Szeretni, elfogadni és tisztelni egymást és önmagunkat

Az előző számban megismerhették Márton Zoltán feleségének, Zsuzsannának a családról alkotott nézeteit. Most Zoltán keresztényé válásának történetét, és értékrendjét ismerhetjük meg.

Milyen családi háttér alakította személyiségedet?

– Édesanyám református volt, de nem gyakorolta a vallását, alkoholista volt. Egyedül az esti imádságra tanított meg. Apám korán meghalt, 9 éves voltam, ő 42. Nevelőapám hitt Istenben a maga módján, de alkoholizmusa és agresszív élete elnyomta azt. Börtönviselt volt, állítása szerint sikkasztás miatt, amire nagyon büszke volt. Ő felajánlott engem a sátánnak. Nem kaptam vallásos nevelést, sőt. 10 éves korom óta dolgozok és 12 éves koromtól vagyok családfenntartó. Mindig hittem egy felsőbb erőben, létezőben, de Istent nem ismertem, csak viccekből és káromló szavakból. 10 éves koromtól jártam hittanra, de ennek ellenére istenképem és ismeretem torz és hiányos volt. Személyiségem is torz volt.

Kamaszként voltak-e buktatók, tévutak útkeresések a hitedben?

– Kamaszként ezt a felsőbb létezőt rossz helyeken kerestem. 10 évesen ufológiával, freudi filozófiával, pszichológiával, anyámék hatására agykontrollal foglalkoztam. Könyveket olvastam, és az elméletet gyakorlatba vittem át. Azután elméleti és gyakorlati okkultizmussal, reinkarnációval, szellemidézéssel, asztaltáncoltatással, az ezotéria különböző fajtáival, transzcendentális meditációval, fehér és fekete mágiával, boszorkánysággal, vudu-val, varázslással, jóslással, levitációval, telekinézissel, asztrális utazással, fényadással, reikivel, telepátiával, asztrológiával, asztronómiával, foglalkoztam. Egy barátom képzett ki médiummá. Évekig kungfuztam. Azután egy szektába kerültem. Beavatási szertartásom is volt, és megbíztak tagtoborzással és csoportvezetéssel. Közben elkezdtem járni 19 évesen katekézisre egy katekumen csoportba a plébánián, mivel szerettem volna megkeresztelkedni. Sajnos gyermekkoromban ez a vágyam kétszer meghiúsult. A templomban nagyon rosszul éreztem magam, égetett a szenteltvíz. Meghívtak egy katolikus karizmatikus közösségbe. Elküldtek egy Mária Magdolna nevű belső gyógyító lelkigyakorlatra, ahová csajozni mentem. Ott kiderült, hogy démoni megszállás alatt álltam. Szabadító ima hatására lettem szabad és megtértem. Egy hónap múlva megkeresztelkedtem.

Párkapcsolataidban érdekes volt-e a tár- sad valláshoz, hithez való viszonyulása?

– A hit abban az időben nem vonzott, nem tudtam mi az. Volt plátói barátnőm, első nagy szerelmem, vele csak leveleztünk. Komolyabb barátnőm szülei katolikusok voltak, de csak a maguk módján hittek Istenben. Hála Istennek, nem feküdtünk le egymással. Megtérésem után jártam egymás után a lelkigyakorlatokra. Papi hivatást éreztem. Az egyik lelkigyakorlaton úgy éreztem, hogy Isten azt szeretné, hogy családapa legyek. Azon a lelkigyakorlaton ismertem meg a feleségem.

Érdekes volt a számomra a hithez és Istenhez való viszonyulása, hozzáállása. Közelebb vitt Istenhez. Jobban megismertem Istent és magamat is.

Mik voltak a társkeresésed legfontosabb szempontjai?

