Hazafelé beszélgettünk a kocsiban, amikor a Barátom megkérdezte, hogy hol szoktam ebédelni. Elmondtam, hogy Édesanyám szokott főzni nekem és ételessel szoktam hozni otthonról több napra elegendő ebédet. Amint erről beszéltem eszembe jutott és a Barátomnak is mondtam, hogy akkor nem is tudom, hogyan lesz most megoldva az étkezésem, hiszen az autó napokig a szerelőnél lesz.
Szinte még be sem fejeztem a kimondott mondatot megcsörrent a telefonom. Fölvettem és egy falubeli Asszony volt aki hívott. Elmondta, hogy éppen aznap vágtak disznót és éppen az jutott az eszébe, hogy bizonyára éhes lehetek és megkérdezte, hogy mikor leszek otthon a plébánián, mert hoznának egy kis kóstolót.
Három szatyor kóstolót hoztak. Még azután is maradt a disznótorosból, hogy az autó három nap után megjavítva visszakerült hozzám.

139. Zsoltár