Damian Stayne Magyarországon (2011)
EvangelizációEvangelizáció

Damian Stayne Magyarországon (2011)

Update on by hal

Gyógyító imaalkalom

Damian Stayne, Cor et Lumen Cristi(Anglia)

2008, Budapest

2009

  • Ladánybene – gyógyító imaalkalom tanúságtételei (2009. február)

2012

 

Hit és gyógyulás

Kristina Cooper interjúja Damian Stayne-nel, a Cor et Lumen Christi alapítójával és a nagyon népszerű “karizma-iskola” nevű tanfolyamok elindítójával, melyek az utóbbi években katolikusokat képeztek arra, hogy hogyan használják a gyógyítás és prófétálás adományát.

GOODNEWS: Hány tanfolyamot tartott eddig?

Damian: Az elmúlt 3 évben mintegy 30 tanfolyamunk volt, több mint 5000 résztvevővel. Angliában, Írországban, több ízben Lengyelországban, Portugáliában, Kelet-Afrikában: Tanzániában, Kenyában, Ugandában.

G.: Miért érezte úgy, hogy szükség lenne egy ilyen iskola beindítására?

D.: Aggodalom töltött el az angol katolikus karizmatikus megújulás miatt, amiatt, hogy attól a néhány szolgáló embertől függünk, akik hatásos, erős gyógyító, prófétáló, ismeret szava karizmával rendelkeznek, (s akik többnyire idősebbek), hogy ha meghalnak ezek a testvérek, velük halnak a szolgálatok is.

G.: Miért gondolja ezt?

D.: Azért gondolom, mert egy csomó ember van, akik sosem kaptak megfelelő képzést, illetve nem ragadták meg a lényegét  a gyógyításba vetett hit erejének. Nem elég egyszerűen elhinni, hogy csodák vannak, hanem el kell hinnünk, hogy Isten használni akar minket és ez nem olyasmi, amire mi magunkat lelkileg fel tudjuk tornázni, hanem ez Isten ajándéka, és  ez az az ajándék, amire igazán nagyon kell vágynunk és kérnünk kell. Nem nagyon tudunk hatékonyak lenni, nagy gyógyulásokat látni, a hit ajándéka nélkül.

G.: Ez az ön saját tapasztalata?

D.: Igen. A mi közösségünk kezdetektől fogva imádkozik gyógyulásokért és meg is tapasztaltunk számos testi gyógyulást, de ezek nem voltak olyan mértékűek, mint amilyenek a Bibliában leírt ígéretek. Nem láttunk vakokat, süketeket, bénákat gyógyulni, holott Jézus ezt ígérte.

G.: Mikor változtak meg a dolgok?

D.: Úgy 4-5 évvel ezelőtt egy pap jött hozzánk Pottából (India) aki tartott nekünk egy lelkigyakorlatot Chertseyben. Ez volt az első alkalom, hogy láttam valakit a vakságából meggyógyulni. 30 másodperc alatt történt. Semmi kétsége sem lehetett az embernek felőle. A következő évben, ahogy az szokásos volt, a mi közösségünk vezette a gyógyító imaszolgálatot az ünnepi konferencián, és úgy éreztem, bűnbánatot kell tartanom a hitem hiányossága miatt, és imádkoznom kell azért, hogy nagy csodák történjenek a konferencia alatt. Erősen éreztem, hogy Isten többet akar tenni és ezért több hitért imádkoztam. Rászántam az időt, hogy valódi bűnbánatot tartsak és gyóntam is. Szükségét éreztem, hogy az Úrral “jóban” legyek, tiszta lélekkel állhassak előtte, hogy használhasson, mivel a bűn akadálya lehet annak, hogy meghalljam Istent és hogy a szolgálatom által működhessen az ő kegyelme, ereje.

G.: Mi történt?