– Megtérésem előtt csak az volt a fontos, hogy legyek valakivel. Egy idő múlva már csak azért akartam valakit, hogy lefeküdjek vele. Megtérésem után imádkoztam feleségért Istenhez. Fontos volt számomra, hogy megtért, hithű római katolikus, okos, jól nevelt, szép, értelmes, kedves, intelligens legyen, bárhol meglehessen vele jelenni, ne legyen nálam magasabb, barna hajú, és gyermekeinknek majd jó édesanyja legyen. Isten túlteljesítette a kéréseimet.

Voltak-e közös hitélményeitek, amikre visszaemlékszel?

– Az első közös lelkigyakorlat, ahol megismertük egymást, egy János kurzus volt. Ez a kurzus abban segít, hogy hogyan lehetünk Jézus tanítványai. A közös dicsőitések és misék is adtak közös hitélményt ugyanezen a lelkigyakorlaton. A lelkigyakorlat után meghívtak egy táborba, ahol a fiatalok szabadon beszélhettek a hitről és Istenről. Ebben a táborban szerelmesedtünk egymásba a kedvesemmel, és Isten mind a kettőnknek azt mutatta meg, hogy minket egymásnak teremtett.

Milyen a szerelem számodra?

– Számomra a szerelem mulandó, rózsaszín köd, amitől elalél az ember, de el is gyengíti és sebezhetővé teszi őt. Rés a pajzson. Hittem a szerelem első látásban. Megtérésem után megváltozott a véleményem és a tapasztalatom is. Szép a szerelem, ha Istentől való. „Aki azt hiszi, hogy áll, vigyázzon, hogy el ne essék.” (1Kor 10,12.) Nagyon fontos a tudatosság a házastárs választásban. Az ember nem párt választ, hanem házastársat. Egy egész életre, holtomiglan, holtáiglan.

Milyen tervekkel indultatok a közös életbe?

– Kétszer is kértük a helyi plébánost, hogy adjon minket össze. Sajnos különböző ürügyekkel elutasított. Amikor a legerősebbnek hittük magunkat, akkor buktunk el. Túl sokat voltunk együtt, és egy helyen is aludtunk. Kár, hogy ezt megengedték nekünk. A baba érkezése derült égből villámcsapás volt. Szerelmünk, szeretetünk gyümölcse. Féltünk, hogy mondjuk el kedvesem szüleinek. Mi lesz velünk a közösségben, mert másokat más közösségben hasonlóért kidobtak, hogy a rohadt alma ne szennyezze a többit címszóval. Hogy megtartsuk-e, nem volt kérdés. Szeretetben vártuk. Keresztény és könnyű zenéket hallgattunk, amik nagyon pozitív hatással voltak Dóri magzati korszakára. Az sem volt kérdés, hogy együtt maradunk-e. Újra kértük a helyi plébánost, hogy adjon minket össze, de harmadszor is elutasított, és azt mondta, majd a keresztelővel együtt. Úgy is lett. Dóri születése fantasztikus élmény volt. Apa lettem. Sokáig alig mertem megfogni, fürdetni, pelenkázni, mert féltem, hogy leesik, összetöröm, összenyomom. Nem volt dolgom még előtte babával. A második gyermekünk, Dani születése után kellett megtanulnom, hogy egy fiú gondozása más, mint egy lányé. A harmadik és a negyedik gyermekünket a feleségem imádkozta és böjtölte ki. Sokat kérlelt, hogy legyenek. Nem bántam meg. Benedek és Klára várásával és születésével minden rendben volt. Nagyon vártuk őket is. Nagy lett a családunk. Mivel mind a négy gyermek császármetszéssel született, több saját gyermekünk már nem lehet, ezért jelentkeztünk örökbefogadó szülőnek.

Hogy látod a kereszténnyé válás mérföldköveit a gyermek életében?

