…hogy a láthatók megismerésével a láthatatlanok szeretetére ragadtassunk… (a karácsonyi prefáció után)

Az első lépcsőfok: megtanulni és begyakorolni mindent, ami a liturgiában készen adott, látható, hallható, verbális, konkrétan megragadható. Részt venni a liturgikus szertartásokon, megtanulni és mondani a liturgia szavait, fejből tudni a zsoltárokat  és  más  liturgikus  szövegeket,  énekelni  a  liturgikus  éneket,  tenni a mozdulatokat, alkalmazni és átvenni a jeleket, megtanulni – talán még nem látni, de legalább – nézni a templomot, annak tárgyait, a ruhákat, a cselekményeket. Ehhez gyermeki tanulékonyság szükséges, Egyházanyánk iránti engedelmesség, alázatosság. Le kell mondani saját elképzeléseinkről, sőt le kell mondani a szenzáció, a világias élmények iránti vágyakról. Ezért ez a lépcsőfok a lelkiélet iskolájával összevetve a via purgativához, a tisztulás útjához hasonlít.

A második lépcsőfok: megérteni és megszeretni mindent, ami a liturgiában készen adott, látható, hallható, verbális, konkrétan megragadható. Megismerni a liturgia szótárát, megérteni a jelek jelentését, megérteni, miért cselekszik úgy az Egyház, ahogy cselekszik, megérteni, miért mondja azt, amit mond, megérteni a zsoltárokat, liturgikus szövegeket és énekeket,  legalábbis  olyan szinten, hogy fennakadás nélkül, lelki haszonnal imádkozhassuk őket; megbecsülni a liturgia hagyományszerűségét, meglátni a liturgiában a szenthagyomány tanúját, s így a kinyilatkoztatás egyik hordozóját. Mindezen keresztül megszeretni a liturgiát, mert „egy nap a te házadban több nekem, mint másutt ezer”. Eközben tehát megvilágosodik előttünk a liturgia értelme. Ezért ez a lépcsőfok a lelkiélet iskolájával összevetve a via illuminativához, a megvilágosodás útjához hasonlít.

A harmadik lépcsőfok: engedni és segíteni, hogy a liturgia beilleszkedjen vallási életünk egész organizmusába, s ezáltal egészen természetessé váljék. Megteremteni a liturgia és a dogmatikai hittudás egységét, megteremteni a liturgikus élet és a lelkiélet egységét; lenyugodni a lélek zaklatásaitól, és elmerülni a liturgia segítségével Isten és Isten dolgainak szemléletében; elindulni a liturgikus misztika mélységei felé, ahogy a legnagyobb misztikusok tették, akiknek misztikája nem szubjektív érzelmeken nyugodott, hanem akiknek a dogma és a liturgia tényei adtak szárnyakat. A lelkiélet iskolájával összevetve ez a via unitiva, az egyesülés útja, méghozzá „közönséges”, többé-kevésbé mindenki számára, az egyszerű hívő számára is megnyíló „kis” út.

Tenni – szeretve megérteni – birtokolni. A három fokozat nem válik el élesen egymástól, egymáshoz kapcsolódik, voltaképpen egymásba átmegy. De sorrendjük nem fordítható meg.

Forrás: Tengernek Csillaga, 2013/1. szám.

Létrehozva 2020. november 15.