“Úgy szerette Isten a világot, hogy az ő egyszülött fiát adta, hogy aki hisz őbenne, el ne vesszen, hanem örök élete legyen.” (Jn 3,16)

Ezzel a kimondhatatlanul nagy Szeretettel karácsonykor újra és újra találkoznunk kell. Igen, erre a találkozásra ma nagyobb szükségünk van, mint valaha. Az aggodalom, a szorongás futótűz-szerűen terjed. A terrorizmus fenyegetése miatti félelem, amely Európát is elérte, úrrá akar lenni a szívünkön, megbénítva azt.

A napi hírek a világ minden részéből gyilkosságokról, erőszakról, merényletekről, polgárháborúkról, zavargásokról, menekülthullámról, migránsáradatról, természeti katasztrófákról számolnak be, a szenvedés szinte leírhatatlan méreteket öltött. Ezeket vajon az Isten hozta volna ránk?

Nem, mindezek nem Tőle származnak; hiszen Ő szeretett Fiát adta ezért a világért. A jászol és a kereszt váltak a világmindenség középpontjává. Van itt a Földön egy hely, ahol Isten Fia, mint kis Gyermek egy barlangistálló jászolbölcsőjében feküdt – Betlehemben.

Azóta ez a világ más lett, mint előtte volt. Isten, az Ő Fiának emberré létele által, örökre összekötötte Önmagát Vele, és Általa velünk, emberekkel. A világ szenvedése – a bűn által okozott szenvedés – az Ő legmélyebb fájdalma is. Jézus azért lett emberré, hogy minket megváltson.

Lényében többé már nem különálló a Földtől, attól a Földtől, amely hallotta a kicsiny Gyermek sírását a betlehemi jászolbölcsőben; látta gyötrődését a Gecsemáné kertjében, amelyet verejtékével, mint nagy vércseppekkel öntözött; és amely beitta a Keresztről érettünk aláhulló vérét. Túl nagy áldozatot vállalt érte. És szereti ma is, bár nagy fájdalommal, mert a borzalmak helye lett, és az emberek az Ő szeretet-áldozatára gyűlölettel és megvetéssel válaszolnak.

Jézus – fájdalmas szívvel – különösen szereti az Övéit, akik a világban egyre növekvő fenyegetettségben élnek, vagy már üldözöttekké is váltak. Hívása hangzik: „Jöjjetek énhozzám, akik megfáradtatok és meg vagytok terhelve, és én felüdítlek titeket” (Máté 11:28). Igen, jót akar tenni velünk, enyhíteni akarja a test és lélek fájdalmát. Ezért fordítsuk el tekintetünket és gondolatainkat a világra rátelepedett sötétségről és fenyegetettségről, és mindarról, ami minket családunkban, hivatásunkban, vagy bármilyen módon nyomaszthat.

Forduljunk oda a jászolban fekvő Jézushoz imádságos szívvel, Őt imádva, magasztalva, aki maga az örök Szeretet. Higgyünk szeretetében, melynek hatalmában áll szomorúságot vigasszá, az aggodalmat elrejtettséggé, békességgé változtatni. Jézus szeretete a legnagyobb hatalom, Számára semmi sem lehetetlen. Golgotai áldozata teljes érvényű, Őbenne nyertünk erőt a sátán és a bűn legyőzésére, csüggedésünk és hitetlenségünk ellenére is.

Egy feltételnek ugyanakkor meg kell felelnünk ahhoz, hogy a felfrissülés csodája, a vigasztalás, a mennyei öröm hatni tudjon bennünk: mindent Tőle kell várnunk, és az Ő kezéből fogadnunk.

Korunk sokféleképpen megnyilvánuló sötétségében – ahol sátán az ő seregével a föld feletti diadalra készül –, Jézus, az örök Szeretet, az egyetlen Reménységünk. Ma úgy láthatjuk. Őt, mint soha ezelőtt, a hosszú évszázadok során. Ő a garancia számunkra, hogy Isten Szeretete győzelmet arat minden zűrzavar és sötétség felett. Istennél semmi nem történik hiába.

Nem hiába küldte el egyetlen Fiát, hogy itt, a Földön, abban a betlehemi barlangistállóban, kicsiny Gyermekként megszülessen érettünk. Mivel Ő hatalmas, és az Ő Neve Igen és Ámen, terve, és döntése mindig célba ér. Így a mi életünkben is győzelmet arat, ha kitartunk a hitben.

De az emberré lett szeretet még többet is mond nekünk. Ezen a Földön nem a fájdalomé lesz az utolsó szó. Isten szeretete az egész világot átöleli, és Ő – ahogy meg van írva – egy új világot hoz létre, ahol nem az igazságtalanság győzedelmeskedik, hanem ahol az Igazság lakozik, és jut diadalra.

Már most átélhetjük: semmi, de semmi nem tud minket elválasztani Isten szeretetétől, amely Karácsonykor lett nyilvánvalóvá. Szárnya árnyékában rejt el bennünket. Ez a Szeretet erősebb a gyűlölet és a halál hatalmánál. Jézus az örökkévalóságból érkezett. A mennyei seregek ujjongó dicséneket zengtek születésének éjszakáján. És ma is, azokat is óvón körülveszik, akik a Gyermek Jézus jászlánál térdelnek, Őt imádva – mennyei, elmúlhatatlan örömöt szerezve ezzel nekik.

Isten szeretete soha nem hagy bennünket cserben. Mennél nagyobb a nyomorúság, annál hatalmasabban árad felénk szívéből, és vesz oltalmába bennünket ez a Szeretet. Ezt élhetjük át, ha Jézushoz kiáltunk, és hálás viszontszeretetünk jeléül szívünket, életünket átadjuk Neki. És ezt élhetjük át akkor is, amikor megtesszük, amit mond; ha felebarátainkat a Tőle nyert szeretettel szeretjük; ha bocsánatot kérünk tőlük, és, ha megbocsátunk nekik; ha irgalmas szeretettel hordozzuk el őket, és ha Jézust a kereszt útján az „Igen, Atyám” imádságával követjük.

Amit pedig, a jövőre nézve, ma még nehéznek, vagy aggódásra okot adónak látunk, arra a mi Urunk a maga idejében megoldást hoz, és győzelmét nyilvánvalóvá teszi.

Létrehozva 2016. december 5.