„Ki kell szeretni belőle a jót”

Márton Zoltánnal és feleségével Zsuzsannával nemcsak a Cordis Fesztiválon, hanem más verbita rendezvényeken is talál­koztam már. Többek között a budatétényi missziós házban is a verbita barátok havi rendszerességgel megrendezett találkozóin is. Gyerekeikkel érkeztek és valami belső nyugalom áradt belőlük Ekkor határoztam el hogy közelebbről is megismerem életük alakulását, hitük szilárdságát és elképzelé­süket a keresztény életről.

A kérdéseimre adott válaszok őszintesége még engem is meglepett. Ezért két részben tesszük közzé válaszalkat, véleményüket, tanúságtételüket mindannyiunk épülésére.

Az első részben Zsuzsannát kérdezem.

Hogy emlékszel vissza gyerekkorod­ra, milyen családban nőttél fel?

– Nem kaptam vallásos nevelést, de mindig éreztem, hogy valami (Valaki) hiányzik az életemből. 18 évesen egy Tűz evangelizáción döbbentem rá, hogy Isten létezik. Még ebben az évben elkezd­tem járni a Szent András Evangelizációs Iskola kurzusaira, ahol ráébresztettek arra, hogy ennek az Istennek át is adha­tom az életem, és teljesen át tud formálni a Szentlélek.

Voltak-e buktatók a frissen megta­lált hitedben?

– Igen. Azért, hogy elfogadjanak az emberek, próbáltam azt tenni, amit ők. Gondoltam, akkor szeretni fognak, Mentem az osztálytársakkal alkalman­ként inni, megtérésem előtt közvetlenül egy bűnös kapcsolatba is belementem. Kerestem a boldogságot, de a világ nem tudta ezt megadni. Jézus innen ragadott ki. Megmutatta, hogy az Atya feltétel nél­kül szeret. Nem kell senkinek megfelel­nem. Isten úgy szeret, ahogy vagyok.

Párkapcsolataidban mennyire ját­szott szerepet a társad Istenhez való viszonya?

– A megtérésem előtti bűnös kapcsola­tomban számomra érdekes volt, hogy a fiú ugyan katolikus gimnáziumba járt, de valójában nem tartotta fontosnak a há­zasság előtti kapcsolat tisztán megélését.

Nekem meg azért nem volt fontos, mert még nem ismertem Istent, és az Ő szerető, féltő parancsait.

Megtérésem után, a férjemmel való ta­lálkozás előtt, volt két párkapcsolatom is kisebb megszakítással. Mindkét fiút lelki­gyakorlatokon ismertem meg. Nekik fon­tos volt az Istenbe vetett hít, és eszerint is alakultak ezek a kapcsolatok, de a távol­ság és a különböző érdeklődési kör miatt ezek rövid időn belül megszakadtak.

Megtérésed után, milyen társra vágytál?

– Mindenképp keresztény társat szeret­tem volna. Nem tudnék leélni egy életet anélkül, hogy ne beszélgessek a férjem­mel Istenről, Istennek, Mivel nagyon fontos számomra a dicsőítés, az is egy meghatározó szempont volt, hogy tudjuk együtt dicsérni Istent. De a közös érdek­lődési terület is egy fontos szempont volt. A különböző kurzusokon és lelkigyakor­latokon rengeteg közös élményben volt részünk. Volt mindig mit átbeszélni. A közös imák, dicsőítések nagyon sokat je­lentetnek a kapcsolatunkban.

Mit jelent a szerelem számodra? Meglátni és megszeretni, vagy más szempontok az irányadók?

– A „meglátni és megszeretni” nem az én világom. Szerintem nagyon fontos. hogy megismerjük egymást rengeteg beszélgetéssel, közös programokkal, él­ményekkel. A szerelem számomra csak így bontakozhat ki. Annikor valaki nem őszinte a párjával, alapjaiban rendíti meg a bizalmat. Ugyanígy van ez a hűtlenség­gel is. Egy kapcsolatban fontos, hogy meg tudjunk bízni a másikban.

Kapcsolatotokban milyen szerepet töltöttek be a közös hít élmények?

– Az egyházmegyei családtáborban az előadások, misék és az utánuk levő beszél­getések mindig nagyon sokat jelentettek mindkettőnk számára. A közös dicsőíté­sek, a szentségimádás, a Szentírásolvasás pedig valamilyen megfogalmazhatatlan mélységek felé vezetnek minket. Egymás iránti szeretetünk is elmélyült ezek által.

