Csókay András, a jól ismert idegsebész a közelmúltban három hetet töltött Nigériában, orvosi segélymisszió keretében. Tapasztalatairól kérdeztük.

– Mi késztette arra, hogy Afrika leghatalmasabb népességű országába, Nigériába utazzon missziós munkára?

– Mindig érdekeltek a missziós feladatok. A nagybátyám jezsuita szerzetes, a ’60–70-es években majdnem húsz évet töltött Dél-Amerikában, az ottani szegénynegyedekben, a favellákban. A mostani utam előzményéhez tartozik, hogy 2015-ben egy orvoscsoporttal Kartúmban jártam. Egy kolléga helyett ugrottam be, de mint kiderült, a cél az volt, hogy a fizetőképes szudáni réteg ne Londonba vagy Szaúd-Arábiába menjen gyógyíttatni magát, hanem Magyarországra. Ez azonban tőlem idegen volt, mivel a szegény emberek gyógyítása szóba sem került.

Tavaly elzarándokoltam Međugorjéba, meghívtak egy tanúságtételre. Utána odajött hozzám egy nigériai atya, Francis Chiawa, elkezdtünk beszélgetni. A közös imádság után egyértelművé vált  a Szűzanya hívása számunkra, hogy szervezzünk Nigériába egy idegsebészeti missziót.

Idén januárban kiutaztam, hogy megnézzem, mik a lehetőségek. Nigéria és általában az afrikai országok egészségügyi ellátásáról tudni kell, hogy van egy privát rendszer, ami nagyjából eléri a hazai egészségügy színvonalát, de ide az emberek kb. öt százaléka jut csak be. Azok, akik meg tudják fizetni az ellátást. Ez nagyon sok pénz. Emellett van egy állami egészségügyi rendszer, ami szintén fizetős, olyannyira, hogy még az akut esetekért is fizetni kell. Ez jóval olcsóbb, de még ez is sok a lakosság hetven-nyolcvan százalékának. Nem kap ellátást, ha nem teszi le valaki a  letétet. Ha valakit bevisznek az utcáról, annak kell azt letennie, aki beviszi a beteget. Enélkül nincs ellátás.

Ez nem humánus rendszer. A keresztény többségű országokban – így Nigériában, ahol hatvan százalék a keresztények száma, a Katolikus Egyház nagyon erős – létezik a Katolikus Egyház által működtetett kórházi rendszer, ahol szintén kell fizetni, de ott nincs az, hogy valakit bevisznek, és nem látják el. Ellátják a beteget, és a pénzt csak utána próbálják meg valahogy elkérni. Ez egy erős kórházi hálózat.

Januárban  vagy tíz kórházban jártunk, és sajnos sehol sem láttam azokat a minimális kórházi követelményeket, amik szükségesek ahhoz, hogy idegsebészeti missziót lehessen szervezni. A legutolsó napon eljutottunk a déli országrészben fekvő Onitshába, a Borromeo Szent Károlyról elnevezett egyházi kórházba, ahol volt CT. Ekkor megállapítottam: ez az a hely, ahová lehet egy missziót szervezni.

Az elmúlt fél év ennek jegyében telt, ami legfőképpen az adományok gyűjtését jelentette, összeszedni a pénzt azokra a minimális eszközökre, amelyekkel el lehet indítani, mondjuk a hatvanas évek színvonalán egy idegsebészeti műtőt. Ez sikerült is, alárendelve mindent a Szűzanyának, imádsággal. Végül is összejött minden ahhoz, hogy elindulhasson ez a misszió.

– Egyedül ment ki Nigériába, vagy másokkal együtt?

– Pataki Gergely plasztikai sebész barátom öt nappal később jött utánam, akivel 2002-ben létrehoztuk a Cselekvés a Kiszolgáltatottakért Alapítványt. Ő már szervezett az alapítvány nevében sikeres bangladesi missziókat, és azt mondta, velem jön, hogy megnézze, milyen a helyzet Nigériában a plasztikai sebészet területén. Természetesen itt nem a szépészeti plasztikai sebészetről van szó.

Rengeteg égési baleset történik, melyek következményeként szörnyű összehúzódások keletkeznek a gyerekek végtagjain, arcán, nyakán, nem tudja kinyújtani a könyökét, nem tudja elfordítani a fejét, a megégett testrészeit az összezsugorodott bőr és kötőszövet rögzíti, nem tudják a szemüket becsukni, szájukat kinyitni. Gergely ezeket a sérülteket látta el, a majd háromhetes kinti ottlétünk idején sok műtétet végzett.

– Mi adta az ötletet az említett alapítvány létrehozására?

– 2002-ben nagyon szíven ütöttek Teréz anya szavai: „Nálam a szeretet cselekvést jelent.” Az a felismerés is motivált, amit H. Boulad jezsuita atyától tanultunk, hogy minden jó úgy kezdődik, hogy valaki kimondja valami rosszra: „ez így nem mehet tovább, meg kell változtatni”. Ez inspirált minket az alapítványunk létrehozására. A legkiszolgáltatottabbak közé tartoznak a magzatok, akik nem tudnak védekezni az abortusz ellen. Idetartoznak a kómás betegek.

Az orvosi missziós részét Gergő indította el Bangladesben. Mindez most kibővül az idegsebészeti misszióval. A plasztikai sebészet esetében össze lehet gyűjteni előre a betegeket, ezek elektív műtétek. Az idegsebészeti beavatkozások viszont többnyire akut, vagy szubakut műtétek. Lehet, hogy a beteget nem kell azonnal megoperálni, de ha az ember fejében van egy nagy daganat, akkor azt néhány héten belül, el kell távolítani.

Az írás elolvasható itt.

Létrehozva 2017. augusztus 5.