D.: A gyógyító összejövetel utolsó napja előtti éjszakája volt. Szolgáltam a tömegben, miközben mások dicsőítettek és épp imádkoztam valakiért, hogy erővel tudjon evangelizálni, mikor valamit éreztem a hátamban. Felismertem, hogy ez egy ismeret szava. Tudtam, Isten arra hív, hogy imádkozzam valakiért, akinek hátproblémája van. Megfordultam és láttam, hogy egy nő ül ott tolószékben.  Megrémültem és az első gondolatom az volt: ez túlzás, tolószékben ülő gyógyulásáért nem imádkozom. Megkérdeztem a hölgytől, hogy mi a baja, és ő mondta, hogy a háta. Féltem imádkozni érte, mert hátha semmi sem történik, de tudtam, Isten azt akarja, bízzam abban a hitben, amelyért én magam imádkoztam.  Összehívtam egy pár embert a közösségemből, hogy együtt imádkozzunk a nő felett. Őbenne nagy adag fájdalomcsillapító volt, és mindig nagy fájdalmai voltak, ha állnia, vagy járnia kellett. Azt mondta, évek óta nem járt már járókeret nélkül, és nem telt bele pár perc ima, mikor felállt a tolószékéből és ment, futott körben a teremben a legcsekélyebb fájdalom nélkül.  A férje, aki a gondozója is volt, meg volt lepve, mikor látta a feleségét besétálni, mikor hazaért.  Kapcsolatban maradtam vele, és 5 év óta jól van és teljesen normális életet él.  Ez a gyógyulás megváltoztatta számomra a dolgokat, segített a hitem növekedésében és abban, hogy többre vágyjak. Aztán 2001-ben megalapítottam a Karizma Iskolát, hogy képezzük és bátorítsuk az embereket hitre, hogy Isten használhassa őket erővel a karizmákban, beleértve a gyógyítást is.

G.: Voltak más fontos dolgok is, amelyek nagy hatással voltak Önre?

D.: Igen, a másik dolog az volt, hogy olvastam Smith Wigglesworth-ről. Ő egy alázatos pünkösdista Yorkshire-ből, aki a 20. század első felében működött. Bámulatos csodákat látott szolgálata során és rendkívülien el volt telve a hit ajándékával.  Megtanultam tőle, milyen ereje van a Parancsolás Szavának. Néha az emberek több, mint háromnegyede meggyógyult az ő szolgálata során. Megvilágította a gyógyításba és csodákba vetett hit fontosságát, és akkor elkezdtem nap mint nap imádkozni és bűnbánatot tartani a csodákba vetett hitem hiánya miatt. Kértem Istent, használjon engem vakok, süketek, némák, mankóval járók, rákosok és egyéb gyógyíthatatlan betegségben szenvedők gyógyítására. Sőt, halottak feltámasztására.

G: És ez megtörtént?

D: Az első alkalom, amikor megkaptam a hitet, hogy parancsoljak vagy hatalmat gyakoroljak egy gyülekezet előtt, a Karizmák Iskolájában volt Lengyelországban. A gyógyításnak szentelt foglalkozáson hirtelen úgy éreztem, hogy az Úr arra indított, hogy megkérjem a rákban szenvedőket, hogy álljanak fel, miközben elkezdtem megátkozni daganataikat, megparancsolva, hogy Jézus nevében tűnjenek el. Egy nő, aki több műtéten is átesett, hogy eltávolítsák a rákot, amely mégis újra megjelent, teljesen meggyógyult. 24 órán belül az összes daganat eltűnt, és a nő ma is jól van. A legtöbb iskolában, amit eddig tartottunk, azt láttuk, hogy az emberek meggyógyultak a parancsszó által. A leglátványosabb epizód azonban tavaly történt Tanzániában, ahol egy nagy gyógyulásokkal és csodákkal teli találkozót kellett vezetnem; az első napon hatalmas tömeg volt, körülbelül hétezer ember, amely a következő két napban tizenötezerre nőtt. A hatalmas tömeg előtt rájöttem, hogy nem tudunk mindannyiukért személyesen imádkozni, ezért a parancsszóval imádkoztam értük, megparancsolva, hogy a különböző gonoszságok, amelyektől szenvedtek, hagyják el őket, annak megfelelően, amit az Úr rámutatott.

G: Mi volt a válasz?

K: Ami történt, az hihetetlen volt. Olyan sokan álltak fel, hogy bizonyságot tegyenek arról, hogy meggyógyultak, hogy azt hittük, nem értették meg, amit mondtunk, de a szervezők megnyugtattak minket, hogy senki sem mer felállni, hacsak nem gyógyult meg valóban. Aztán aláírattunk néhány tanúvallomást, mert másképp senki sem hitte volna el. Az első napon körülbelül 160 ember állt fel, hogy tanúságot tegyen arról, hogy azonnal visszanyerte az életét. Ezt a gyógyulást számos további gyógyulás követte süketségből, némaságból, bénulásból, daganatból stb.