Házasságotokban mik voltak az el­sődleges szempontok?

– Mindig sok gyermeket szerettünk vol­na. Négyet kaptunk az Úrtól. Ezért nagyon hálásak vagyunk Neki. Isten ajándékai, akiket nagyon szeretünk, és azt szeret­nénk, hogy mindig megmaradjanak Isten szeretetében. Én a gyereknevelés mel­lett tanultam a Sapientia Hittudományi Főiskolán, ahol a tanáraim által nagyon sokat tanított nekem Isten, és most nem elsősorban a tudományos dolgokra gon­dolok, hanem ami előrébb tudta vinni a családi életünket hitben és szeretetben.

Hozott-e változást életetekben a gye­rekek születése?

– Amikor gyermeket vártuk, Zoli még jobban odafigyelt rám. Beszélgetett ő is a pocakban levő babához. Ez engem na­gyon megérintett. Amikor megszületett a gyermekünk, a nagy öröm mellé nagyon nagy fáradtság is társult. Főleg az első kicsinél, aki három hónapig hasfájós volt. Nagyon oda kellett figyelni, hogy egymás­ra is jusson időnk. Ez egy nehezebb idő­szak volt mindkettőnk számára.

Hogy látod a kereszténnyé válás mérföldköveit?

– A kezdetektől fogva beszélni kell gyer­mekeinknek Isten szeretetéről, mindig annyit és úgy, hogy be tudják fogadni. Nagyon szeretik az énekeket, és ezáltal is sok magot el lehet vetni a szívekben. Kicsi koruktól kezdve tudniuk kell, hogy meg vannak váltva, és örök életük van. Egyik gyermekünk egészen kicsi volt, amikor húsvétkor azt mondta: „Még jó, hogy Jézus túlélte a halált,” Tudtuk, hogy jó úton jár. Ahogy növekednek, egyre több dolog érdekli őket, úgy változnak, mélyül­nek ezek a beszélgetések. Fontos, hogy tudják milyen nagyon értékesek, hogy Isten megajándékozta őket talentumok­kal is, amit nem elrejteni, hanem használ­ni kell mások javára, épülésére.

Szerinted miért csökken a házassá­gok száma és miért növekszik a válá­soké?

– Sajnos nagy „divat” lett az együttélés. Ezenkívül a házasság előtti nemi kapcso­lat is sokat ront a helyzeten. Már csak egy darab papírnak tekintik a házasságot, és nem egy szeretetből való elköteleződés­nek, ahol mindkét fél a másik javára törek­szik. Összeköltöznek, aztán ha valami nem tetszik, nem a megoldáson törik a fejüket, hanem egyszerűbbnek látják odébbállni. A gonosz önzésre buzdítja az embereket. Csak nekik legyen jó, a másik nem számít.

Van recept a tartós házasságra?

– Ha őszinte akarok lenni, nincs re­ceptünk. Akadnak minden házasság­ban konfliktusok, így a miénkben is. A tartós házasságban újra és újra meg kell bocsátani egymásnak, és a régmúlt sérelmeket nem szabad felemlegetni. Együtt is kell imádkozni, Szentírást ol­vasni, és külön-külön is. Rendszeresen kell imádkozni a házastársért. Egymás szeretet-nyelvére oda kell figyelni, hogy szeretve érezze magát mindkét fél. Nem tudja senki megváltoztatnia házastár­sát, de Don Bosco szavaival élve: „Ki kell szeretni belőle a jót.” Tudni kell áldozatot hozni a másikért. Fontos a sok beszélge­tés, egymás meghallgatása, és az együtt töltött minőségi idő.

Mi a boldog házasság titka?

– A boldog házasság titka Istent behívni az életünkbe. Legyen Ő az első, a legfonto­sabb számunkra. Akkor tudjuk jól szeret­ni a párunkat, házastársunkat, ha Jézustól tanulunk szeretni. Ő mindent odaadott értünk emberekért. A végsőkig szeretett minket, életét adta értünk. Őt követve próbáljunk lemondani önzésünkről, sér­tődékenységünkről és minden másról, ami eltávolíthat minket egymástól.

Forrás: Világposta, 2024. őszi szám

Létrehozva 2024. szeptember 24.