A jegyesség időszaka gyönyörű, de egyúttal nehéz is volt számunkra, mert őszintén szólva nem könnyű a tisztaságért harcolni. 

Fiatal házasok vagyunk, májusban ünnepeltük az első házassági évfordulónkat. Mindketten már a megismerkedésünk előtt tagjai voltunk a Tiszta Szívek Mozgalmának. A közösség egyik találkozóján ismerkedtünk meg, de  akkor még nem „lobbant fel a láng” köztünk. Két hónappal később a TSZM háromnapos lelkigyakorlatot tartott Częstochowában. Itt is csak futólag üdvözöltük egymást, és váltottunk pár jelentéktelen szót. Az esti program keretén belül közbenjáró imákat végeztek. Én többek között arra kértem a papot, hogy imádkozzon jó feleségért a számomra. Akkor az öröm csodálatos ajándékát kaptam. Másnap, vasárnap, mikor megláttam Irént, szinte elbűvölt. Mintha egy egészen más lányról lett volna szó. Nem tudtam nem rá gondolni.

Az említett vasárnap, amikor Irén a kápolnában épp a zenei felszerelést csomagolta el, odamentem hozzá, és ezt mondtam neki: „Szépen gitározol.” Ő akkor már ösztönösen érezte, hogy valami történik, mert meglátta a szikrát a szememben. Akkor „lobbant lángra a szikra” köztünk. Elkezdtünk e-mailezni, ez április 30-áig tartott, amikor találkoztunk a Szent József tiszteletére tartott virrasztáson. A virrasztás alatt konkrét jelzéseket „küldtem” Irénnek, melyek biztosították őt arról, amit már az említett lelkigyakorlaton megérzett.

Ezután találkozgatni kezdtünk, ismerkedtünk. Bár azelőtt mindketten különféle bűnök és negatív kapcsolatok rabjai voltunk, a TSZM-be való belépésünk óta igyekeztünk másképp élni — óvakodni a bukástól és az Úrral élni. Imavirrasztásokon, TSZM-találkozókon vettünk részt, szórakozni, pizzázni és moziba jártunk. Az első randevúra Irénnel Boldog Kózka Karolina ereklyéjével jöttem, ami akkor nálam volt otthon. Ez Irén vágyának beteljesülése volt — az otthonában fogadni Karolinát. Akkor hosszan imádkoztunk, és attól kezdve mindennap együtt imádkoztunk. Még akkor is, amikor nagy távolság választott el minket egymástól. Akkor SMS-ben beszéltük meg az ima konkrét időpontját.

Júniusban a TSZM imavirrasztására mentünk Częstochowába. Amikor Irén jó férjért, én pedig jó feleségért imádkoztam, egyszer csak megfogtam a kezét. Egy pillanatra mintha „kővé váltunk volna”.

Azt javasoltam Irénnek, hogy a kapcsolatunkat ajánljuk fel a Szűzanyának a csodás kegykép előtt. Aztán már csak egy dilemmánk volt: hogy a helyiségbe belépve, ahol a többi jelenlévő volt, fogjuk-e egymás kezét.

Az ezt követő találkozásaink során gyakran vettünk részt szentmisén, hogy meghívjuk Jézust a kapcsolatunkba, és imádkozzunk egymásért. A közösen töltött időt igyekeztünk jól felhasználni. Mindent megtettünk azért, hogy kerüljük a tisztátalanságra vezető alkalmakat. Irén sohasem öltözködött kihívóan. Először csak néhány hónappal az említett virrasztás után csókoltam meg. Azt is csak hosszabb idő után mondtam meg neki, hogy szeretem, mivel ez a szó döntést jelentett számunkra, nem csak a szerelem érzését.

Így teltek a hónapok, míg áprilisban, a Szent József tiszteletére tartott virrasztáson úgy döntöttem, hogy megkérem Irén kezét. Az előző év márciusától Irén kezének megkéréséig 13 hónap telt el. Ugyanúgy az eljegyzésünk és az esküvőnk közt is 13 hónap telt el. Tizenhárom — a Fatimai Szűzanya száma. Mária hónapjában, májusban házasodtunk össze Szűz Mária látogatásának ünnepén (a világegyházban május 31., Magyarországon július 2. — a szerk. megj.).

A jegyesség időszaka gyönyörű, de egyúttal nehéz is volt számunkra, mert őszintén szólva nem könnyű a tisztaságért harcolni. Számos kísértés adódik. Olyan ez, mint felmászni egy hegycsúcsra. Amikor felfelé tartunk, az nehéz, de amint elérkezünk a célhoz, megpihenhetünk, és örülhetünk a szép kilátásnak. Hasonlóképpen van ez a tisztaságért vívott harccal is: nem könnyű, de ha vállaljuk, akkor csodálatos gyümölcsöt arathatunk. Egyikük az a hatalmas öröm, hogy a legszebb ajándékot adhatjuk a házastársunknak — kiforrott tisztaságunkat. A legfontosabb azonban az, hogy még ha a tisztaságot be is szennyezzük súlyos bűnökkel, visszanyerhetjük, ha őszinte bűnbánattal és javulási vággyal megyünk gyónni. Még ha el is bukunk az esküvő előtt, nem vagyunk „leírva”.

Bár a szüzességet már nem nyerhetjük vissza, de újra elkezdhetjük építeni a szívünk tisztaságát. Mondhatjuk: „Mostantól tiszta leszek.”

Házastársakként elmondhatjuk, hogy megérte harcolnunk a tisztaságért. A tisztaságunk megőrzésének köszönhetően jobban megismerhettük egymást, többet beszélgethettünk, és tiszta szívvel és testtel léphettünk a házasságba — a legjobbal, amit csak ajándékozhattunk egymásnak.

Tudjuk, hogy ha nemi életet éltünk volna az esküvő előtt, akkor ez nem a szeretet, hanem a mély önzés megnyilvánulása lett volna. Csak „élvezet” lett volna, nem szeretet.

Hálát adunk Istennek azért, hogy óvott és segített minket. Nélküle, a közös ima nélkül és a világosan kitűzött cél nélkül nem sikerült volna. Még mindig mindennap együtt imádkozunk, együtt járunk szentmisére és ájtatosságokra, mert azt akarjuk, hogy közös életünk sziklán álljon, Jézus Krisztuson. Tudjuk, hogy ő megsegít a nehézségekben és a szenvedésben.

Neki szenteljük az életünket a TSZMH felajánló imájának mindennapi elimádkozásával. A legfontosabb feladatunk az, hogy együtt járjunk az életszentség útján, és segítsünk egymásnak, hogy jobb emberek legyünk, és ez nagyon nehéz feladat. De megtapasztaljuk Isten segítségét és működését. Dicsőség neked, Urunk!

Irén és Mihály

Forrás

Létrehozva 2024. május 9.