Mikor az első jegyes-oktatásra jöttetek, akkor beszélgetésünk legelején őszintén megmondtad nekem, hogy nem hiszel. Szüleid soha nem neveltek vallásosnak. Abból a meggyőződésből, hogy a vallás humbug és nem csak, hogy nem szükséges, de rossz is, mert szolgává tesz. Ahhoz a bizonyos 68-as nemzedékhez tartoztak (ezek is a te szavaid), akik se Istent, se embert nem akartak maguk fölött elismerni.

Tehát te csakis azért jöttél jegyes-oktatásra, mert székely jegyesednek a templomi házasság nagyon sokat jelent, s nem akartad őt megszomorítani. Velem azonban szívesen beszélgetsz, ha van valami ezzel kapcsolatos mondanivalóm, azt meghallgatod…

A múlt héten, az utolsó – sorrendben hatodik – jegyes-oktatástok alkalmával azonban láttam, hogy szorongsz a fotelban, s mikor megkérdeztem, miért, azt válaszoltad: időközben sok minden megvilágosodott a fejedben, s bár még ezernyi kérdés ágaskodik benned, most őszinte szívvel szeretnéd a hitet – keresni. Viszont nem tudod, hol kell elkezdened.

„Mit ajánlasz, atya, hogy hogyan nyerhetném el a hitet?“ – kérdezed.

Mivel sejtem, milyen érzések kavarognak az elmédben, s azt is tudom tapasztalatból, hogy ilyenkor – házasságkötés előtt – mindent megígér a magatok fajtája, mégis arra gondolok: hátha benned jó talajba hull mindaz, amiről az elmúlt öt alkalommal beszélgettünk. Ezért elmondom neked, hogy legkedvesebb evangéliumi történetem a kánai menyegző (vö. Jn. 2,1-11). Nem csak azért, mert a jegyesekről illetve a házasulandókról szól, hanem elsősorban azért, mert írója, János apostol és evangélista, ebben is, mint minden történetében sokkal mélyebb jelentést rejtett el, mint ami első látásra vagy hallásra tűnne.

Ebben a csodában is – azon túl, hogy Jézus a vizet borrá változtatta – a dolog mélyebb értelmét kell keresni, amely – szerintem – azt akarja elmondani, hogy Jézus a bennünk, teremtményekben ágaskodó ürességet isteni erejével képes betölteni. Azon túl pedig a Te kérdésedre is válaszol.

Mivel – kérdésemre, hogy ismered-e a történetet – igennel válaszolsz (lám, azért mégsem egészen ismeretlen számodra a Szentírás!), azonnal rá is térek a lényegre.

Ha hinni akarsz Istenben, akkor először is ne könyvet végy a kezedbe, amely a hitről szól. Mert lehet, hogy egy s más tudást szerzel a hitről, de, hogy nem lesz mélyebb a hited, az biztos. A hit ugyanis nem tudás dolga! Legyen negatív példa számodra Léo Taxil (igazi nevén: Marie Joseph Gabriel Antoine Jogand-Pagès – 1854-1907) francia ateista, aki fiatalabb éveiben a jezsuitákhoz járt iskolába, de mert a sok olvasásban és tanulásban nem talált rá az igaz hitre, szabadkőműves, és ezzel az Egyház ádáz ellensége lett.

Ha hinni akarsz, akkor ne a hitről szóló előadásokon és konferenciákon végy részt. Igaz ugyan, hogy a hit hallásból ered (vö. Róm 1,17), azonban attól még nem fog lobogni benned, hogy sok tudást halmoztál fel róla. A hit ugyanis nem is az értelem dolga! Itt is legyen negatív példa számodra Eugen Drewermann (*1940) német teológus, aki – mert többre tartotta a mélypszihológia területén magába halmozott tudást Krisztusnak magáról kinyilatkoztatott tanításánál – egymás után tagadni kezdte a hitigazságokat, s kilépett az Egyházból.

Ha hinni akarsz, ne utánozd vakon azokat az embereket, akik a hit szerint cselekedtek. A szentek követése jóllehet dicsérendő dolog, viszont ha csak viselkedésüket utánzod, de szívedben nem követed őket, akkor nem vagy egyéb, mint színész, aki egy-két órára egy szerepet vállal magára. A hit ugyanis nem az életszentség utánzása! Genf híres és már életében szentként tisztelt püspökének, Szalézi Szent Ferencnek (1567-1622) kissé görbe volt a nyaka. Tanítványai, mert nagyon szerették és tisztelték, elkezdték utánozni… Ő mikor észrevette, megkorholta őket, mert nem ebben áll a hit és az életszentség lényege…

Ha hinni akarsz, ne keresd a csodákat sem. A csodák bár a hitet erősítik, de annak nem forrásai. Alexis Carrel (1873-1944) francia Nobel-díjas sebész jut eszembe, aki egy gyógyíthatatlan beteget vitt Lourdesba azzal a mindenkinek kijelentett elhatározással, hogy ha a beteg ott meggyógyul, akkor ő hinni fog. A beteg meggyógyult, ő azonban egészen 1943-ig küszködött, míg végül elnyerte a hit ajándékát.

Ha hinni akarsz, akkor tartsd oda Jézusnak hiányosságaidat, és engedd, hogy Ő kiegészítse őket.

Ha hinni akarsz, akkor – a kánai menyegző történetének szavaival – vidd oda Jézusnak „üres kőedényeidet”, vagyis mindazt, ami nem sikerült az életben, ami hiányzik benned.

És tudod, mi történik velük?

Az írás elolvasható fr. Szilveszter blogján itt.

Létrehozva 2018. szeptember 25.