Egy nő arról tett bizonyságot, hogy körülbelül negyven éve volt egy léggömb nagyságú daganat a nyakán. Az orvosok azt mondták neki, hogy túl kockázatos lenne eltávolítani, és a kezelések, amelyeket kapott, nem vezettek eredményre. Az éjszaka folyamán a daganat teljesen eltűnt. Másnap már csak azt lehetett látni, hogy a bőr megereszkedett azon a területen, ahol a daganat volt. Az elmúlt három év alatt tizentötezer bizonyságtételünk volt olyan gyógyulásokról, melyek abban a két napban történtek. Az emberek annyira elámultak azon, amit Isten tett közöttük, hogy meghívtak minket, hogy még két találkozót vezessünk.

G: A Nagy-Britanniában történt gyógyulások is ugyanilyen látványosak voltak?

D: Nem, ahogy el tudod képzelni, a dolgok kisebb mértékben történtek, de a légkör változik. Valójában elkezdtük látni azt, amit én újszövetségi jeleknek szeretek nevezni – vakok, süketek és kerekesszékesek gyógyulását a találkozóinkon, valamint egyre nagyobb mértékben gyógyíthatatlan betegségek gyógyulását.

G: Mit gondolsz, miért van kevesebb gyógyulás Nagy-Britanniában, mint Afrikában?

D: Azt hiszem, ez a hittől és a szükségtől függ. Ugyanez volt a helyzet Jézus idejében is. Ő sem tudott sok embert meggyógyítani, amikor Názáretbe ment, ahol felnőtt, mert nem volt hitük. Most már értem az okát annak, hogy miért kezdte a szolgálatát Galilea nyomornegyedeiben, és nem a kifinomult Jeruzsálemben. Úgy tűnik, hogy azokat, akik tudják, hogy szegények és rászorulók, hajlamosak a nagyobb hit mozgatni, ami a csodákhoz szükséges.

G: Láttál-e jó visszhangot a Karizmák iskoláiban?

D: Nagyon jót, azt mondanám. Az emberek szívesen fejlődnek a karizmák ismeretében, és az iskola ezt a célt szolgálja. Ez a Biblia és a katolikus egyház karizmákról szóló tanításai körül zajlik, és elmagyarázza a hit ajándékának fontosságát mindezekben. Ezután minden résztvevőnek lehetősége nyílik arra, hogy az iskolába járókkal együtt imádkozva a gyakorlatba ültesse a tanultakat. Az iskola végén mindig tartunk egy nagy, mindenki számára nyitott gyógyító és csodaalkalmat, ahol másokért imádkozhatnak.

G: Látnak-e a tanfolyam résztvevői gyógyult embereket, miután imádkoztak értük az adott alkalommal?

K: Igen. A tanítás és a hitbeli környezet miatt, amikor gyógyulásért imádkoznak, látják az embereket meggyógyulni. Angliában például átlagosan minden 4-5 tanfolyamon részt vevő emberből egy kap testi gyógyulást. Sajnos ez néha meg is áll. A hitben való növekedés egy folyamatos folyamat. Hiszem, hogy a többségünk egyáltalán nem imádkozik hittel, és nem bánja meg a hit hiányát, egyszerűen azért, mert nem értjük meg teljesen, hogy Isten beavatkozása mennyire korlátozott és körülhatárolt a mi hitünk kicsinysége miatt. Isten ajándékai bizonyos értelemben ingyenesek, de úgy tűnik, hogy ára van annak, hogy lássuk őket növekedni és gyümölcsöt teremni a közbenjárás, az engedelmesség és az áldozatvállalás által. Isten ajándékait ingyen kapjuk, de ápolni kell őket, hogy gyümölcsöt teremjenek. Afrikában a Karizmák Iskolája után azonnal elkezdik a gyakorlatba ültetni, amit tanultak, és azt mondják nekünk, hogy a gyógyulások száma nagyon megnőtt. Nagy-Britanniában azonban gyakran hiányoznak azok a fórumok, ahol a karizmákat a gyakorlatba ültethetik. Arra bátorítom az embereket, hogy legalább havonta szervezzenek gyógyító istentiszteleteket, és látogassanak el más csoportokhoz, mert az emberek hajlamosak arra, hogy bezárkózzanak, és biztonságban érezzék magukat a saját csoportjukban, és így soha nem fogják látni a gyógyulások számának folyamatos növekedését. Az én közösségemben az egyik tag epilepsziában szenved, míg a feleségem jóindulatú agydaganatban szenved, és úgy tűnik, hogy minden imánk ellenére nem kapnak gyógyulást, és mégis, amikor másokért imádkozunk, ők meggyógyulnak.

