“Számold az Úr tetteit, szívedet emlékeztesd, számold az Úr tetteit, s meglátod majd imádságodban, hogy a számuk végtelen” (Fr. Ephraim)

Ma már tudom, hogy semmi sem történik Isten tudta nélkül; és ha megengedte nekem mindazt a bűnt, amit elkövettem ellene, abból is jót hozna ki számomra. Rájöttem arra, hogy Isten mindig velem volt valahogyan életemben, szemmel tartott, és utánam nyúlt. Kopogtatott többször is életem ajtaján, de bűneim, önző problémáim teljesen elfedték előlem Isten hangját. Utólag látom, hogy milyen ínséges volt nélküle az életem, mégis mondhatom, hogy valahogyan mindig Őt kerestem. Csapongtam a földi vigasztalások között, és nem találtam békét.

Iskoláimban a materializmust tanították (ami ma sem változott). Engem is meggyőztek, hogy csak a látható világ hihető, és csak ez lett számomra a lényeges. Bensőmben volt valami nagy űr, de nem tudtam mit keresek, mi (KI?) hiányzik. Szüleim elváltak egymástól. Nagyon érzékeny lelkületű, sírós lányka voltam. Zaklatottságaim, a hit hiánya miatt többször foglalkoztam a megszűnés gondolatával. Évekig a külcsín, a “test fegyverei” voltak a bálványaim (divat, sport stb.). Szeretet utáni vágyamat később egy darabig betöltötte a férjem, de – talán az ideális családminta hiányzott mindkettőnknél – kapcsolatunk zátonyra futott.

Elkeseredésemben horoszkópokhoz és jósnőkhöz fordultam. A jóslatok nagy hányada bevált, s így nem volt gyanús a dolog. Ígéretes jövővel csiklandoztatták a fülemet. Azt, hogy az ilyesmi Istenünknek milyen “utálatos”, nem tudtam. Szerintem a jövőt ilyen úton fürkészni annyit jelent, mint kétségbe vonni Isten mindenható szeretetét. Jézus Krisztus ma számomra “út, igazság és élet”. Neki az a kedves, ha Rá tudjuk bízni bátran magunkat, az életünket!

Egy napon kezembe akadt Oláh Andor reformkonyháról szóló könyve. Pár hónap alatt leszoktam a húsevésről, s kitűnően éreztem magam. Azt hamar megszoktam, hogy többen bolondnak néznek miatta, hiszen ez `87 körül még eléggé ritkaság volt. Őszintén hittem, hogy mindennek ez a kulcsa, mindenre a helyes étkezés a megoldás! Ez lett a második bálvány. Ez is része a szánalmas és görcsös törekvéseknek, amelyekkel mi mindenáron ezt a földi életünket akarjuk meghosszabbítani.

Maximalista lévén, a fenti könyv ösztönzésére nem tétlenkedtem “tökéletes életmódom” megvalósításában. Mivel ez akkoriban kezdett terjedni, már-már azt sem tudtam, melyik előadást hallgassam meg, melyik könyvet bújjam. Hogy ne kelljen Budapestre utazgatnom, helyben szerveztem meg egy “Egészséges Életmód Klubot”, melybe buzgón szerveztem a “jobbnál jobb” előadásokat, tanfolyamokat. Ártatlannak tűnő vegetáriánusok klubjaként indultunk, ahol egy idő után nekünk nem nyújthattak már újat az előadók, sőt, kitűnt, hogy egymásnak ellentmondva, mindegyik a saját módszerére esküdött. Erre következett a talpmasszázs tanfolyam, bemutatta nekem a természetgyógyászatot.

Nagyon tetszett, s arra kezdtem gondolni, hogy komolyabban is foglalkozhatnék ezzel a témával, hiszen mindig is élt bennem vágy és készség is mások segítésére. Beiratkoztam egy “agykontroll” tanfolyamra, sőt később ennek a gyógyító kurzusára is. Csodálatosan éreztem MAGAM, most pedig ezt reklámoztam “fűnek-fának”. Kb. fél évig kitartóan gyakoroltam, s mondhatom, ijesztően működött.

Egyszer csak a lelkiismeretem azt súgta, hogy amit ÉN, az egyéni célkitűzéseim érdekében “elérek” (úgymond), az vajon a másik embernek is előrevivő-e? Nem önzés ez? És velem is ugyanígy manipulálhatnak mások, ahogyan akarnak? Vajon miért zavarodtak meg tőle többen is? Persze, lehetne magyarázni: nem voltak hozzá elég érettek pszichikailag… De senki sem ellenőrizte az 500 (1000) embert… Ezt nem is lehet, hiszen nem fizikai, hanem szellemi téren törtérnek a támadások.

Az a véleményem, hogy a gonoszlélek többféle módon igyekszik csapdába ejteni az emberek szellemét, hogy ne imádhassák Istent. Módszerei fondorlatosak, eszközei ártatlannak tűnnek. Nézzük meg az agykontroll emblémáját: Lefelé fordított háromszög, amely a fekete mágia ősi jelképe, közepén a fáklya (Lucifernek, a “Fényhordozónak” a jelképe?).

