Amikor először utaztam vissza az óhazába, nagy vágyam volt a karmelita kolostorba elmenni, miután azok visszakapták a kolostort. A mi kertünkben volt egy nagy diófa, ahol fent a magasban volt a kedvenc helyem kiskoromban.

Onnan beláttam a kolostor elhagyott kertjére, melyről apám mindig mesélte, mennyit kapáltak ott a nővérek. Nagyon megható volt látni, hogy csupa fiatal nővérrel van tele a kolostor. Egy hálatelt,felejthetetlen találkozás volt.

A karmelita nővérek búcsúzáskor emlékbe adtak egy képet kis Teréz halálának 100. évfordulója alkalmából. Otthon felállítottam az ágyam melletti kis asztalra. Szúrós tekintettel nézett rám Teréz. Nem bírtam elviselni. Fogtam a képet és befelé fordítottam.

Azon az éjjel borzasztó álmom volt arról, hogy egy fiatal szerzetes pap meghal… Ismertem a fiatal papot, de csak látásból és a nevéről. A részletek nem fontosak, az álom abbamaradt és felriadtam.

Napközben nem gondoltam rá. Két nappal később ugyanott folytatódott az álom, ahol abbamaradt. A pap az oltár előtt volt felravatalozva, sok pap és néhány püspök is jelen volt. A koporsótól három lépcső vezetett fel az Oltáriszentséghez, mely ki volt helyezve.

A magasból hosszú, nehéz bársonyfüggöny lógott. Egyszer csak alulról meggyulladt a függöny, és a lobogó lángokból vézna, fekete, kis ördögök ugráltak ki és körültáncolták a halottat. A halott pap kinyitotta a szemét, majd az ördögök láttán mosolyogni kezdett. Ezek karjukat feléje tárva magukhoz csalogatták, mire ez felült, kiszállt a koporsóból, majd ragyogó arccal elhurcoltatva magát eltűnt a lángok között. Néhány ördög a papok és a püspökök közül is néhányat behúzott a tűzbe, a többiek kétségbeesetten, sírva maradtak.
Újból felriadtam, már nem tudtam tovább aludni.

Visszatérve Svájcba azt éreztem, hogy ez az álom különbözik a többitől. Nem láttam az összefüggést, nem volt nyugtom, míg nem el nem meséltem az egészet a pap elöljárójának – eltelt egy hónap, amíg ezt megtettem.

A pap megdermedt, és megkérdezte: mikor volt ez az álom. Ha nem ugyanazon a napon mentem volna el a karmelitákhoz, nem tudtam volna, de így megmondtam.

Érdekes módon ő is álmot kapott, hogy a pap lelke veszélyben van. Ő már egy tárgyalásra készült, de bizonytalan volt, és így jelet kért Istentől. Azon a napon én hívtam fel telefonon.

Az első álom a pap névnapján volt, a második Mária-Magdaléna napján, mely megmagyarázza, hogy miért volt veszélyben a lelke (a tisztaság védőszentje). A tárgyalás lezajlott, kitudódott, hogy minden igaz volt. Már ott akarta hagyni a rendet mind a két pap. Később azt mondta, hogy kis Szent Teréz küldte nekem ezt a figyelmeztetést, mert ő a papok védőszentje

Ez a kispap ma is ott van a helyén, megtért, ledoktorált és boldogan hirdeti az evangéliumot. Ugyanez a pap később egy igazi csodát kapott Teréztől.

Ő mesélte, mikor ismét Svájcba érkezett most külföldön él), hogy missziós úton jártak Indonéziában, kis Szent Teréz ereklyét is vittek magukkal (nem a nagy koponya ereklyét, hanem egy kisebbet).
Egy kis szigetre röpültek, ahol a repülőtér közvetlenül a tenger mellett volt. Alighogy kiszálltak, elindult a cunami alarm, félóra állt rendelkezésükre, hogy egy magasabb fekvő helyre meneküljenek, de a közelben nem volt magaslat.

A pap erre vitatkozni kezdett Istennel: “Uram, nem hiszem, hogy 12 órát engedsz úton lenni, hogy utána 30 percen belül meghaljak!”

Az ereklyetartót a tenger felé a magasba tartva így kiáltott:
“Szent Teréz, mutasd meg ki az erősebb, Te, vagy a tszunami!”
Aztán csak vártak, vártak egy félórát, egy egészet, kettőt, hármat. Nem jött a cunami? De jött. Másnap itt Európában olvastuk, hogy még halottak is voltak.

Mi történt? Megmagyarázhatatlan módon a cunami a sziget előtt pár kilométerrel szétvált balra és jobbra, és így megkímélte a szigetet. A meteorológusok is mondták, hogy ilyet még nem láttak.

(Köszönet Erikának, aki elküldte a tanúságtételt.)

Létrehozva 2022. október 19.