Catholic Charismatic Renewal Council
Archdiocese of Toronto
International Prophetic Consultation in the Holy Land (Bethlehem)

Kedves barátaim!

Köszönjük a folyamatos imát. Épp most tértem vissza Betlehemből, ahol egy nemzetközi találkozón vettem részt, együtt a katolikus karizmatikus megújulás más 160 vezetőjével egyetemben. Ez a találkozó nem konferncia volt, inkább egy “prófétai konzultáció” hogy együtt imádkozzunk és keressük az Úr akaratát a megújulás számára, különösen most, amikor lassan a megújulás 50. évfordulójához érünk. A találkozó nagyon erőteljes volt.

Michelle Moran az ICCRS elnöke beszélt Joel 2,23 és Deut 11,14-ről.

“Isten megadja az esőt az alkalmas időben…a korai és kései esőt. Elmagyarázta, hogy a bibliai helyszíneken a korai eső (az őszi eső) az, amely a magokat kikelti és a kései (tavaszi) eső pedig elkészíti az aratás számára a növényeket. A megújulás korai időszakában korai esőt kaptunk. Most a kettő közt vagyunk. Nem vagyunk még a kései esők idején, mert nem a a Lélek erejében mozdulunk, nem gyógyítjuk a betegeket, nem teszünk csodákat, nem megyünk a szegények felé, nem evangelizálunk erővel. Bűnbánatot kell tartanunk, mert időközben abba a csapdába estünk, hogy csak az embereket akartuk szórakoztatni és elkényelmesedtünk. Itt az ideje, hogy az embereket felkészítsük, hogy induljanak, mert a LÉlek minden idők legnagyobb aratását készíti, egy hatalmas aratást.”

Minden egyes mondat hallatán egyre inkább megdöbbentem, mert bár nem beszéltem Michellel a témáról mégis, pontról pontra egyezett azzal, amit az Úr az én szívemre helyezett, hogy beszéljek róla majd a konferencia 3. napján.

A második napon a Szentlélek meglepett minket. Épp a délutáni szekció előtt elment az áram a hotelben és egész Betlehemben. A fények kialaudtak, a hangszórók elhallgattak. A vezetők épp azon voltak, hogy elhalasztják a délutáni szekciót és mindenkit megkérnek, hogy egyéni imával töltsék a délutánt. De az Úr egy prófétai szót helyezett a szívemre. Kikiáltottam és a fordítók fordították, egyik a másik után.

Az Úr arra emlékeztetett, ami 1967-ben a Duquesne-i hétévégén történt, ahonnan a katolikus karizmatikus megújulás egyáltalán indult. Ezalatt a hétvége alatt a vízvezetékek mentek tönkre a lelkigyakorlatos házban és ezzel úgy tűnt, az egész hétvégének lőttek. Úgyhogy mindenki elkezdett imádkozni vízért. Az Úr megválaszolta imáikat és a csöveket megszerelték, de ezen túl sokkal mélyebb jelentősége volt ennek az imameghallgatásnak: Élő vizek áradtak, a Szentlélek jött és öntötte azt a mennyből..így indult a katolikus karizmatikus megújulás. Ez volt a korai eső. Most már máshol vagyunk. A tény, hogy elment az áram, prófétai jelentőséggel bír. Visszagondolva: amikor vízért imádoztak, az Úr mennyei vizet adott nekik, nekünk tehát most “elektromos” erőért (power) kell imádkoznunk és az Úr meg fogja azt adni az égből. Figyelnünk kell erre a pillanatra, hogy mit üzen nekünk a LÉlek szimbolikusan és nagy erőért kell imádkoznunk, nagy bizalommal.

A levél elolvasható itt.

Létrehozva 2013. december 22.