Nagyon nehéz röviden összefoglalnom, hogy mit jelentett nekem a részvétel a tanítványképző kurzuson, ugyanis az egész életem megváltozni látszik, úgy a jelenem, mint a múltam, és remélem, a jövőm is.

Ha mindenképpen meg kell fogalmaznom, mi a legfőbb tanulsága számomra, akkor azt mondom:

• Jézus Krisztus ugyanaz ma, mint tegnap és holnap és örökké. Tökéletesen mindegy, hogy kit használ az Úr, hogy szóljon, ha az Ő szava szólal meg, azt az ember megismeri. Dicsőség Istennek, hogy támaszt magának olyan embereket, akik hajlandóak a rendelkezésére állni!
• Vagy azt, hogy az Ige a szívembe van írva, így minden vágyam, amely ott születik és Istenre irányul, helyes és beteljesülésre való.
• Esetleg azt, hogy a „ játék” valóban vérre megy és a búzaszem tényleg meghal, ha Neki adja magát.
• Vagy inkább azt, hogy a másokért való élet csak akkor működik, ha ezt akarjuk. ( A másokért élést.)
• Inkább mégis azt, hogy a „százannyi” igaz, és ahhoz, hogy megkaphassuk, mindent oda kell adnunk az Úrnak. Tényleg.
• Csoda is történt velem: Isten szólt hozzám. Így, ahogy mondom. Nem állítom, hogy meg tudnám nevezni azt a testrészemet, amivel „ hallottam”, de mégis. ( a szívem?…)
  Amit mondott, az is csoda volt. ( Felkelt bennem a gyanú, hogy összebeszélt az előadókkal…)
  Amit kért tőlem, az is csoda volt. Cafatokra szedett.
  Aztán újraépített, és elküldött az Ő Útjára.

Amiben biztos vagyok, az, hogy soha többet nem lesz ugyanúgy semmi, mint eddig. És azt hiszem, azaz, hiszem azt, hogy bár erőfeszítéseket kell tennem, mégis könnyű igát húzok. Fura ellentmondásos pasas ez a Jézus… Talán ezért jön be mindenkinek…

 Így olvasva csupa közhelyet látok. A Szentírás addig csupa közhely volt, amíg a szememmel olvastam. Most, hogy immár életprogram és napi irányadó, egyszerre csak megelevenedett, és minden betűje aktuálissá vált a számomra. Ez is közhely, tudom, és addig, amíg valaki nem él a Mesterrel (és csak Neki), így is marad. Közhelyeket fog olvasni.

Forrás

Létrehozva 2013. június 24.