Aztán jógázni kezdtem. “Etka anyó” intenzív tanfolyama után fővárosi jógaoktató biztosította városunkban a folyamatos jógaklubot. Jól éreztük magunkat, elfogadó, hasonló érdeklődésű emberek társaságában. Itt már óhatatlanul összetalálkoztunk a keleti vallásfilozófiával, reinkarnációs elméletekkel. Úgy éreztük, tele vagyunk energiával, jó volt egymástól tanulni, s még Jézus tanításáról is szó esett.

Időközben találtam egy “tisztábbat” az agykontrollnál, ez volt a reiki, Usui módra, amit bármelyik más meditációs módszerrel együtt alkalmazhatok “kozmikus energia” közvetítése közben. “Csak vigyázzatok, hogy el ne szálljatok vele! “ – hangzott a felszólítás. Ez nálam csaknem sikerült is, mert a kötelességeim rovására ment, nem volt kedvem gondoskodni a földi feladataimról, ugyanis el voltam ájulva, hogy valami istenivel vagyok kapcsolatban.

Tudtam, hogy csatorna vagyok, de megvallom, mégis büszkébb lettem! A lebegő meditatív zenék mellett jól kombinálhattam a kozmetikai kezelésekhez a reikit a vendégeimnek, kezelés végén “adtam egy kis reikienergiát”… A második reiki-beavatást is megkaptam, s a harmadik, ún. mesterfokozatra csak pénz hiányában nem tudtam jelentkezni, mert az már 150 ezer forintba került volna…

Mindenesetre megtapasztaltam valamit, amiről azt hittem, hogy Istentől jön… Pácienseim is valós élményekről számoltak be (lebegés-szerű érzések, melegség, zsibbadás a végtagokban, stb.). Ha a gonosz tesz is csodás jeleket, idővel benyújtja a számlát; ezt bizonyíthatja, hogy egy-két éven belül elkezdték figyelni a természetgyógyászokat és a rendszeres reikizőket (akik naponta több órát töltenek el gyógyítással), és azt vették észre, hogy egyforma betegségek kezdtek kialakulni náluk. Erről elhangzott egy előadás az egyik bioenergetikai kongresszuson is (Dr. T. I.-tól). Gyakran pajzsmirigy-, szív-, és veseelégtelenségek jelentkeztek náluk…

Erre, mondanom sem kell, hogy kissé megijedtem, s úgy gondoltam, hogy abbahagyom, hisz ennyit nem ér az egész. Igaz, hogy a reikisek eleinte azzal kecsegtettek engem is, hogy az én “energiaszintemből” semmit nem vesz le ez, sőt, miközben másnak juttatom, én is akkumulálódom. Tanulság: ha ez Istentől jönne, nem lennének ilyen mellékhatások a közvetítőknél. A beavatási pénz összegéről nem is szólva!

Hadd jegyezzem meg bizonyságul, hogy mit is mond erre a Biblia: “Amikor Simon látta, hogy az apostolok kézrátétellel közvetítik a Szentlelket, pénzt ajánlott fel nekik: – Adjatok nekem olyan hatalmat – mondta -, hogy akire csak ráteszem a kezem, megkapja a Szentlelket. – Péter elutasította: – Vesszen el a pénzed veled együtt, mert azt hitted, hogy az Isten ajándékát pénzen meg lehet venni. Semmi részed benne, semmi közöd hozzá, mert szíved nem tiszta Isten előtt...” (ApCsel 9,18-21)

Most már tudom, mért kaptam annyi indítást arra, hogy olvassam a Bibliát… Akkoriban azonban még nem hallgattam erre.

Mindig az újonnan tanult dolgokat próbálgattam, hiszen a nap 24 órája is kevés lett volna már arra, hogy minden módszert használjak. Egy komplex, egyedi kozmetikát képzeltem el, amelyben minden különleges tudásomat kamatoztatni fogom… Hisz annyian járnak hozzám, és mindenkinek kiderül valamilyen problémája. A fő hibám ekkor is az Isten előtti alázat és hála teljes hiánya volt.

Elmentem egy “fényadó” tanfolyamra is. Azért tetszett, mert itt nem kellett csinálnom semmit, “én csak vagyok a betegnek”, s úgy kell őt elfogadnom, ahogy van, olyannak, amilyen. A szeretet gyógyít, s mindezt ingyen kell végezni. Nagy volt a hangsúly azon, hogy mindenhol, minden körülmények között el kell fogadnunk a másik ember “másságát”.

Ez rendben is volna, de ma már úgy látom, hogy ebben is csak Isten kegyelme lehet segítségünkre; én eddig önerőmből képtelen voltam bárki hibáinak elfogadására (különösen akkor, ha bántott is az illető). Áhítattal hallgattuk, hogy sötétség nincs is, csak a fény hiánya, s hogy rossz sincs, csak a jó hiánya. Színesítették az előadásokat a bibliai részletek is, mégsem vettük észre, hogy itt sem egy személyes, bibliai Istenhez fordulnak segítségért, s a gonoszról, ítéletről, pokolról szó sem eshetett.

Mi lehet ez, ha nem az ellenség megtévesztő formulája, “szeretet” gyanánt tálalva? Ítélkezni nem akarok, de a megkülönböztetés adományát – ha kérjük -, megadja nekünk az Úristen (1Jn 4,1; Jn 14,13.).

A tanúságtétel elolvasható itt.

Létrehozva 2024. május 5.