Fulton J. Sheen érsek megbabonázta a közönséget. Nem félt elmondani az igazat. Ennél is fontosabb, hogy az emberek nem féltek azt meghallgatni.

Inspiráló amerikai televíziós sorozata, a Life is Worth Living 1952. február 12. és 1955. április 22 között futott a Dumont tévés hálózatán, majd az ABC csatornán 1957. április 8-ig. Sheen érsek beszéde időtlen és prófétai, mint például ez az egyik átirat, ami azzal foglalkozik, hogy milyen a világ, amiben ma élünk.

Nemzetünk túlságosan tele van olyanokkal, akik mindent csak „lesírnak” – Le a rendőrséggel! Le a templomokkal! Le a tanárokkal! Le a kormánnyal!

Lehet bármit leépíteni? Nem lehet. Itt az ideje, hogy nemzetünk megváltoztassa a szavakat. Kezdjünk el jól beszélni. Elég a mocsokból. Elég az erőszakból. Elég a bíróságok közönyéből. Fel az örökkévalóságig. Fel, fel Istenig.

Egy újfajta erőszak söpör végig országunkon, az iskoláikban, az utcákon… magában foglalja, hogy megsemmisítsen mindent, ami a múltban történt.

Az elitizmus egy domináns kisebbség, amely sok zajt csap és erőszakot használ mások befolyásolására. Csak azt tudják, hogy mit elleneznek, és nem azt, hogy miért vannak… megsemmisíteni a tulajdont, házakat égetni, bármit megtenni, hogy érvényesítsék akaratukat.

Mögöttük áll a sátánizmus is. A világ rendre épül. Van egy terv, hogy a tudósok képesek legyenek felfedezni az univerzum törvényeit. És az univerzum törvényeinek felfedezésével az emberek harmóniát találnak. Ennek a harmóniának valahonnan jönnie kellett.

A sátánizmus lényege ennek a rendnek a megsemmisítése. A törvény rendjét, az emberiség rendjét, a vallás rendjét, az etikai rendjét… bármit.

A Teremtés könyvében az özönvíz előtt ezt olvassuk: „És Noé napjaiban erőszak volt a földön.” Az összes erőszak, ami az országunkban történik, egy lázgrafikon. Civilizációnk hanyatlását mutatja. Hogy jutunk ki ebből?

Mondok valamit, rá kell jönnünk, hogy miért a sas mi szimbólumunk. A sas mindig a hegyi hasadékokban építi a fészkét. Amikor az anya kilöki a fiatal sasokat a fészekből oda, ami biztos halálnak tűnik, akkor az anya levág a szakadékba, elkapja a kicsiket és felrepül velük az égbe, és addig ismétli a folyamatot, amíg a madár meg nem tanul repülni.

Mózes látta ezt, amikor azt írta: „Mint a sas, amelyik a fészkét védi, ott lebeg a fiókja fölött, kiterjeszti szárnyát, felkapja, tulajdon szárnyán hordozza.”

Talán Isten felkap és a veszély szélére sodor minket, hogy elkezdjük megvizsgálni magunkat, és helyreállítsuk az ember méltóságát és az Istenbe vetett hitét.

A cikk forrása angol nyelven

Létrehozva 2021. április 17.