Csodás gyógyulások – Damian Stayne (2012)
Damian Stayne 2012. febr. 25-én tartott gyógyító imaalkalmán gyógyultak tanúságtétele
Volt – nincs
Volt egy polipom a méhemben, amit még múlt év augusztusában vettek észre és rögtön el is küldtek volna egészségügyi küretre. Akkor időt kértem, aminek nem nagyon örült az orvos. Januárban megismételtük ugyanezt – ultrahangon látszott, hogy se nem nőtt, se nem csökkent a mérete.
Amikor a gyógyító délutánon sorra kerültek a ‘különböző növekmények’, én is fölálltam. Az egyik testvér, aki mellettem állt és imádkozott értem, másnap odajött hozzám és azt mondta, hogy látta, hogy Jézus kettő (nem egy, amiről én tudtam) valamit eltávolított a méhemből. Én magam nem éreztem semmit – csak próbáltam elérhetővé tenni magamat.
Különböző okok miatt csak májusban tudtam visszamenni az orvoshoz. Még el is kezdte a mondatot, hogy most már aztán (…ki kell szedni), de nem volt mit. Így az utolsó papíromon az áll, hogy volt – nincs.
Sz.B.
Van egy tökéletes terve
A Tied vagyok Uram, hála köszönet és Dicsőség érte mindörökké! Ne engedj elszakadni tőled, had legyek életem minden pillanatában a TIED! Őrizz engem és vezess, ne engedd, hogy mást tegyek, mint amit Te akarsz!
2011-ben egyre többször rosszul éreztem magam. (egyre erősebb csontfájdalmaim voltak, vérzett az orrom, éjszakánként leizzadtam és lázas lettem. Nem gondoltam komoly betegségre. Egyre erősödő rosszulléteim lettek. Ezért is dicsőség az Úrnak, mert elmentem orvoshoz, aki laborba küldött.
A lelet, mint ítélet ért, myeloid akut leukémia abból is a rossz prog-nózisú, ahogy a csontvelő mintavétel megállapította. Féltem, tiltakoztam, küzdöttem, majd Istent kérdeztem, vádoltam miért Uram, és biztos? A válasz hamar megjött: Igen. Megrémültem.
Jött a többi szörnyűség, csontvelővétel, kemoterápia, de csak rosszabb lett minden. Míg Isten válaszolt. Február 24-én pénteken mennem kellett a Hematológiára, ahol az orvosom újra vért vett és közölte, hogy sajnos a kemonak nincs nagy eredménye, így most már igen sürgető a csontvelő transzplantáció, elő is jegyeztek rá.
Amíg vártam a vérvétel után, így kértem az Urat: Uram, te látsz engem és biztos vagyok benne tudod mit érzek. Annyira szeretném, ha elvennéd ezt, had legyek veled, vegyél magadhoz. Erre: 25-én élettel ajándékozott meg. Azt követő éjszaka nagyon rosszul voltam, nem is volt kedvem másnap a gyógyítóra elmenni, de azért elmentem egy ismerősöm kedvéért. Nem akartam elmenni, de ő ott várt engem a gyógyító alkalmon azért, hogy átölelhessen a szeretetével Ott az ima alatt nem éreztem semmit, ha nagyon akarom, akkor talán egy kicsi meleget, de vastag kabátban voltam, és talán utána mintha kevésbé fájtak volna a csontjaim.
Másnap viszont nagyon jókedvűen éreztem, éjjel nem izzadtam, nem voltak tüneteim! Elmentem soron kívül hétfőn az orvoshoz és kértem, vizsgáljon meg újra. Megtette. És utána égindulás, idegeskedés, orvosi fejek összedugása, kiabálás a telefonba, ki validálta ezeket a leleteket, jöjjön fel a laboros, jöjjön fel a vérautomata szerelő…és még egyszer meg is szúrtak, de ismét csak negatív. Az AB-s vércsoportom O-ra változott. Ezt is megismételték újra, ellenőrizték. Újra vettek csontvelő mintát is. Ez is negatív lett, bár erről még papírom nincs, de telefonban már mondták.
A leleteim egészségügyi szakértőnél vannak, kideríteni, mi történhetett. Nekem azonban hematológus szakorvosi papírom van minderről: AB-s vércsoport és most O-ás, ismételve is O-ás, bele van írva, hogy „a beteg más orvosnál nem járt, elmondása szerint Damian Stayne gyógyító alkalmán gyógyult meg”, bele van írva, hogy „a 34 éves nőbeteg orvosi szempontból megmagyarázhatat- lan módon gyógyult meg”, és az is, ami a legfontosabb: diagnózis: Sine morbo, azaz egészséges!
Nem értem az Úr szándékát, (vércsoport váltás?), de biztos nem véletlen tette ezt velem. Neki mindenre van egy tökéletes terve. Most újra rád bízok mindent Uram! Minden problémámat, örömömet, bánatomat, mindent és mindenkit akit elém hozol, múltam, jelenem, jövőm, mert minden tőled származik. Dicsőség hála és köszönet neked mindenért!
Brigitta
(forrás: MKKM hírlevél, 2012/2)
Létrehozva 2012. július 29.