Emlékszem, hogy apám nemrég azt mondta nekem, hogy a gyógyulás ajándékát Isten nem a barátaink és családtagjaink kényelméért adja. Igaza van. Elsősorban az evangélium hirdetésére és Isten országának kiterjesztésére szolgál.

G: Imádkozol gyógyulásért minden egyes személyért egyénileg?

D: Az embereknek különböző elhívásaik vannak, és úgy gondolom, hogy az én fő karizmám valóban az, hogy tanítsam, buzdítsam és bátorítsam az embereket karizmájuk gyakorlásában. Továbbá arra vagyok hivatott, hogy az Egyházban helyreállítsam a jelekkel és csodákkal való evangelizáció modelljét, amely – úgy érzem, ezt megerősíthetem – gyakran félre van téve. Az igehirdetésnek ez a módszere, amely arra számít, hogy Isten jelekkel és csodákkal erősíti meg vagy támasztja alá az elhangzottakat, az a módszer, amelyet maga Jézus használt, és ezért ma is érvényes: Jézus módszere az Egyházon keresztül. Valahányszor kimegyünk prédikálni vagy tanítani, Isten hozzáteszi bizonyságtételét (Zsid 2), és az emberek fizikailag meggyógyulnak.

G: Miért gondolod, hogy a jelek és csodák fontosak a mai evangelizációban?

D: Az emberek ma különböző okokból a fenyegetettség és a bizonytalanság állapotában élnek, és szükségük van arra, hogy érezzék valakinek a jelenlétét, aki jó és hatalmas, aki szereti, megvédi és segíti őket. Ezért hiszem, hogy Isten hatalmának megmutatása különösen fontos a gyógyítás területén. Ezek annak jelei, hogy az Ő országa közeledik. Az elmúlt években megnőtt az érdeklődés és a nyitottság a spirituális dolgok iránt. Elég csak megnézni a New Age által inspirált terápiák vonzerejét. A New Age követői hisznek a természetfeletti gyógyításban, és hajlandóak elmenni oda, ahol ezt kínálják; ezért rendkívül fontos megmutatni, hogy a mi Istenünk hatalmasabb és hatékonyabb, mint a piacon lévő összes többi bálvány. Hiszem, hogy ma maga az evangélium hitelessége is megkérdőjeleződik, és az emberek tudni akarják, hol van az igazi szellemi tekintély. A jelek és csodák egyértelmű bizonyítékot szolgáltathatnak arra, hogy Jézus él, és mindennek és mindenkinek az Ura.

G: Ön jövő júliusban konferenciát szervez a jelek és csodák fontosságáról Londonban. Meséljen erről.

K: Igen. Most tartottunk két konferenciát a csodákról Chertseyben. A legutóbbin több mint 200 ember vett részt, és úgy éreztük, hogy az Úr azt mondja nekünk, hogy tegyünk egy hitbeli lépést, és szervezzünk egy nagy találkozót. Ezért július 9-re és 10-re kibéreltük a Baráti Gyülekezeti Házat, amely 1100 ember kényelmes befogadására alkalmas. Az egyetlen probléma az 5000 font volt, amit előre ki kellett fizetni. Nyilvános felhívást tettünk közzé, és három napon belül megérkezett a postán egy csekk, amely nemcsak a bérleti díjra szükséges összeget fedezte, hanem a 10 000 szórólap nyomtatásához szükséges pénzt is. Ezt az eseményt megerősítésnek tekintettük, hogy Isten valóban e konferencia mögött áll, és hogy ez valami igazán fontos dolog az egész katolikus egyház számára. Hisszük, hogy az ilyen jellegű találkozóknak mindenki számára nyitva kell maradniuk, és ezért az adományoknak köszönhetően ez lehetővé válik. Ez az első nagy katolikus konferencia Angliában a jelek és csodák témájában. Minden ülésen lesz dicsőítés és imádás, igehirdetés, gyógyítás és szolgálat a Szentlélek erejében; sok lehetőség lesz arra, hogy Isten jelekkel és csodákkal erősítse meg szavát. És természetesen naponta lesz szentmise és szentségimádás. Hisszük, hogy ez az esemény nem csak a Karizmatikus Megújulás tagjainak szól, hanem túlmutat magán a megújuláson.

A „Goodnews” archívumából, 2007. március-április

Forrás olasz nyelven

Létrehozva 2025. február 11.

You may also like