– Nagyon fontos, hogy mindig a gyermek korának és élettani sajátosságának megfelelően kell beszélni a hitről és Istenről. Egy csecsemőt is lehet vinni misére, hozzászoktatni a légkörhöz, majd a padban üléshez, a misén való aktív részvételhez. Fontosak a közös misék, az esti és az étkezés előtti, utáni közös imádságok, asztalnál ebéd közben a nyitott beszélgetések. Ministráns vezetőként örülök, hogy mind a négy gyermekem avatott ministráns. Tudjuk, hogy Istennek neveljük őket, és hogy a gyermekek nem a mi tulajdonaink, velük, értük majd Isten előtt kell számot adnunk, Neki neveljük őket. A gyerekeknek meg kell tanulniuk szeretni, elfogadni és tisztelni önmagukat, azért is, hogy ezeket másokkal is meg tudják tenni. Mérföldkőnek látom a magzati kort is, ekkor már lehet érte imádkozni, Istennek szentelni, sőt, ezt megtehetjük már a gyermek fogantatása előtt is. Nagyon fontos a csecsemő keresztség, az áteredő bűntől való szabadulás miatt is, és hogy a gyermekben Isten kegyelme szabadon áramolhasson. Fontos lépcsőfok az első szentáldozás, a bérmálás, majd a szentségi házasság, és a szentségekre való felkészítés. A gyermek úgy tanul, ha a szüleik a gyermek előtt élik a hitüket. A szülők egymással hogyan viselkednek, hogyan oldanak meg problémákat, hogyan imádkoznak, hogyan szeretik egymást, mit tesznek, amikor betegek, fájdalmaik, nehézségeik vannak, hogyan tartanak ki egymás mellett, Isten mellett a hitükben. Azt tegye a gyermek a másik emberrel, amit szeretne, hogy vele tegyenek. Jóval, imádsággal fizetni vissza a rosszat is. Gondolkodjon, mielőtt cselekszik. Kérjen Istentől, mert aki kér, az kap. A hit tudása felelősséggel is jár. Fontos az életszentségre törekvés, a gyakori, lehetőleg heti-havi szentgyónás, rendszeres misén való részvétel, a gyakori áldozás. Fontos, hogy a gyermekeink megtartsák a hitüket és a házasság előtti tisztaságot és ártatlanságot, szüzességet, és így válasszanak élethivatást, kî a szentségi házasságot, ki a papi vagy szerzetesi rendet. Olyan élethivatást válasszanak, amire Isten teremtette és elhívta őket. Így lehet boldog és igazán Istennek tetsző az életük.

Hogy határoznád meg, mi a keresztény család legfőbb ismérvei?

– Szeretik egymást. Kitartanak egymás mellett, Isten mellett és a hítükben, bármilyen helyzet is adódik. A család egy bázis, egy fészek, ahol szabadon fel lehet növekedni, egyéniségnek lenni, kiteljesedni, szárnyaikat próbálgatni és megtanulni „repülni” Isten felé az életben, a tomboló vízen biztonsággal járni és futni az élet viharai közt, mindvégig Jézusra tekintve. Kölcsönösen elismerik és tisztelik egymást. Együtt örülnek, nevetnek és együtt sírnak, együtt ünnepelnek és együtt gyászolnak, kölcsönösen támogatják és segítik, meghallgatják, támogatják egymást. Összefognak.

Van-e receptetek a tartós, harmonikus házasságra?

– Közös mise, kölcsönös Istenbe kapaszkodás, együtt imádkozás, titokmentes és őszinte beszélgetések, kölcsönös szeretet, tisztelet és alázat, féltékenység teljes kiiktatása, megfelelő mennyiségű és minőségű házasélet. Egyénileg is megélni a hitet és közösen is, és gyakorolni azt. Lelkigyakorlatok, közösen és egyénileg. Nyaralások. Házaspár elvonulása szállodába legalább évente egy hétvégére, csak kettesben. Egymás szeretetnyelvének ismerete és alkalmazása. Születésnapok és évfordulók megünneplése. Szeretni, elfogadni és tisztelni egymást és önmagunkat.

Seregély István

(Forrás: Világposta, 2024 téli szám)

Létrehozva 2025. február 8.