Szóval… Terhes vagyok. 21 éves, szingli, végzős a főiskolán, és igen, én vagyok az a lány. A huszonegyedik születésnapomon történt. A legtöbb ember általában kicsivel több italt iszik a kelleténél és valószínűleg fejfájással ébred a 21. születésnapja után. Az én tapasztalatom egy kicsit más volt. Én voltam a lány, aki túlságosan berúgott, a lány, aki bizonytalan volt, a lány, akinek véletlenszerűen összeszedett valakit, a lány, aki nem tudott nemet mondani, a lány, aki terhes lett.

Meg kellene érteni, hogy egy részeg kapcsolat nem változtatta meg az életemet. Az ördög dolgozott a részleteken keresztül, amelyek idáig vezettek. Dolgozott azon a napon, amikor először ittam illegálisan alkoholt. Ott volt, amikor elvesztettem a szüzességemet egy sráccal, akit aligha ismertem. Ott volt, amikor elvesztettem a teljes önértékelésem, folytonosan részegeskedtem és összevissza cselekedtem. Ott volt, amikor fiúról fiúra jártam, hogy biztonságot találjak. Az ördög ott volt a napon, amikor a sok kétségbeesett kapcsolat után a méltatlanság és öngyűlölet gondolatait ültette a fejembe. Az ördög egész idő alatt dolgozott. Nem meglepetés tehát, hogy a 21. születésnapomon ,,jogosan” berúgtam, mert hát a születésnapom volt és lefeküdtem valami fickóval. Egyáltalán nem volt meglepetés; valójában az ördögnek sok munkája volt ebben az évek során.

Szerencsére, Isten is dolgozott mindezen idő alatt.

Aznap, amikor megláttam a két csíkot, amely a pozitív eredményt közli, az egész világom a feje tetejére állt. Minden fiatal lány legszörnyűbb rémálmát éltem át. Terhes voltam.

Amikor megtudtam, hogy terhes vagyok, szingli és magányos voltam és féltem. Szó szerint úgy éreztem, hogy nincs kihez fordulnom. A zavarodottságom, szégyenem, öngyűlöletem súlya és az önbecslésem elvesztése túl sok volt és sohasem mondtam el senkinek, hogy terhes vagyok és abortuszt jegyeztem elő még akkor sem, ha a szívem legmélyéig tudtam, hogy ez helytelen. Az ördög akkor dolgozik, ha egyedül vagyunk, s pont így voltam – egyedül. Belülről kétségbeesetten azt kiáltottam ,,Ki szerethet engem egyáltalán?” Nem mondhattam el senkinek sem. Féltem. Féltem, hogy senki sem szeret majd akkor, ha megtudja, hogy várandós lettem. Egész életemben katolikus lévén eléggé tájékozott voltam az Egyház abortusszal kapcsolatos tanítását véve. Tudtam, hogy minden egyes pontja helytelen; érzelmileg, tudományosan, teológiailag, lelkileg és alapvetően rossz – mégis azon voltam, hogy ezt tegyem.

A tanúságtétel elolvasható itt.

Létrehozva 2013. szeptember 10.