettük autónkat. A bal hátsó kerék gumiköpenye teljesen tönkre ment, darabokban lógott az acél felnin. A kerékcserét követően visszaültünk az autóba, és hálát adtunk Istennek, hogy senkinek nem esett baja. Ezt követően tanakodni kezdtünk, hogy mitévők legyünk. Mivel helyismerettel nem rendelkeztünk, és sem mobil telefonunk, sem GPS-ünk nem volt, ismét Istenhez fordultunk.

„Mennyei Atyánk, te hívtál minket erre az útra, és tudod jól, milyen helyzetbe keveredtünk. Hálát adunk neked, hogy megoltalmaztál minket, és túléltük ezt a defektet. Tudod azt is, milyen nagy szükségünk lenne legalább egy (de inkább kettő) jó gumiabroncsra, hogy biztonságosan tudjuk folytatni utunkat. Kérünk ezért Jézus Krisztus nevében, hogy, Te, aki az eget és a földet megalkottad a semmiből, alkoss most nekünk két megfelelő abroncsot. Ámen.”

Ezután abban állapodtunk meg, hogy a következő benzinkútnál megállunk érdeklődni. Ennek megfelelően, amikor az egyik lehajtónál megpillantottuk a benzinkutat jelző T betűt (Tankestelle), azonnal lekanyarodtunk. Ám hiába kerestük, nem találtunk további eligazítást. Aztán ahogy a külváros kis utcáiban haladtunk, egyszer csak egy magas oszlopon megpillantottunk egy Opel emblémát. Arrafelé vettük az irányt, és ahogy sejtettük is, hamarosan egy márka szerviznél találtuk magunkat. A munkafelvételnél érdeklődésünkre annyit mondott a hölgy, hogy csak Opel gépkocsikkal foglalkoznak, így nem tudnak segíteni. Kifelé menet azonban azt vettük észre, hogy egy ismeretlen férfi áll az egyik autó mellett. (Útközben ugyanis ismerősök is csatlakoztak hozzánk – történetesen egy Opellel -, így ekkor már két kocsival voltunk.)

– Mi a gond az autóval? – kérdezte – legnagyobb megdöbbenésünkre magyarul – az ismeretlen férfi, akinek overállján a szerviz emblémája díszelgett, miközben az Opelre mutatott.

Elmondtuk, hogyan jártunk, és hogy igazán nem az Opellel, hanem a Renault-val van gond. A biztonság kedvéért a férfi átvizsgálta az Opelt – miközben elmesélte, hogy gyermekkora óta itt él Németországban a szüleivel, ezért igen megörült a magyar rendszám láttán, mellesleg pedig a márka szerviz gumis műhelyében dolgozik –, majd a Renault-hoz lépett. Megnézte a gumi pontos méretét, majd így szólt.

– Most cserélt egy hölgy nálam teljes garnitúrát a kocsiján, és a régi abroncsokat itt hagyta, közülük kettő szinte alig használt, azonnal jövök.

Azzal sarkon fordult, és pár perc múlva megjelent a két gumiabronccsal. Mondanom sem kell, hogy minden paraméter pontosan egyezett a Renault-éval. Nagyon megörültünk a váratlan fordulatnak, ugyanakkor sokat sejtetően pislogtunk egymás felé. Azon már szinte nem is csodálkoztunk, amikor kérdésünkre, hogy mindezért mennyivel tartozunk, a fiatalember így válaszolt:

– Semmivel. Örülök, hogy segíthettem.

Aztán még elnézést kért, hogy nem szerelheti fel a gumikat, de annyit még mondott, hogy pár utcával arrébb találunk egy Renault szervizt, azzal elbúcsúzott, és visszament a műhelybe.

Ezek után nem maradt más dolgunk, mint a megadott címre elmenni, ahol valóban pillanatok alatt elvégezték a szükséges abroncs cseréket: a két újonnan kapott kereket felszerelték előre, a korábbiak közül pedig a két legjobb állapotút a hátsó kerekekre. (Így megszabadultunk a pótkerék gyenge állapotú abroncsától is.)

Így teremtett Isten gumiabroncsot a semmiből, a XX. sz. végén Németországban.

Dicsőség Neki!

Létrehozva 2011. május 24.