Nemrégiben üzleti utazás közben, egy hosszú nap után fáradt voltam és így kezdtem görgetni a televízió csatornáit a hotelszobában. Mivel nem volt semmi, amit érdemes lett volna megnézni a rendelkezésre álló többszáz csatornán, végül egy közepesen érdekes házkereső műsornál maradtam.

Ha még nem láttál ilyen műsort, az alapvető előfeltétel az, hogy a különböző életkörülmények között élő párok keresik a tökéletes otthont, korlátozott költségvetéssel (amit szinte sosem tartanak tiszteletben) Több lehetőség közül kell választaniuk, mindegyiknek megvannak a hátrányai és előnyei.

Elkerülhetetlen, hogy a főhősök ne örömmel válasszák ki azt az új otthont, ami nagymértékben meghaladja a költségvetését, mivel a legkevesebb kompromisszumot az kínálja. Mindig csodálkozom, hogy mennyire meggondolatlanok már néhány jelzálog kifizetése után.

Nem az a célom, hogy megvitassam a házvadászat előnyeit. De számomra úgy tűnt, hogy ez nagyon is metaforája a modern életmódnak, ahol szinte mindent az egymással versengő lehetőségek közepette látunk.

A választás vallása

A modern lét szinte minden aspektusában van egy svédasztal, egy valójában korlátlan menü, melynek lehetőségei közül kell választani – mindent, attól kezdve, hogy mit viselünk, mit eszünk, hol élünk, hol és hogyan és mit imádunk.

Több lehetőségből választhatunk, mint ami valaha rendelkezésére állt az emberiség történetében bármelyik más embercsoportnak. És ez a tény meghatározza életmódunkat. Tudatosan vagy öntudatlanul kicsit többek vagyunk, mint fogyasztók a lehetőségek hatalmas bevásárlóközpontjában.

A vásárlás a modernitás vallása.

Első pillantásra ez a szinte korlátlan választás garantálja boldogságunkat. Hatalmas áldásnak kell lennie. Végtére is, ha bármikor boldogtalanok vagyunk, egyszerűen át kell vizsgálnunk a választási menüt és kiválasztani az igényünknek megfelelő lehetőséget.

Ez a fogyasztás ígérete. Ez az autonómia és az önmegvalósítás vallásának alapvető dogmája. A jobb lehetőség, a megfelelő lehetőség számodra csak egy saroknyira van. Ez csak egy másik választás a közelben.

Választási paradoxon

Az igazság ennek pont az ellenkezője a valóságban. A választás paradoxona az, ami miatt mindig boldogtalanok leszünk. Minél több választási lehetőségünk van, annál elégedetlenebbek vagyunk. És ha így elégedetlenek vagyunk, akkor ez a saját hibánk kell, hogy legyen. Egyszerűen csak a rossz lehetőséget választottuk, csak vissza kell térnünk a metaforikus piacra, és meg kell találnunk a helyes megoldást.

Tehát eladjuk azt a házat, amelynek túl kicsi konyhája vagy szűk az udvara. Munkahelyet váltunk, ha nem kedveljük a főnököt, vagy monotonnak találjuk a munkát. És így tovább, elválunk feleségünktől, ha már nem megfelelő (nemrég láttam egy hirdetést, ami olcsó válást hirdetett, mint bármilyen más terméket). Mindig van egy jobb lehetőség, ezt mondják nekünk. Csak meg kell találnunk.

A fogyasztás ekkor válik viszketéssé, amit meg kell vakarni. Ez egy fekély, ami sosem enyhül. Ellopja valódi boldogságunkat tőlünk, így vissza lehet azt vásárolni – természetesen nyereséggel.

Elköteleződés és szeretet

Van egy mélyebb probléma a választás kultúrájával: olyan klímát teremt, ami szinte lehetetlenné teszi az autentikus szeretet növekedését. Mert soha nem köteleződünk el, soha nem tanulunk meg szeretni bármit.

A szeretet mindig áldozatot jelent. Mindig fájni fog és kerül valamibe, így vagy úgy.

És a szeretet nem feltétlenül a házastársi szeretetet jelenti, bár ez is beletartozik. Értem alatta a hivatás, a család, egy hely, egy közösség, vagy akár egy otthon iránti szeretetet.

Mivel a kultúránk által katekizált fogyasztók azt hiszik, hogy a boldogtalanság a bevásárlással megoldható, mindig a kényelmetlenségtől eltávolodva keressük a képzelt jobb választást.

Folyamatosan menekülünk a fájdalomtól, ami akkor keletkezik, ha beleinvesztáljuk magunkat helyekbe vagy dolgokba. És így soha nem tanulunk szeretni, soha nem tapasztaljuk meg az örömét és a tartós gyümölcsét annak, amit az elköteleződés hoz.

E helyett gyökér nélküliek, nyugtalanok, kényszerültek és elégedetlenek maradunk.

Felhívás a stabilitásra

Mit kell tenni?

A fogyasztói csapdára az egyetlen megoldás, hogy tudatosan a korlátozást választjuk. Az egyetlen kiút az, ha elutasítjuk a választás menüjét és a stabilitást és választjuk. Ez az egyetlen módja annak, hogy elsajátítsuk az erényt. Ez az egyetlen módja annak, hogy megtanuljunk szeretni.

Ennek alapján nem tagadjuk, hogy Isten néha arra hív minket, hogy változtassunk vagy munkahelyet váltsunk, avagy megváltoztassuk a körülményeket, így vagy úgy. Valóban szükség van változásra néha vagy gyakrabban, mint amennyire akarjuk. De határozottan hiszem, hogy gyakrabban, mint kevésbé, de ennek az ellenkezője az igaz. Hiszek abban, hogy Isten gyakrabban kéri, hogy elköteleződjünk, magunkat emberekbe és helyekbe invesztáljuk és gyökeret eresszünk. De túl nyugtalanok vagyunk és késztetésünk van arra, hogy figyeljünk.

Katolikus férfiak, arra hívlak benneteket, hogy elköteleződjetek.

Arra hívlak titeket, hogy találjatok egy nőt és szeressétek őt egészen a halálotokig. Találjatok egy helyet, ami az otthonotok lesz, és ha csak lehetséges, szeressétek, neveljétek fel ott a gyerekeket és töltsétek fel azt az emlékek melegével.

Válasszatok egy hivatást és növekedjetek benne addig, amíg olyan mesteremberek nem lesztek, akik dicsőítik Istent a munkájukkal. Invesztálj abba a helybe, ahová Isten hívott, még akkor is, ha ez a te költséged. Válaszd a szeretet és a tapasztalat igényeit és tapasztald meg azt az örömöt, amit ez biztosít.

Angol nyelvű cikk forrása

Létrehozva 2017. szeptember 3.