Kedves Testvérek !

Tudom, kicsit későn írok a szegedi találkozóról, tanév eleji teendőim elszólítottak a géptől.

Közösségünk 12. alkalommal vett részt a találkozón, 30-an utaztunk Mágocsról /Baranya megye/ különbusszal. Eddig nagyfiam is többször eljött, most nem ért rá. 9 éves kislányom előző este megkérdezte, hová is megyek, mi lesz ez, stb.

Megpróbáltam lebeszélni az utazásról, hogy 5-kor indulunk, későn érünk haza, stb., de ott mindig nagyon jó együtt lenni. Elhatározta, hogy eljön velem, mindent “elvisel”, csak hogy velem lehessen. /Mindig ilyen édes!/ 6 évesen ugyanilyen megfontolásból képes volt eljönni velem Kecskemétre lelkigyakorlatra.

Szóval a kislány eljött, nagyon szépen viselkedett, csendben volt, figyelt. Az énekeket rögtön megtanulta, és a nap végére kitárt karral énekelt! Kérdeztem tőle este, hogy mi volt a legjobb aznap ? Az utazás és a vásárlás- felelte. Na, erről ennyit, gondoltam.

A következő hittanórán, ahol őt is tanítom, csak megemlítette a többieknek, hogy volt egy találkozón. A legutóbbin azonban érdekes dolog történt: Arról beszélgettünk, hogy milyen jó lenne, ha a világban nem lenne bűn, senki se bántaná meg a másikat, stb. Megszólalt Zsuzsi: “Azon a találkozón így volt ! Mindenki nagyon kedves volt a másikhoz !”

Hozzáteszem még, hogy Zsuzsi más kicsi korától imádkozik velem nyelveken, s egy évesen, mikor még nem is tudott beszélni, a templomban ránézett az ember nagyságú feszületre, s hangosan kimondta : J É Z U S ! és küldött neki egy puszit.

Mindezt csak azért írtam le, mert a Virtuális Plébánia /VP/ fórumán valóban csak a külsőségekkel, a zenével stb. foglalkoztak, nem értem, hogy egy helyen voltunk-e ?

A mi közösségünk tagjai mind nagyon jó lelki feltöltődéssel érkeztünk haza, remek volt a szervezés, a fogadtatás, a szentségimádást megint végigsírtuk, csodálatos volt az Úr jelenléte ! S ezen a találkozón jelentkeztünk először, hogy mi is vállalunk közbenjáró imát, s Kunszabó Zoltán megengedte, hogy négyen, két csoportban imádkozhatunk. Csodálatos ez a szolgálat ! Egyetlen megjegyzésem van vele kapcsolatban. A korábbi években a közbenjáró ima alatt élő zene szólt, nagyon halkan, finoman, s a színpadon is imádkoztak, István atya és mások. Az a forma nekem nagyon tetszett. Most pedig az volt a jó, hogy az ebédidőt használták ki jobban, csak a háttérzaj, a beszélgetés moraja nem ugyanaz, mintha valaki éppen próféciát mond a színpadon.

Még egy gondolat a leánykámmal kapcsolatban. Egész nap nem ment le a gyerekvigyázókhoz, velem volt. A mise előtt viszont mehetnékje támadt. Mondtam, hogy ez a vasárnapi misénk, erre nem túl boldogan, de ottmaradt. Elkezdődött a bevonulási ének, Zsuzsi megszólalt : ja, hogy ez egy ilyen mise? Akkor az nagyon jó lesz És fel kellett emelnem a 35 kilóját, hogy jól láthassa a kivetítőn az énekek szövegét.

Ha csak mindenkiben ennyit mozgatott meg a Szentlélek, mint nálunk, akkor a szegediek már nem dolgoztak hiába az Úr szőlőjében. Hála és köszönet nekik, hogy mégiscsak volt országos találkozó! Nekünk nem tudnak olyan helyszínt kitalálni, ahova el ne utaznánk !

Szeretettel: Enikő

Létrehozva 2011. május 24.